A Történelemóra témája a high elfek korábbi és a blood elfek jelenlegi királyságának, Quel'Thalasnak a története lesz.
A terület eredeti lakói az Amani birodalom trolljai, akiknek a szomszédban található a fővárosuk, Zul'Aman (ebből a játékban csak egy nagyon kis részlet látható...), és több szent helyük is van a mai Quel'Thalas területén. A kialakult erőviszonyok azonban alapjában változtak meg, amikor megérkeztek ide a nyugatról menekült high elfek.
Dath'Remar Sunstrider népét a Sunderinget követően ítélte száműzetésre Malfurion Stormrage, miután az egykori Highborne-ok nem voltak hajlandóak lemondani az arcane mágia használatáról, és ellenállásként egy pusztító vihart szabadítottak el Ashenvale-ben. A magukat high elfnek nevező száműzöttek az óceánon átkelve Lordaeronban értek partot, ám az első királyságukban, Tirisfal Grove-ban hamarosan sokan közülük megőrültek, amit egyesek egy ott raboskodó Old God hatásának tulajdonítanak. Ez az elharapózó őrülethullám indította el Dath'Remart tovább kelet felé, ahol találkoztak a primitív human törzsekkel, és a vidék akkori uraival, a kegyetlen Amani trollokkal is. A trollok és az elfek között gyakorlatilag azonnal kitört a háború, ami a high elfek keletre húzódásával folytatódott, míg végül egy békés, nyugodt erdős vidékre érve a high elfek ismét letelepedtek, országukat Quel'Thalasnak (Nemes Királyság, vagy Nemes Otthon) nevezték el - pechjükre pont egy ősi, szent földnek számító troll város területén.



Dath'Remarnak a birtokában volt Illidan egyik üvegcséje az eredeti Vial of Eternity vizével, és ezzel létrehozta Isle of Quel'Danas területén a high elfek mágiájának új forrását, a Sunwellt. Szükség is volt erre a forrásra, mivel az otthonuk megszentségtelenítése miatt felbőszült trollok folyamatos támadás alatt tartották a quel'dorei falvakat és városokat. Dath'Remar azonban kitűnő stratégának bizonyult, és legyőzte a tízszeres túlerőben levő trollokat - majd otthonuk védelme érdekében runestone-okat állítottak fel erdeik körül, amik egyrészt megvédték Quel'Thalast a hívatlan látogatóktól, másrészt elrejtették a Twisting Nether kíváncsi lakói elől a Sunwell erejét.
Hamarosan az elfek teljesen átformálták otthonukat, és az örök tavaszt varázsolták Quel'Thalasba. A királyság irányítását a hét vezető elf család fejéből alakított Convocation of Silvermoon vette át, ám a Sunstriderek megtartották a politikai vezérszerepet, és a királyi posztot is. A királyság közel 4000 évig békében és gazdagságban élt... de a trollok nem felejtettek, és ezalatt az idő alatt felkészültek az újabb háborúra. Támadásuk ereje pusztító volt és hatásos: a high elfek közel álltak a teljes kihaláshoz az évekig tartó ostromnak köszönhetően. A megoldást a közben felcseperedő human törzsek országa, Arathor jelentette: a high elfek 100 kiválasztottnak megtanították a mágia művészetét, és ezután Arathor seregeivel összefogva sikeresen megtörték és szó szerint kiirtották a troll hadakat Alterac Mountainsnél. Ezt követően a high elfek megfogadták, hogy ha kell, ők is segítenek a humaneknek.
A segítségnyújtás ideje 3000 évvel később érkezett el... A Második Háborúban Lordaeron királyságai sorra estek el a Horde támadásai nyomán, így Arathor egykori királyának, Thoradinnak tett esküjüket számonkérve az Alliance vezetője, II. Terenas segítségül hívta a high elfeket is ellenük - amit ők visszautasítottak, és csak Alleria Windrunner csatlakozott hozzájuk seregével. Egészen addig maradt ez így, amíg a megmaradt Amani trollok szövetségbe nem léptek Orgrim Doomhammerrel és meg nem támadták Quel'Thalast. Ugyanakkor az Alliance győzelme után Anastherian Sunstrider, a high elfek aktuális királya visszavonult az Alliance-ból, mivel szerinte a humanek hibái miatt támadták meg királyságát az orkok és a trollok, és ezt követően a high elfek 15 évre ismét bezárkóztak mágikus erdeikbe - néhány kivétellel, mint pl. a Dalaranban a Kirin Tort irányató Council of Six tagságig emelkedő Kael'thas.
Ekkor a Scourge szolgálatába lépett Arthas, Terenas örököse és a Frostmourne tulajdonosaként a Lich King első death knightja, apjának meggyilkolása és saját királyságának lerombolása után a Sunwell felé vette az irányt, hogy a dreadlord Tichondrius parancsára felélessze a korábban általa megölt nekromantát, Kel'Thuzadot. A mágikus védelem áttöréséhez szükség volt egy árulóra, aki átsegíti őket a high elfek védelmén; ez a Convocation egyik tagja, Dar'Khan Drathir lett, aki többre vágyott, és Arthas hihetetlen hatalmat ígért neki segítségéért cserébe. Dar'Khan átadta a két mágikus követ, a Stone of Lightot és a Stone of Flame-et, amik segítségével a Scourge élőhalottjai behatoltak Quel'Thalasba, és bázisukról, Deatholme-ból elindultak a főváros, Silvermoon irányába. Az elf hadak vezetője, Sylvanas Windrunner megtette, amit tudott, de az elesett high elfek is csak a Scourge sorait gyarapították, beleértve őt magát is - Arthas bansheeként élesztette újjá a halott Ranger Generalt csatájuk után.
Az előrenyomuló élőhalottakat a Convocation és maga Anastherian sem tudta megállítani, és a death knight Silvermoon lerombolása és a király megölése után eljutott a Sunwellig, aminek vizébe öntve Kel'Thuzad hamvait a varázsló újjászületett lich alakban. Ezzel a Sunwell beszennyeződött, és nem sokkal később fel is robbant - ami azt jelentette, hogy a high elfek mágiájának forrása ismét megszűnt. A Scourge nyomát a vidék ma is őrzi: az élőhalottak útján maga a föld is megrogyott... ezt a sebhelyet Dead Scar néven ismerjük azóta, ami Deatholme-tól a Sunwellig tart és kettéosztja Silvermoont is.



Anastherian örököse, a királyság de facto új ura, Kael'thas Sunstrider a pusztítás hírére hazatért, és összegyűjtötte a túlélőket, akik a Sunwell hiányában leküzdhetetlen elvonási tünetektől szenvedtek. Kael'thas népét az elhunytak emlékére átkeresztelte blood elfeknek, és a hazátlan menekültek csatlakoztak az Alliance lordaeroni maradványához, a General Garithos által irányított sereghez. Csakhogy az idegengyűlölő Garithos nem bízott bennük, és folyamatosan olyan feladatokat adott a blood elfeknek, amik vagy semmilyen nehézséget nem okoztak, vagy teljesíthetetlen, öngyilkos akciók voltak - épp ezért Kael'thas folyamatosan segítségre szorult a harcban: előbb az Illidan nyomában járó Malfurion és Tyrande támogatta őt, majd Lady Vashj nagai segítették ki.
Garithos a nagakkal kötött kényszerű együttműködés miatt árulással vádolta meg Kael'thast és a blood elfeket a Dalaran romjai alatti kazamatákba záratta, ahonnan ismét Vashj mentette ki őket - majd a blood elfeket elvitte Outlandre Illidanhoz, aki segítséget ígért a mágia iránti éhségük kielégítéséhez. Kael'thas ennek reményében csatalkozott a demon hunterhez, és segített neki előbb Outland leigázásában és Magtheridon legyőzésében, majd követte őt Broken Islesra és Icecrownba is, ahol azonban Illidan vereséget szenvedett Arthas ellen és súlyosan megsérült. Ezután az is kiderült, hogy nem tud és nem is akar segíteni a blood elfek mágiafüggésén, így Kael'thas újabb szövetségeshez fordult Kil'jaeden személyében, és hazaküldte a Quel'Thalast felügyelő és újjáépítő blood elfekhez Grand Magister Rommathot azzal az ígérettel, hogy Outlanden van a blood elfek jövőjének záloga. Ennek tudatában az otthon maradtak Lor'themar Theron és Lady Liadrin vezetésével csatlakoztak a Horde tagjaihoz, hogy eljuthassanak Outlandre... ám itt kiderült, hog Kael'thas elárulta a Hordát is, és a Burning Legionnal szövetkezett. A blood elfek legnagyobb része ekkor megtagadta koronázatlan királyát és részt vett a Tempest Keep elleni támadásban a Scryersek tagjaként, majd később a Quel'Danason újjáéledt Kael'thas és követői elleni második támadásban is a Shattered Sun Offensive részeként. Kael'thas újabb, ezúttal végleges (?) halálát és Kil'jaeden Azerothra érkezésének megakadályozását követendően a halott naru, M'uru egy szilánkjával Prophet Velen, a draeneiek vezetője újraindította a Sunwellt, ezzel megszüntetve a blood elfek mágiaéhségét.

Pénteken egy aktuális téma, a Lich King története lesz a Történelemóra soron következő előadása.