A Történelemóra finoman szólva is késésben van; a legutóbbi két hétben nem jelent meg ez az írás - szóval épp ideje, hogy pótoljam. A főszerepben egy tárgy, amelyről régebben írtunk már: a Scythe of Elune.

A sztori - mint Azeroth történelmének oly sok esetében - a War of the Ancients idején indul. A Malfurion és társai alkotta night elf ellenállást segítették az Ancientek is: hatalmas ősi félistenek, akik Azeroth természetének egy-egy darabját személyesítették meg. A vadság és a vérszomj a hatalmas fehér farkas, Goldrinn képében testesült meg. Goldrinnt Elune is próbálta megszelidíteni korábban, mert túl veszélyesnek tartotta, de nem járt sikerrel, és a farkas ezután még dühödtebben pusztított, hogy az istennőt bosszantsa. Az Ancient társaival együtt elpusztult a háború végső csatáiban - de öröksége megmaradt.
A Sundering és Nordrassil elültetése után a night elfek a druidizmus felé fordultak Malfurion vezetésével - és néhányan közülük Goldrinn esszenciáját megidézve a pack formnak nevezett farkas alakot is képesek voltak felvenni. Csakhogy a farkas ugyanolyan vad volt, mint Goldrinn és a druidák nem tudták irányítani vagy uralni; aki ezzel próbálkozott, előbb-utóbb elveszett és végleg farkas alakban maradt tudatosságát szinte elvesztve. Nem lehet ezek után meglepő, hogy Malfurion megtiltotta a használatát.
A War of the Ancients végével sem tűnt el minden ellenség. A Xaviust követők, akiket hozzá hasonlóan satyrokká változtatott a démoni befolyás, nem pusztultak el teljesen és időről időre megtámadták a night elfek településeit. Az elhúzódó harc sok áldozatot követelt - ezért egy ifjú druida, Ralaar megkérte Malfuriont, hogy engedélyezze a pack form használatát, mert pont erre a vadságra lett volna szerinte szükség a satyrok elleni harcban - de ő nemet mondott. Ralaar és pár társa, például legjobb barátja, Arvell és Arvell szerelme, a papnő Belrysa úgy vélték, hogy ennek ellenére is szükség lesz a pack formra és nyíltan megtagadták Malfurion parancsát egy satyr támadáskor... és farkassá váltak. Csakhogy eluralkodott rajtuk a vérszomj, és saját társaikat is megtámadták a satyrok mellett és végül csak Malfurion tudta megállítani Ralaart és Arvellt.
Arvell ezután nem is volt hajlandó farkassá változni, noha Belrysa megpróbálta rávenni - és amikor ők ketten egy satyr őrhelyre bukkantak, akkor is tartotta Malfurionnak tett szavát... ami az életébe került. Belrysa és Ralaar Malfuriont vádolták Arvell haláláért. A fiatal papnőnek Ralaar elmondta: a korábban elveszettnek hitt farkasdruidák nagyon is megvoltak még, és neki sikerült is kapcsolatba kerülnie velük - ráadásul ezek a druidák rendkívül erősek voltak, és jó hasznukat lehetett volna venni a harcban. Ezért kitaláltak egy dolgot: ha sikerülne irányítani a farkasokat, akkor jelentősen megnőnének a night elfek esélyei a satyrok ellen. Ehhez egy olyan eszközre volt szükségük, ami egyszerre hordozta Elune áldását és Goldrinn lényegét - ezért Belrysa készített egy megáldott botot, amihez aztán hozzáadták a Fang of Goldrinn nevű fegyvert. Ez pontosan az volt, aminek hangzott: Goldrinn egyik karma. Ezek kombinálásával jött létre a Scythe of Elune.



A fegyver megalkotása után ki is próbálták: Belrysa felruházta azt Elune erejével, és Ralaar farkassá válva felkészült ennek az erőnek a befogadására. Csakhogy egy váratlan dolog történt... a druida átalakulása nem állt meg a farkasnál, hanem továbbformálódott egy humanoid farkas alakba, amely egyszerre hordozta Goldrinn vadsága mellett Elune hatalmát: ő lett az első worgen, egy Druid of the Scythe. A Scythe-tal a korábban elveszett farkasdruidákat is átalakították, és Ralaar új nevet vett fel: Alpha Prime-nak hívta magát. A worgenek falkája hamarosan bizonyíthatott is: amikor a night elfek megtámadtak egy satyr őrhelyet, ők is csatlakoztak és sikerrel harcoltak - a night elfeket nem bántották, miközben az ellenséggel végeztek.
Csakhogy a csata után Ralaar megtámadta Malfuriont, mert őt okolta barátja, Arvell haláláért. A druidát védő elfeket a worgenek megharapták - és ettől ők is worgenné alakultak. Malfurion, Belrysa és még néhányan el tudtak menekülni egy örök tanulsággal: a druidák ereje veszélyes is lehet. Ezért - miután tárgyalt Cenariusszal - Malfurion úgy döntött, hogy szorosabb felügyeletre van szükség, és létrejött a Cenarion Circle, a druidák szervezete, amelynek feladatává vált az újoncok kiképzése is. Már csak a worgenekkel kellett valamit kezdeni. Belrysa hajlandó volt az együttműködésre és elcsalta a worgeneket azzal a mesével, hogy épp Malfurion megbüntetését nézhetik majd végig. Azonban itt átadta a Scythe-ot a druidának, aki száműzte a worgeneket az Emerald Dreambe: itt létezett egy nagy fa, Daral’nir, amely megnyugtatta őket. Ezt Malfurion egy okból tudta: egykor ő is farkassá vált, ő sem tudta kontrollálni ezt az alakot és megtámadta Cenariust; a félisten legyőzte és ide hozta őt is megnyugodni és önuralmának visszanyeréséért.
Csakhogy a dolog nem működött tökéletesen. Évezredekkel később egy Dalaranban élő mágus, Ur rátalált az Emerald Dreamre és így a worgenekre is, amikor más világokat tanulmányozott. Felismerve veszélyességüket hamar megszakította a kapcsolatot, de amit talált, azt leírta egy könyvben... ami a Harmadik Háború, Dalaran pusztulása és Ur halála után egy erős gilneasi mágushoz, Arugalhoz került. Ő Shadowfang Keepbe menekült a Scourge elől, és itt találták meg a Greymane Wall mögül érkező követek, akiket Genn Greymane küldött. Genn a Scourge támadása elleni védekezéshez kért segítséget, és Arugal ehhez a tökéletes eszközöket a worgenekben vélte felfedezni. Megidézett közülük egy csapatot, akik valóban segítettek a Scourge visszaverésében - csakhogy ezután az Alpha Prime vezetésével az emberekre támadtak és rengeteget megfertőztek a worgen átokkal. A tízezer év alatt az átok vesztett erejéből, így ők már nem alakultak azonnal worgenné; de a Gilneasba visszavonuló katonák ezzel bevitték a Greymane Wall mögé az átkot. Maga Arugal a csata után megőrült, és a worgenek egy részét maga köré gyűjtve évekig dacolt minden támadással Shadowfang Keep ellen, de végül kalandorok egy csoportja végzett vele.
Eközben Kalimdoron Velinde Starsong, egy tulajdonképpen jelentéktelen papnő a Sentinelek között, azt az utasítást kapta, hogy tisztítsa meg Felwoodot a Harmadik Háború után ott maradt démonoktól. Velinde Elune-hoz imádkozott segítségért - aminek eredményeképpen megjelent előtte a Scythe of Elune. Mivel Elune nem kedvelte Goldrinnt és a worgeneket, kizárhatjuk, hogy valóban ő adta a papnőnek a fegyvert; az viszont korántsem lehetetlen, hogy az Emerald Dreamben tovább élő Goldrinn valahogy megszerezte a Scythe-ot és eljuttatta a night elfnek. Velinde képes volt worgeneket megidézni, akiket irányítva elkezdte a harcot és hatékony is volt... de egy idő után elkezdtek megsokasodni a worgenek, noha ő nem idézett meg többet, majd eltünedeztek egyes csoportok. A papnő utána akart járni a dolognak, így a hűséges worgeneket letáboroztatta Ashenvale egy eldugott szegletében, majd elindult beszélni Arugallal, akiről úgy hallotta, hogy van kapcsolata a worgenekkel. Velinde hajóra szállt Ratchetben és Booty Baybe érve északra indult - de Duskwoodban nyoma veszett a Scythe-tal együtt, ami utoljára egy Jitters nevű Defias-tagnál volt. Jitters véletlenül megidézett egy worgen csapatot, akik megölték a társait, ő viszont el tudott menekülni - de a Scythe ezután eltűnt. Ugyanakkor itt is megjelentek nagyobb számban a worgenek, akik egyre nagyobb veszélyt jelentettek Darkshire-re; illetve Karazhanból feltűntek a Dark Riderek, akik rejtélyes mesterüknek próbálták megtalálni a fegyvert, eközben lemészárolva Sven Yorgen családját.



Arugal felkeltette a Lich King figyelmét is, ezért a San’laynok felélesztették a mágust és Northrendre vitték. Itt létrejött Grizzly Hills prémvadászaiból egy farkasszekta, amelyeknek a tagjai worgenné tudtak válni, és saját tudomásuk szerint náluk volt a Scythe is, de ez nem bizonyított. A szekta tagjait az Alliance és a Horde megölte, ahogy végeztek Arugal szellemével is.
Gilneasban elharapózott a worgen járvány és egyre többen tűntek el vagy haltak meg a farkasemberek támadásai során. Alpha Prime terve az volt, hogy miután megnövelte worgenjei számát, átveszi az uralmat az országban. Csakhogy Duskwoodban sikerült a night elf druidáknak megszerezni a Scythe-ot, és a még mindig élő Belrysával együtt Gilneasba mentek, hogy megállítsák. A fegyvert azonban Blackwaldban ellopták tőlük a forsakenek, akikkel együttműködött Alpha Prime, hogy meggyengítse Gilneas ellenállását - de szerencsére Darius Crowley egyik társa, aki maga is worgenné lett korábban a fővárosban, rajtaütött a forsaken bázison és visszaszerezte a fegyvert. Alpha Prime le akart számolni Belrysával és megtámadta Tal’dorent, ahol a papnő szervezte a harcot a forsakenek ellen. Belrysa megpróbálta a Scythe-tal visszaűzni Alpha Prime-ot az Emerald Dreambe, de mielőtt ezt megtehette volna, egy szellemfarkas széttépte - aki utána átalakult Arvell szellemévé és elbúcsúzott egykori szerelmétől.
A Scythe jelenleg ismét Belrysa és a Cenarion Circle birtokában van; de ki tudja, milyen szerepe lesz még a jövőben Azeroth történelmének alakításában...

A következő Történelemórában - amely remélhetőleg tényleg jövő kedden lesz majd - ismét olyan főszereplőnk lesz, akiről már volt szó: méghozzá a Cenarion Circle egykori vezetője, aki manapság Firelandsen szolgálja Ragnarost... Fandral Staghelm.