KERESÉS
RECRUIT - aki keres talál
A Tribe Called Quest @ Arathor
Ha kulturált vagy, itt a helyed!
A Tribe Celled Quest @ Arathor
Healereket és dps-eket keresünk hc progress-re!
New Moon @ Ragnaros
Klánunk Mythic Raidekre keres megbízható játékosokat!
Shattered Legends @ Arathor
Hétvégi Guildünk keres Legion-re aktív PvE orientált játékosokat!
+ új recruit beküldése
topik Loot
 Sziasztok!Valaki eltudná magyarázni nekem részletesen mi is a lootolás lényege? Nem tudom felhúzni a karakterem ilvl-jét. Pedig elég sokat játszok, de egyszerűen nem ad be új cuccokat!
Perseus - 744 napja
topik wow_ft_32705
wow_b_32705
qinqshuh - 811 napja
topik wow_ft_32704
wow_b_32704
Samantha Fraser - 813 napja
topik wow_ft_32703
wow_b_32703
Samantha Fraser - 813 napja
topik wow_ft_32702
wow_b_32702
Samantha Fraser - 813 napja

Rockybalboka Történelemóra
Rockybalboka - 2078 napja
47
Előző alkalommal megbeszéltük az alaptörténetet, most pedig folytatjuk a sorozatot és a sokak által a legjobb kiegészítőnek tartott The Burning Crusade eseményeit foglaljuk össze. Ehhez is a WoWInsider cikke szolgált alapul. Akkor kezdjünk is bele!

Egy teljesen más világ

Felkészültünk, hogy mi is vár reánk a Dark Portal másik oldalán? Outland birodalma terebélyes és történetekben gazdag múlttal rendelkezik, de ez egy olyan történelem, amit Azeroth-on Illidan távozása óta senki sem ismert. Stormrage, Arthas ellen elszenvedett veresége után menekült ide. Ahol is beleőrült a vereségébe, legalábbis ennyit tudunk, miután testvére, Malfurion szelleme mesélt erről Remulos-nak. Megalázták,eszét vesztette és haragjától fűtve, napról napra újravívta csatáját, és féktelen dühében ő volt a győzedelmes fél, nem a legyőzetett. Ez minden, amit tudunk, ezt is másodkézből. Senki sem látta Outland-et a Harmadik Háború óta és a Dark Portal abban a kráterben nyugodott, ami elpusztítására tett kisérlet után alakult ki. Élettelennek tűnt ezen idő alatt.

Ekkor kinyílt. És démonok özönlöttek át a túloldalról.

A felettük aratott győzelem csak átmeneti békét eredményezhetne – mind a Horda, mind a Szövetség rájött, hogy egymás elleni civakodásaik eltörpülnek azon pusztítás mellett, amit a Lángoló Légió okozhat. Ezért mindkét oldal csapatokat vezénylet oda, hogy a portál Outland-i részén is építsenek ki helyőrségeket. A Második Háború óta először lépett a Szövetség és a Horda a korábbi Draenor széthasadt maradványára.

De mindezek előtt, mindkét oldal új szövetségeseket szerzett.



Vér és Fény – a blood elfek és a draeneiek

Mielőtt a Dark Portal kinyílt, Outland-en az események kezdtek szép lassan kicsúszni irányítóik kezei közül. Illidan a szövetségét személyének erejével tartotta össze – a nagák Lady Vashj vezetésével egy úgynevezett egyezség részeként szolgálták Őt, amit a naga királynővel, Azshara-val kötött: miszerint a nagák uralhatják Outland teljes vízellátmányát Zangarmarsh-ban. Ellenben Kael’thas Sunstrider népe megsegítése miatt állt mellé. A night elfek megígérték neki, hogy segítenek úrrá lenni népe mágia iránti beteges ragaszkodásán, ami a Sunwell elpusztítása óta kísérti őket. Az idő egyre csak telt, és míg Illidan saját haragjában fürdött, a herceg egyre türelmetlenebb lett. Látva,hogy az Áruló ígéretei ellenére sem tesz semmit, más megoldás után kutatott.

A kevés túlélő draenei menekülttáborokat hozott létre a széthasadt földrészen, és bár sokan megtörtek voltak( krokul a draenei-ek ősi eredar nyelvén ), sokan nem. A remény éledezni kezdett a szedett-vedett menekültek között, mikor is a naaru eljött kivizsgálni, hogy mi is történhetett az egykoron virágzó telepen Draenor-on, a hatalmas kiterjedésű Tempest Keep-ben. Mialatt az eseményeket tanulmányozta a Twisting Nether ürességében lebegő széthasad világon, Kael’thas csapást mért és bevette az erődítményt. Győzelemre vezetve a megmaradt blood elfjeit és elfogva az egyetlen megmaradt naaru-t, M’uru-t. Eme tettével mozgásba indította mind saját népének, mind a Velen vezette draeneiek jövőjét.

Velen látnoki képessége megajándékozta a jövő egy látomásával, ezt követve annyi menekültet - draeneit és megtörtet szintúgy -, amennyit csak tudott maga köré gyűjtött, és egy válaszcsapást indított, ami leszakította Exodar-t ( Tempest Keep egyik műbolygó szerű építményét ) és arra használta, hogy elhagyják Outland-et. Habár néhány blood elfnek, akiket Kael’thas hagyott az Exodar-on, sikerült szabotálnia a küldetést. Így kényszerítve őket ideje korán landolásra – sokkal inkább becsapódásra. Az Exodar spirált leírva a levegőben lezuhant Azurmyst Isle-re. Hamarosan egy bajnok emelkedett fel a megmaradt túlélők közül, segített megmenteni a sérülteket és felszámolta a fenyegetést, amit maga az ütközés és az itt élő naga és satyr csapatok jelentettek. Végül a blood elfek és egy eredar, Sironas legyőzetett, a draeneiek sikeresen kapcsolatba léptek egy Szövetséges flottával. Elfogadták a segítségüket és csatlakoztak a Szövetséghez.

Mialatt eme események zajlottak, Kael’thas az elfogott naaru-t Silvermoon városába küldette, ahol is közeli szövetségese és hűséges követője, Grand Magister Rommath felhasználhatta őt, mint egyféle energiaforrást, amit bármikor kiszipolyozhattak. Rommath Kael’thas oldalán harcolt a Harmadik Háborúban ( még a Garithos által elrendelt Sin’dorei kivégzéseket is túlélte valahogy ) és Illidan-tól megtanulta, hogyan lehet új forrásokat találni mágia imádatukhoz. Bár mikor visszatért Silvermoon-ba a népnek úgy lett elmesélve, hogy a képességet, ami segítségével élőlényekből és akár démonokból is mágikus erőt nyerhetnek, maga Kael’thas tanított meg neki. Rommath jelenléte Silvermoon városában ezen idő alatt számos lehetőségget tartogatott a jövőre nézve.



Elsőként, Rommath tudta, hogy Kael’thas kinek a szolgálatában is áll. A tudás, ami döntésre kényszerítette őt: választania kellett Kael’thas és népe között. Másodsorban kísérletezhetett. Mikor Kael’thas Silvermoon-ba küldte M’uru-t, ő úgy döntött, hogy ezt a Fény által mélyen átjárt lényt nem szolgáltatja ki teljes egészében a népnek, sokkal inkább a korábbi papnővel, Liadrin-nal együttműködött. Kettejüknek sikerült felfedezni, hogy a naaru testéből kinyert Szent Fény korábbi papok és harcosok felfegyverzésére is alkalmas. Így alapult meg a Blood Knights rend, egy csoport paladin, akiket a Fény erejével vérteztek fel, de ezt az erőt nem odaadással, hanem tolvajlással szerezték meg. És végül, de talán ez a legfontosabb, Rommath birtokában volt valaminek, amit régens Lord Lor’themar Theron előnyére használhatott – mialatt Kael’thas-t szolgálta Outland-en, felfedezte, hogy olyan orkok is élnek ott, akik nem tartoznak Illidan fel ork seregéhez.

Lor’themar felhasználta ezt az információt, hogy tagságot nyerjen népének a Hordához. Látva korábbi szövetségeseiket, akik rasszista idegengyűlölők lettek és majdnem kiirtották őket, máshol kerestek segítséget. Segítséget, hogy csatlakozhassanak hercegükhöz, a földi paradicsomban, amit Outland-en nekik készített. A maga részéről, a Thrall vezette Horda minden kétséget kizáróan érdekelt volt, hogy találjon meg nem rontott orkokat Outland-en és visszatérjen arra az ösvényre, amin a Légió megérkezte előtt haladt.

Így hát a színpad készen állt – a draneiek vissza szerettek volna térni otthonukba, hogy mégtöbb társukat meg tudják menteni. A blood elfek elveszett hercegüket keresték, és kiutat a mágia függőségükből. A Szövetség véget akart vetni a Dark Portal-on át özönlő démoni seregeknek. A Horda vissza akart térni a gyökereihez a széthasadt világon, ahonnan az orkok eredetileg származnak.



Illidan király őrülete

A Dark Portal-on túli világ brutális volt – mind a Szövetség, mind a Horda elsőnek egy helyőrséget állított fel a kietlen és „vendégszeretetéről” hírhedt Hellfire Peninsula-n. Egy elhagyatott földön, amit sziklatörmelékek és lebegő templomtornyok öveznek, fel reaverek köröznek a határán ( gépezetek, melyeket a Lángoló Légió feltalálói készítettek ) és a Hellfire Citadell-ből zsarnokian uralnak a most már Illidan-t szolgáló fel orkok. Mind a két oldal elfeledett hősökbe botlott – a Szövetség rájött, hogy Danath Trollbane életben van és a megmaradt Szövetséges csapatokat Honor Hold-ból irányítja.

A Horda részéről Nazgrel lett megbízva egy új bázis létesítésével, amit a warchief-ről neveztek el Thrallmar-nak. Nem sokára felfedezték, hogy Mag’har-ok is ( egy csapat meg nem fertőzött ork ) vannak Hellfire-ön is és kapcsolatba lépetek velük.

Mind a Horda, mind a Szövetség észrevette, hogy Outland-en az erőegyensúly igen csak ingatag volt – a Lángoló Légió csapatai csapdába estek, mikor is Illidan és a szövetségesei lezárták a Ner’zhul által nyitott átjárókat ( átjárók, amik egykoron Draenor szétszakadásáért voltak felelősek ). Sok démon úgy döntött, hogy társul Illidan-nal, így lettek ők az Illidari-k, addig többek hűségesek maradtak a Légióhoz. Ezek a démonok erősítés végett újra akarták éleszteni ezeket az átjárókat, hogy magával Illidan-nal is felvegyék a harcot, megmutatva neki, hogy a Légióval nem érdemes packázni. Az Illidari-k és a Légió között álltak a naaru-k, Shattrath városában( akik a Tempest Keep-ből menekültek oda Kael’thas halatom átvétele előtt ) és az ő szövetségeseik, a Shat’tar papság. A városon belül az Aldor és a Scryers hadakoztak a vezető pozíciókért. Shattrath városa felett a naaru A’dal uralkodott, jobb keze pedig a mágus Khadgar, aki korábban Medivh tanítványa volt, valamint a Szövetséges Felderítő erők tagja. Jelenleg már azért harcolt, hogy Outland-et felszabadítsák mind a Légió, mind Illidan igája alól.
Khadgar őrizte a békét mind a Szövetség és a Horda, mind az Aldor és a Scryers között. Ennek ellenére egyik oldal sem tudta érdemben használni sem a Légió, sem Illidan démonjait.



Outland egy hatalmas lebegő kontinens volt sodródva a Twisting Nether-ben, óceánjai nagyrészt kiapadtak, vagy mocsaras területekké alakultak át. A felszín nagy része teljesen megváltozott – egyes részek végleg elpusztultak, mások csúf sebként lebegtek, emlékeztetve mindenkit, a korábbi dicső időkre. Helyek, mint Blade’s Edge és Netherstorm alig felismerhetővé váltak. A nagák ellepték és megfertőzték Zangarmarsh területeit és Coilfang Reservoir-ból próbálták az összes friss vizet elszívni, hogy Outland legfontosabb erőforrása felett uralkodhassanak. Nem úgy, mint Kael’thas, Vashj megmaradt hűségesnek Illidan iránt, bár még így is halálos fenyegetést jelentett.

Mind a Szövetség, mind a Horda keresztülvágta magát Outland-en, bázisokat alapítva és újabb szövetségeseket szerezve céljuk, Illidan megállítása végett. Aki ahelyett, hogy segítséget látott volna bennük, úgy döntött, hogy az újonnan érkezők behatolók, akiket el kell pusztítani. A Horda erői követve a Hellfire Peninsula-n talált Mag’har nyomokat végül megtalálták Garadar-t, a meg nem rontott orkok otthonát. Eredetileg egy karanténként szolgált azon orkok számára, akik a Vörös Himlőtől szenvedtek –egy helyre zárva és kerülve őket, Gul’dan Hordája biztosította, hogy a megmaradt Mag’har ne részesüljön a kiváltságban, hogy ihassanak Mannoroth véréből, és warlock mágiával legyenek felvértezve. Bőrük szép lassan újra barna színű lett. Soraikban a korábbi klánokból számos ork megtalálható volt.



Habár mikor Thrall Hordája találkozott velük, a közösség bomladozni kezdett. Greatmother Geyah, aki egyben tartotta a Mag’har-t a kezdeti napoktól, haldoklott. Az örökösének választott Garrosh Hellscream, Grom fia, kétségbeesett volt Geyah halálhíre és a saját hagyatéka miatt. Hitte, hogy a Hellscream vérvonal egy átok és apja korábbi tettei miatt ő maga eleve kudarcra volt ítéltetve. Mivel Grommash Hellscream-nek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy az orkokat a Vér Átka sújtotta. Garrosh nem hitt benne, hogy jó vezető lehet, inkább a tábortűzbe bámulva merengett a megváltoztathatatlan múlton, Jorin Deadeye-ra hagyva a mindennapi teendőket. Thrall látogatása során megtudta, hogyan halt meg apja és Mannoroth mekkora pusztításokat okozott. Ez meggyőzte az ifjú Hellscream-et, hogy apja egy hős volt, valamint a hagyatéka nem csupa pusztítás és démoni vér áztatta rontás.



A naaru oldalán harcolva a Szövetség és a Horda szembekerült mind a Légióval, mind Illidan-nal. Egy Shadowmoon Valley-be vezetett fosztogató hadjárat során kiderült, hogy Illidan rabszolgasorba döntötte a nether sárkányokat, hogy a Zuluhed által vezetett Dragonmaw-kat szolgálják. Zuluhed meggyilkolása után a nether sárkányok segítettek Stormrage erőit meggyengíteni. Csapatai uralták a Black Temple-t, ami korábban Gul’dan és az ő Sötét Tanácsának, majd a démon Magtheridon uralma alatt állt. Ő előttük a draneiek szent város-temploma volt, Karabor. Kiderült, miután Illidan legyőzte Magtheridont, a pit lordot fogva tartotta, hogy a vérével fel ork légiókat készíthessen – mind a Szövetség, mind a Horda jól tudta, az első lépés Illidan legyőzéséhez Magtheridon elpusztítása.

Kapcsolatba lépve Akama-val, Azeroth hősei megtudták, hogy Maiev Shadowsong még életben van, Illidan fogságában sínylődött. Akama őrsége Maiev felett, a megtört tervének része volt, terv, hogy elárulja hajdani mesterét. Magtheridon legyőzése után rájött, hogy Illidan is egy gonosz erő, ami Outland és az Ő népe felett vágyott uralkodni. A korábbi Védelmező lassan és óvatosan összerakta a tervét. Amihez nem is kellett más, csak emberek, akik végrehajtják, Kael’thas bukása ( hogy Illidan továbbra is a blood elf herceggel legyen lefoglalva ), valamint Vashj uralmának megdöntése ( hogy a titka felfedetlen maradjon ).

Ez idő alatt, otthon Azeroth-on Medivh tornya sötétbe borult. Khadgar-t nem sokára megbízták a közel lehetetlen feladattal – vizsgálja meg a tornyot. Ehhez kellett egy kulcs is. Hogy megszerezze,vissza kellett lépjen az időben, hogy magától Medivh-től szerezze meg. Küldetésében a renegát Infinite Dragonflight csoport hátráltatta. Ezen időugrók meg akarták változtatni a múltat és a Bronz Sárkány nemzettség végül úgy döntött, kinyitják az Idő Barlangját a halandók előtt, hogy megakadályozzák az Infinite terveit – így Medivh kulcsa is előkerül a múltból, Karazhan kapuit kinyitották. A Lángoló Légió úgy tűnt, még mindig aktívan ténykedett a toronyban Malchezaar vezetésével. Hogy a Légió miért ezt a pillanatot választotta Azeroth lerohanására a toronyból irányítva, sosem derült ki – talán úgy gondolták, hogy a lezárt Dark Portal közeléből lenne a legjobb módja ennek.

Halál, pusztítás és őrület

Miután legyőzték a Légiót Karazhan-ban, a sárkánygyilkos Gruul-t Blade’s Edge-ben és elintézték Magtheridon-t, az idő elérkezett, hogy nyomást gyakoroljanak Illidan szolgáira is. Bár ezek közül egy már nem volt hű az Árulóhoz. Kael’thas türelmetlen lett. Megígérték neki, hogy segítenek népének legyőzni a mágia iránti féktelen szomját. Annak ellenére, hogy Stormrage olyan arcane energiaforrás felett uralkodott, amivel még a Légió démonjait is térdre kényszeríthette, alig tett valamit, hogy segítsen a blood elfeknek ( leginkább azért, mert eme sóvárgó állapotukban tökéletesen megfelelőek voltak neki és a terveinek ) és Kael’thas meglépte, amire senki sem számított.

A Tempest Keep-ben kialakított bázisából kapcsolatba lépett a Lángoló Légióval és felajánlotta szolgálatait Kil’jaeden-nek. A Megtévesztőnek is volt rendezetlen ügye Illidan-nal, és szeretett volna teljes mivoltában Azeroth-ra lépni. Kael’thas hozzáfért a Tempest Keep-ben tárolt naaru mágikus technológiákhoz, oly hatalmas energiaforráshoz, amihez hasonló nincs még egy Outland-en. A herceg manaforge-okat hozott létre véges-végig Netherstorm területén, hogy összegyűjtse a Twisting Nether természetes állapotában fellelhető kaotikus energiáit későbbi használatra. Vashj-nál sokkalta nagyobb veszélyforrás volt, így meg kellett állítani – ráadásul mindketten rendelkeztek egy aprócska fiolányi vízzel az eredeti Halhatatlanság Forrásából, amit maga Illidan mentett meg. És ezeket a fiolákat Soridormi ( Nozdormu elsődleges társa, a Bronz Sárkány nemzettség második számú vezetője ) biztonságban akarta tudni az Idő Barlangjában. 

Azon blood elfek számára, akik Azeroth-on maradtak, elképzelhetetlen volt, hogy Kil’jaeden-t szolgálják – a Scourge, ami elpusztította Quel’thalas-t és a nemzetségük jó részét kiirtotta, Kil’jaeden teremtménye. Mágiát szipolyozni a démonokból végül is a maga módján, a kőkemény bosszút jelentette számukra, de őket szolgálni hatalmas árulás lett volna. Ezért a szövetség, amit korábban a Hordával kötöttek mostanra a túlélés egyetlen lehetséges módja lett. A hercegüket meg kellett állítani.

Végül Vashj nagái és Kael’thas blood elfjei is legyőzettek. Látszólag elpusztították őket és A’dal-hoz eljutottak Tempest Keep felszabadításának hírei. Noha kiderült, Kael’thas valahogy túlélte. Soridormi kérésének okára is hamarosan fény derült - ahhoz, hogy a Black Temple-t elérjék, szükség van egy lich ereklyére, amit Hyjal Hegyeiért folytatott csata során pusztítottak el. A bronz sárkánynak arra kellettek a fiolák, hogy egy átjárót nyithasson a csatához, hogy a halandók egy csapata megszerezze azt Akama-nak . Mután sikerrel zárult a küldetés, a Black Temple-ön rést ütöttek.



Illidan hűséges démonok, nagák és mélytengeri lények egész seregével védte az erődítményét  – fel orkok és blood elfek álltak a falakra, hogy megvédjék mesterüket. De ezek mit sem értek. Végül Illidan egyes egyedül állt temploma tetején, az elzártság és őrület hosszú évei okozták a vesztét. Az Áruló elbukott.

De az indulatok közel sem nyugodtak le. Kael’thas csak várt, mialatt Akama és Azeroth hősei Illidan ellen vonultak. Silvermoon blood elfjei nem álltak készen hercegük visszatérésére.

A Végjáték



M’uru Silvermoon falai között sínylődött, mint a blood elfek fogja és a Blood Knights rendjük erejének forrása. Mindenkit meglepetésként ért, mikor Kael’thas egy fel elf sereggel a város ellen vonult és elrabolta a naaru-t. További meglepetéseket okozott, mikor kiderült mit is igyekezett elérni és mit akart tenni ehhez.

Az őrült herceg arra használta a Netherstorm erejét és a Légió csapatait, hogy újjáépítse a Sunwell-t. De mindezt már nem népe jóléte, de még csak nem is a mágia iránti hajthatatlan sóvárgásuk miatt tette. Igazából többé már nem érdekelte a blood elfek sorsa. Mióta egy fel kristály egy darabkája állt ki pontosan onnan, ahol korábban a szíve volt, már nem törődött mással, csak az új Sunwell felépítésével. Ez akkora mágikus erővel szolgálhatott volna Kil'jaeden-nek, amivel teljes mivoltában Azeroth-ra tud lépni. Így elkezdhette volna a harmadik invázióját. Azeroth népessége épphogy csak túlélte a Harmadik Háborút és most úgy tűnik itt jön a Negyedik.

Mialatt ezt a tervet leleplezték, Zul’jin vezette trollok Zul’aman falai mögött zúgolódni kezdtek. Gyűlölték a Szövetséget, amiért azok meghiúsították a Második Háború során, hogy kiirtsák a high elfeket és városukat lerombolják, és gyűlölték a Hordát, amiért azok beengedték a köreikbe a blood elfeket. És az Amani trollok erősebbek voltak, mint valaha.

Zul’Aman-t kifosztották, nem csak azon csapatok, akik az újonnan kialakult fenyegetést szándékoztak kiiktatni, hanem pár kincsrabló is csapódott közéjük, haszonszerzés végett. Most, hogy Zul’jin halott, semmi sem akadályozhatta meg, hogy Kael’thas és Légió által megfertőzött új Sunwell felé vonuljanak a seregek. Egy egyesített hadosztály, a Shattered Sun Offensive egy támadó osztagot vezényelt Quel’danas szigetére.



Quel’thalas bukott hercege Kil’jaeden eljöveteléről és végső győzelméről szóló jövendöléseket kiáltva halt meg. A Sunwell elpusztult Kalecgos segítségével. Rengeteg áldozattal járt eme küldetés, de végül Kil’jaeden-t megakadályozták tervében és a naaru M’uru új életet adott a Sunwell-nek Velen segítségével. A draenei próféta egy olyan mágikus erőforrást adott a blood elfeknek, ami idővel elmulasztja a függőségüket, valamint a gyógyulás útjára tereli őket, megértetve velük, hogy a Fény segítségét és erejét elnyerhetik tolvajlás és rosszindulat nélkül is.

Az Outland-en átélt események nem csak azt hagyják örökül számunkra, hogy Illidan-t és az ő Illidari seregeit legyőzték, a Légió térnyerésének gátat szabtak és Kael’thas-t megölték. A kék sárkány Tyragosa felfedezte a nether sárkány nemzettséget, Deathwing ivadékait, akiket megváltoztatott egy sor mágikus csapás, ami elpusztította Draenor-t és létrehozta Outland-et – ez Malygos új erőre ébredéséhez vezetett, valamint a Twilight sárkány nemzettség megalkotásához. Zul’jin halála véget vetett egy hosszú időszaknak, ami még a Második Háború idejére nyúlt vissza. A Sunwell körül történtek teljesen megváltoztatták a blood elfeket – már nem a Sunstrider család egy tagja uralkodik felettük, többé nem kell rablással kielégíteniük mágia éhségüket és a Blood Knights rend mostanra a Szent Fény igaz szolgája lett. Azeroth úgy tűnik, fellélegezhet.

És a zordon északon egy jégbe fagyott trón falai repedezni kezdtek.

Elnézést kérek a terjedelmes óráért, de úgy gondoltam, hogy ezt így egyben kell elolvasni, és nem nagyon találtam megvágásra alkalmas helyet.
A következő alkalommal a Wrath of the Lich King eseményei kerülnek summázásra. Mivel az még ennél is hosszabb, így két részben taglaljuk majd!
wow_c_527752
wow_c_500132
Remekül értetek hozzá, hogy elvegyétek az ember kedvét mindentől, mikor ilyen szarságokon lovagoltok. Eddig nem néztem meg a hozzászólásokat, de most érdekelt miket fűztök hozzá, hát kár volt. Mert semmi értelmeset. /egyéni vélemény off


Rocky: köszönöm az órát Smiling
#44 | Fürti válasza #38
Köszi, legalább nem nekem kell Nuwinak kiselőadást tartanom erről. Sticking out tongue
#43 | Nuwiel válasza #42
Szóval az, hogy a kicsit is értelmesebb emberek számára fizikai fájdalmat okoz az írás olvasása, az csak mondva csinált probléma. Értékeltük és támogattuk, tettünk javaslatokat, hogyan tehetné jobbá, mire figyeljen. De úgy látom az értelem kezd kimenni a divatból, és ehhez örömmel asszisztálnak az emberek... Lásd #29 és #30.
Sajnos itt bolhábol elefántott csinál sok ember.Nem az a fő momentum,hogy nyelvtanilag itt minden passzoljon,hanem ,hogy élvezzük az oldal adta lehetőségeket ,értékeljük és támogassuk azokat akik cikkeket osztanak meg itt,mert ők vették a fáradságot.Minden hiba ellenére nekem nagyon tetszet a cikk ,köszönjük .
Köszi az írást, jó lett.  
#40 | Nuwiel válasza #37
Nem, az hogy ingyen csinálja, nem mentség arra, hogy pocsék. Már több, mint fél éve próbáljul mondani neki, mikre figyeljen, hogy kérjen meg valakit, lektorálja az írásait. Az eredményt látjuk: szerinte minden rendben, a plebs pedig boldogan tapsikol mellé, aki pedig kritikát mer megfogalmazni, lehurrogják.
Már miért kellene bárkinek segíteni kijavítani bármit is?
Ha az ember ilyenbe akarna fogni, megcsinálná maga.
#38 | Fea válasza #36
„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.”
A „szegények” szó itt szó szerint „koldusszegényt” jelent, nem olyan valakit, akinek kevés javai vannak, hanem olyan embert, akinek szó szerint nincs semmije. Olyan embert, aki teljesen más jóindulatára szorul ahhoz, hogy életben maradjon. A lelki szegények azok, akik felismerték, hogy önerejükből semmit sem tudnak tenni, ami tisztázhatná őket, csak a Szent Lélek erejében bízhatnak. A szegény szó az Ószövetségben gyakran az „Istenben bízó” ember szinonimája, váltó kifejezése.

forrás wiki

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat
World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries.
wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu