Ma befejezzük a játszható kasztokat bemutató sorozatunkat; az utolsó epizódban a warriorokról lesz szó.

A warrior kaszt idősebb a feljegyzett történelemnél is. Harcosokra mindig szükség volt; és Azerothon rengeteg háború dúlt, amelyek mind katonákat is igényeltek. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden warrior egyforma... Vannak, akik a harcművészetet részesítik előnyben, és az életük célja a harci stílusuk tökéletesítése. Mások fő célja, hogy magukra vonva az ellenség figyelmét addig harcoljanak vele, amíg a társaik nem ölik meg. És persze van az a csoport, amelyiket a harc élteti... ők a csata közepén vérgőzben tombolnak, és senki sem tudja megállapítani, hogy az őket borító vér honnan származik.
Warriorok Azerothon minden értelmes faj tagjai között megtalálhatóak; a legkevesebb harcosa a blood elfeknek van, hiszen ők az első sorokban harcoltak a Scourge ellen... és haltak meg szinte mind egy szálig. A warriorok a közelharci fegyverek mesterei, és emellett még a távolsági fegyverek alkalmazásához is értenek - gyakorlatilag az egyetlen ismert fegyvertípus, amivel nem tudnak mit kezdeni, a mágusok varázspálcája.
A fentiek ismeretében nem csoda, hogy Azeroth és Draenor történelmében rengeteg az elismert harcos: Danath Trollbane-től Shandris Feathermoonig, Cairne Bloodhooftól Varok Saurfangig, ide értve a human knightokat vagy az ork blademastereket. Mi a mai órán kettőt emelünk ki közülük, egy embert és egy orkot. Kezdjük az orkkal... Broxigar elismert harcosnak számított Thrall Hordájában, aki végigharcolta mindhárom Háborút testvérével, Varok Saurfanggal együtt. Egyik legismertebb tette az volt, hogy a Harmadik Háborúban egy létfontosságú átjárót csapatával megvédett egy kisebb hadseregnyi démontól - igaz, a társai mind elestek a harcban, és Broxigar sosem bocsátotta meg magának, hogy ő nem halt dicső halált. Amikor a shamanok egy időtorzulást fedeztek fel Stonetalon Mountainsben, Thrall Broxigart és egy fiatal harcost, Gaskalt küldte oda kivizsgálni a dolgot. A torzulás azonban magába szívta őket, ahogy az ide érkezett Rhonint és Krasust is. Gaskal testét széttépte az örvény, a többiek azonban épségben megérkeztek... tízezer évvel korábbra, amikor épp fellángolt az első háború a Burning Legion démonai ellen: ez volt a War of the Ancients.



Broxigar, Rhonin és Krasus hamarosan a night elfek fogságába estek, azonban nem sokkal később csak az ork maradt fogoly. Noha vadállatnak tartották, egy fiatal papnő megszánta és enni adott neki, majd a sebeit is begyógyította - ezt a papnőt Tyrande-nak hívták. Tyrande később ki is szabadította a másik két időutazó segítségével az orkot a Moon Guard őrizetéből, aki ezután csatlakozott a Malfurion vezette ellenálláshoz. Noha fejszéjét elvették foglyul ejtői, Malfurion készített neki egy újat egy megbűvölt fából. Ez a fegyver gyémántkemény pengével bírt a varázslatnak köszönhetően, és Brox kezében démonok ezreinek a halálát okozta. A Well of Eternitynél zajlódó végső csatában az ellenállás nem állt túl jól - így az ork harcos leugrott az őt hordó vörös sárkányról, egyenesen a Sargerasnak megnyitott portálba. A túloldalon a Burning Legion egyik meg nem nevezett világán találta magát. Szembeszállt a rátámadó démonokkal, és addig harcolt velük, amíg szó szerint egy hegyet alkottak a hullák a portál előtt. Ez felkeltette magának Sargerasnak a figyelmét is, aki személyesen akart végezni a merész halandóval. Broxigar életét ki is oltotta a Sötét Titán... de előtte megtörtént az, amit senki sem hitt volna: az ork megsebesítette Sargerast a lábán, Ez a sérülés tette később lehetővé, hogy Krasus és a night elf mágusok megingassák Sargeras figyelmét, így a Dark Portalra fordított figyelme megingott egy pillanatra, ami épp elég volt Illidannak és Malfurionnak, hogy lezárják a portált. Brox fejszéje a halála után visszakerült Azerothra, amit a jelenbe visszatért Krasus (magát ork shamannak álcázva) elvitt Thrallnak és elmondta a Warchiefnek Broxigar történetét.

Azeroth történetének egyik legnagyobb harcosa Anduin Lothar volt. A stormwindi királyi udvarban nőtt fel, Llane Wrynn herceg és Medivh barátjaként. Gyorsan haladt előre a ranglétrán, és az Első Háború idejére már ő volt a vezetője Azeroth hadereje elit egységének, a Brotherhood of the Horse-nak. Az első ork támadások után Lothar az azonnali visszavágást javasolta, amivel az akkori király, III. Adamant Wrynn is egyetértett; majd az ő halála után az új uralkodó, Llane Wrynn szintén folytatta a háborút. A csaták során egy renegát ogre csapat megszerezte Northshire Abbeyből a Tome of Divinity című szent könyvet. Lothar egy csapattal az ogrék után eredt a Deadminesba, ám a küldetés nem sikerült és a csapat nagy része meghalt, míg a túlélőket az ogrék lassan kivégezték. Lothar 20 hónapot raboskodott itt, mielőtt az erősítés kiszabadította volna a túlélőket. Később Lothar vezette a Medivh elleni támadást, amikor Khadgar és Garona tudatták Llane Wrynn-nel, hogy ő a felelős az ork támadások elindulásáért. Noha ez sikeres volt és Lothar végzett Medivhvel, a Dark Portal nem zárult be és a Horde végül elfoglalta és lerombolta Stormwindet. Az ostrom alatt Garona végzett a királlyal is, így a túlélők vezetését Lothar vette át és Lordaeronba menekítette, akit csak lehetett, többek között a trónörököst, Variant is.



Lothar a száműzetésben Stormwind régenseként irányította a menekültek életét, és aktív szerepet játszott abban, hogy II. Terenas létrehozta az Alliance-t. A human, dwarf, gnóm és high elf fajok egyesített seregeinek főparancsnoka Lothar lett. Miután a Horde korábbi sikerei ellenére abbahagyta Lordaeron ostromát (köszönhetően Gul'dan árulásának), Lothar vezette az ellentámadást és sikerrel foglalta vissza Lordaeront, Khaz Modant és a korábbi stormwindi királyság területeit is. A végső győzelmet már nem érte meg: a Blackrock Spire-nél vívott csatában csapatán rajtaütött Orgrim Doomhammer egy ork sereggel, és szemtől szembeni küzdelemben legyőzte Lothart, eltörve a kardját. Azonban ez nem törte meg az Alliance-t: helyettese, Turalyon azonnal magához ragadta a törött kardot és átvette a parancsnokságot, és megnyerte a Második Háborút az Alliance számára. Lothar utolsó csatájának helyszínén Burning Steppesben ma egy szobor áll, amely Blackrock Spire felé mutat. A törött kard jelenlegi tartózkodási helye, és a Második Háborút követő sorsa ismeretlen. Azonban Deathwing fia, Nefarian birtokol egy hatalmas pallost, aminek a markolatában az A.L. betűk olvashatóak... ez az Ashkandi, Greatsword of the Brotherhood.

Ezzel véget ért 10 részes sorozatnuk; a jövő héten valami más lesz a friss Történelemóra témája. Hogy mi... az maradjon meglepetés.