A mai napon zárul a játszható fajok történetét bemutató sorozatunk, utolsóként az emberek történelme lesz soron.

Az emberi faj a fiatalabbak közé tartozik Azerothon; ugyanakkor nem egyedi abban, hogy az eredete rejtélyes. A northrendi felfedezések után a következő eredettörténetet tarthatjuk hitelesnek: a titánok által teremtett egyik faj, a vrykulok teremtőik távozása után úgy érezték, hogy isteneik elhagyták őket. Ráadásul ebben az időben fura, gyenge csecsemők születtek - ez valószínűleg a Curse of Flesh mutációs hatása volt a vrykulokra. Uralkodójuk, Ymiron parancsba adta a gyenge babák megölését, de a szülők egy része inkább elrejtette ezeket a gyerekeket Northrendtől távol. Maguk a vrykulok hamarosan hosszú időre nyugovóra tértek és ezzel leléptek Azeroth történelmének színpadáról.
Az ominózus gyerekekből kifejlődött az Azotha nevű faj, akik délre vándoroltak és végül a mai Stranglethorn Vale vidékén telepedtek le, ahol ádáz harcot vívtak a trollokkal, és - valószínűleg a még mindig munkálkodó Curse of Flesh miatt lassan tovább mutálódtak, hogy végül a most is ismert emberekké váljanak. Az emberek északabbra is visszatelepedtek - kevés és elszigetelt esetben találkozva csak az ekkor uralkodó night elfekkel (ezt bizonyítja, hogy az időutazó Rhonint a night elfek egy különösen nagyra nőtt earthennek tartották). A Sundering gyakorlatilag teljesen megsemmisítette a korábbi Azotha maradványokat, és a kihalás szélére sodorta az embereket, akik csak a keleti kontinensen maradtak fent.
Évezredekkel később a szétszórt törzsek a későbbi Lordaeron területén élve sokszor egymással harcoltak, illetve a rájuk vadászó Amani trollokkal harcoltak. Az Arathi törzs vezetője, Thoradin volt az, aki felismerte, hogy szükséges az emberek egyesítése - így tárgyalással vagy háborúval, de végül mindegyik törzset sikerült egyesítenie, és létrehozta Arathor királyságát a mai Arathi Highlands, Hillsbrad Foothills és Hinterlands területén. Amikor Quel'Thalas high elfjei vesztésre álltak az Amani trollokkal folytatott háborújukban, követeket küldtek Arathor fővárosába, Stromba: az ajánlatuk szerint ha az emberek segítenek nekik a trollok ellen, akkor megtanítják az arcane mágia használatát 100 kiválasztottnak. Thoradin beleegyezett ebbe, így a high elfek megtanították a mágia használatát a 100 kiválasztottnak, majd az Alterac Mountains lábánál egy borzalmas vérontással gyakorlatilag lezáródott az Amani Birodalom története: a trollok vereséget szenvedtek, és a menekülőket az elfek és az emberek kíméletlenül kivégezték. Ezzel Thoradin elnyerte a high elfek szövetségét, amit utódai később ki is használtak...
A frissen tanult mágusok hamarosan újabb tanítványokat képeztek ki, és idővel a gyarapodó embereknek kicsi lett Strom és Arathor. Ezek után a kivándorlók újabb királyságokat alapítottak: így jött létre a mágusok városállama, Dalaran; Lordaeron; Gilneas; Alterac; Kul Tiras és délen, a törpék királyságán túl Azeroth. A királyságok között laza kereskedelmi kapcsolat volt csak, amit néha kisebb háborúk szakítottak meg - egészen addig, amíg meg nem nyílt a Dark Portal. Az innen átözönlő orkok támadása felkészületlenül érte Azeroth királyságát, akik azonban megvédték magukat - egészen addig, amíg a Horde vezetését Blackhandtől át nem vette Orgrim Doomhammer, aki egy sikeres támadás során elfoglalta az egész királyságot és lerombolta a fővárost, Stormwindet is. A király, Llane Wrynn is meghalt, de nem a csatában: Gul'dan személyes bérgyilkosa, Llane bizalmasa, a félork Garona végzett vele a tudatába épített parancs aktiválásakor.



A stormwindi menekülteket befogadta Lordaeron, és királya, II. Terenas Menethil összehívta az emberek uralkodóit, valamint szövetségeseiket: Ironforge és Aerie Peak törpéit, Gnomeregan gnómjait és Quel'Thalas high elfjeit, hogy egy erős szövetségben szálljanak szembe a Hordával és foglalják vissza Stormwindet. A high elfek kezdetben nem voltak túl lelkesek, és csak akkor kapcsolódtak be a háborúba, amikor az Amani törzsekkel szövetséget kötött Horde megtámadta Quel'Thalast is. Ennek ellenére az Alliance nem volt túl sikeres a háborúban, és ennek okára csak akkor derült fény, amikor kiderült: Lord Aiden Perenolde, Alterac királya összejátszott az orkokkal. Ekkor Stromgarde hadserege az áruló királyság ellen fordult és porig rombolta azt, de ezzel már nem lehetett megakadályozni azt, hogy a Horde ostrom alá ne vegye Lordaeront... és a város a biztos pusztulás elé nézett, amikor Gul'dan elárulta Doomhammert és a Hordát, és a klánok egy részét magával vitte a Tomb of Sargerashoz. Ezzel Terenas időt nyert, és az Alliance megtörte az ostromgyűrűt, majd a meggyengült Hordát sikerült folyamatosan visszaverni előbb Blackrock Mountainsig, majd ezután egészen a Dark Portalig. Itt a Második Háború legvéresebb csatájában szétzúzták a Hordát, és fogságba ejtették az orkokat; ám a győzelem egyben az Alliance végét is jelentette: Alterac és Dalaran romokban hevert, Gilneas és Stromgarde kilépett, míg a high elfek úgy érezték, hogy teljesítették évezredekkel korábban Thoradinnak tett esküjüket.
A győzelem után újjáépült Stormwind, ahol az ifjú Varian Wrynn lett a király, és Dalaran is megújult. Azonban északról újabb fenyegetés érkezett az emberek ellen: a plague és a Lich Kinget szolgáló élőhalottak, a Scourge. Lordaeront felkészületlenül érte a járvány és a tömeges halálozások, de Terenas elküldte fiát, Arthas herceget, hogy vizsgálja ki a dolgokat. Arthas az élőhalottak megjelenését vizsgálva feloszlatta árulás miatt a paladinok rendjét, a Knights of the Silver Handet; elpusztította a fertőzött nagyvárost, Stratholme-ot; és északra hajózott Northrendre, hogy megtalálja a fertőzésért felelősnek tűnő démont, Mal'ganist. Noha a démont sikerült legyőznie a rúnakard Frostmourne-nal, az átkozott fegyvert szintén a Lich King uralta - és mire Arthas visszatért Lordaeronba, már nem az volt, aki korábban. A trónteremben végzett apjával és királlyá kiáltotta ki magát, miközben a már neki engedelmeskedő Scourge a földdel tette egyenlővé az emberek leghatalmasabb királyságát. A Harmadik Háború során Dalaran is elpusztult újra a korábbi hét királyságból, és Stromgarde sem tudott ellenállni az ogrék, az Amani trollok és a Syndicate nevű bűnszövetkezet támadásainak - vagyis ezután csak két emberek lakta királyság maradt: az újjáépült és átnevezett Azeroth (amit ezután fővárosáról Stormwindként ismertek) és Kul Tiras. Melléjük csatlakozott harmadikként a Lordaeron, Stromgarde és Dalaran túlélőit tömörítő új erődítmény Kalimdoron, Theramore; illetve a Lordaeron területén gerillahadjáratot folytató fanatikus szervezet, a Scarlet Crusade.



Ez egyben azt is jelentette, hogy a nemrég romjaiban heverő Stormwind lett a legerősebb emberek uralta királyság, ami az újjászerveződött Alliance-nak is a vezető ereje lett. Igaz, amikor Varian Wrynn eltűnt egy diplomáciai úton Theramore-ba, az álruhában tevékenykedő fekete sárkány, Onyxia megpróbálta belülről szétzúzni a királyságot, de ezt a tervét keresztülhúzta a váratlanul felbukkanó egykori gladiátor, Lo'gosh és a Blackrock Depthsből megszöktetett Marshall Windsor. Ezután Onyxiát hamarosan el is érte a végzete, amikor Lo'gosh, Varian, Jaina és a stormwindi hadsereg legjobbjai behatoltak a barlangjába - itt a mágiával szétválasztott Varian és Lo'gosh újra összeforrtak, és ezután Varian megölte a sárkányt.
Dalaran egy erőteljes védőburok mögött titokban újjáépült, majd amikor a mágiáért felelős Dragon Aspect, Malygos úgy döntött, hogy Azeroth problémáiért a halandó mágusok a felelősek és ezért a kiirtásukra készült, az újjáalakult Kirin Tor kiszakította a várost a korábbi helyéről és Northrend fölé repítette, hogy onnan koordinálja a háborút Malygos és a Scourge ellen.
Theramore fontos szerepet tölt be,mint az emberek egyetlen komoly bázisa Kalimdoron (nem számítva a meglepően erős emberi jelenléttel bíró Nijel's Pointot Desolace-ban); és irányítója, Jaina Proudmoore is aktívabb szerepet vállal az utóbbi időben: segített Lo'goshnak visszanyerni az emlékeit, jelen volt Onyxia megtámadásánál és megölésénél, ott volt Undercity ostrománál (és meg is akadályozott egy komoly csatát az Alliance és a Horde között), és jelen van Icecrownban is, mind az Argent Tournamenten, mind a Citadel elleni támadás során. Azonban nem a Scourge és a Lich King az egyetlen probléma, amivel meg kell küzdenie a városnak: a Cataclysm pusztításának előkészítésén dolgozó Cho'gall elsődleges célpontja az erőd, mivel itt található meg a hihetetlen erővel rendelkező kevert vérű fiú, Med'an.
Gilneasról évtizedekig nem hallott senki semmit - de a Cataclysm után kiderült, hogy lakói már nem emberek: Arugal átka révén a lakosság legnagyobb része immár worgenné vált. A királyság az átok és a Greymane Wall sérülése után bekövetkező forsaken támadást követően ismét csatlakozott az Alliance-hez - de későn... így jelenleg a worgenek Stormwindben élnek menekültként, míg Gilneas - már ami megmaradt belőle - harcmezővé vált.

Ezzel lezárult a sorozat, ami a játszható fajokkal kívánta megismertetni olvasóinkat... Kedden pedig egy korábbi sorozatunkat folytatjuk majd - elég, ha annyit mondok, hogy Csipet Csapat?