Miről beszélsz? Én ijen hibát soha nem vétenék. Amúgy is valyon ki a leglyobb hejesíró az egész fórumról? Nah valyon ki? HA velem akarsz kötözködni, akkor lyój kösdd fel a gatyád! Mert velem aztán nehéz lesz lacafacázni.
Amúgy kiráj volt a történeted.

Hely hejj :)

Frosty!

Javítottam a szarvashibákat :)

Hiába Notepadban írtam meg, mert az gyorsabb.

Ja és kivételesen ma jött meg az ihlet, és kivételesen ma öntöttek az asztalomra egy rakat melót :S

Cranky: ,hogy a mai (csata) győzelem lesz

, hogy a mai csata győzelemmel zárul majd.

szvsz szebb is így, de amúgy jó...

ja a vér/vár nekem is rendszeresen bejön, mert ügye olyan közel vannak azok a fránya betűk.
Amúgy meg vígasztaljon az a tudat, hogy én 4xis átolvastam az enyémet, majd postoltam és még akkor is volt benne betűhiány...szintén gyorsan gépelek.

Gyorsan írok, nem fektetek bele annyi időt mint mások, ezért tűnhet néha összecsapottnak, és azért vannak benne ilyen hibák, mert szeretek írni, de mikor kész semmi kedvem átolvasni :D
három-négyezer ez bezavart hogy kétezertől külön kell írni aztán jöttem rá ,hogy az ilyen kerek számokra még nem igaz :D
Mindenki érezte ,hogy a mai győzelem lesz - nekem teljesen jó, ha mondanám akkor értenéd.
Mindenki érezte ,hogy a mai (csata) győzelem lesz. De így hülyén hangzik, és világos miről van szó.
a vár az minden esetben vér akart lenni :D Korrigállva!
kardos dologgal nem értettem problémád de egyik helyről kitöröltem, hátha jobban tetszik.
kaimpáló = csörömpölő.
Köszi az észrevételeket.
Sitches nee :D Télleg Stitches mindegy átírom :D De azért leesett ,hogy Duskwood :P
Amúgy nagyot fújtra csak annyit, hogy mivel már evéssel akpcsolatban is belémkötöttek, ezért gondoltam lélegezzen, mivel wowban is ha közelről nézed, lélegzik, sőt a víz alá is kell neki levegő.

Cranky: Először is.. el kell árulnod a titkod, hogy honnan a fenéből van ilyen sok időd... :shock: :)
Másodszor... Tetszettek Olivér képzelgései. :) Kár, hogy elválnak útjaik, szerintem szórakoztató páros voltak. :)

Nekem innen hiányzik valami...

három-négyezer

:D

Szvsz a 'kalimpál' szó nem nagyon illik ide.

Pár dolog még a múltkoriból maradt ki:

Ez a kép nagyon tetszett, szerintem még érdemes lett volna kicsit kielemezni.

Nem tudom, hogy a 'Sitches' név honnan van, de szerintem lehet, hogy 'Stitchest akartál írni. A 'stitch' jelenti azt hogy 'öltés'. :)

Tatartam: A cselekmény érdekes, de szerintem kicsit többet is lehetett volna írni... Van benne pár helyesírási hiba, egy Word hibakereső futtatás nem ártana szerintem.
Bár Rodoren ehhez jobban értene, de szerintem egy lemezvértet nem lehet csak úgy 'zsebből' kiemelni... :roll:

Egyelőre ennyi lett volna . :) Mindenkinek további jó munkát!

Hosszúkard története 2

A sárkány ölelése

Ahogy kezében forgatta a rúnakövet, észrevette, az túlhevülhetett és megpattant.
Körülötte a fénygömb foszlani kezdett a sárkányok tömege, pedig már csak pár lépés távolságra volt.
Az izzó kőzetre roskadt.
Ereje fogytán volt, teste ólommá vált a belélegzett kénes levegő hatására.

A törp régóta bolyongott a hegyvidéken. Ifjúkora óta itt élt, ismerte akár a tenyerét.
Még akkor vándorolt ide mikor gyerekként magára döntötte a sörfőzdében a kondért. Arcán és kezén, mint groteszk tetoválás hegeket lehetett látni, amikor éves rendes fürdését tartotta a hegy lábánál elterülő mocsárban.
Élelmet is innen szerzett, a hüllők húsából változatos étkeket készített.

Felfigyelt a süvöltésre. Halotta már korábban is. A fészek.
Leült és fenőkövet vett elő erszényéből, majd fejszéjének éleit egyenletes szálirányú mozdulatokkal borotvához tette hasonlóvá. Kibújt láncingéből - e nélkül még az árnyékszékre sem ment - és finoman megmunkált,
sötét színű lemezvértet vett elő zsákjából.
A hegy gyomrában voltak azok a telérek melyek a többi érctől különbözően, majdhogynem mágikus erővel rendelkeztek. Mint minden törp ő is értett a fém megmunkálásához.

Alig húzta meg a szíjakat felszerelésén újabb süvöltés zengte be a környéket.
Sietősre fogta lépteit, már ahogy ez termetéből adódóan lehetséges volt, és a hang irányába vette útját.
Ahogy a katlan peremére ért, látta, ahogy egy alak az életéért küzd a királynővel.
Vajon a halál eme formáját önként választotta? - tűnődött - amikor a lovag - mert kétségkívül az volt -
halálos csapást mért ellenfelére.
A törp bekente arcát azzal a kenyőccsel amit, maga kevert. A gyanús kinézetű, emberi orr számára penetráns szagú kotyvalék, vastagon fedte bőrét.
Épp nekiiramodott volna, de a lovag eddigre kivágta a fenevad szívét, és különös mágiába kezdett.
A körben elhelyezkedő nyílásokból ekkor tűnt fel az első pár védelmező. Királynőjük "hívó szavára" tértek vissza a vadászatról.

- Itt csata lesz, méghozzá nem kicsi - a lovag már alig bírja - talán menekült volna, de mintha valami nem sikerült volna - valami mágia - bezzeg a puszta erő -

Hosszúkard nem tehetett mást, imába kezdett.
"Fénynek szentséges atyja.
Népem védelmezője
Fordítsd orcád szolgád felé,
Tölts el a fénnyel"

A sűrű kénporos levegőben egy fénysugár ölelte körül.
Ismét ereje teljében érezte magát, de tudta több lehetősége már nem maradt. Ha nem tud megküzdeni a védelmezőkkel itt fog elpusztulni a fészekben. Felemelkedett, kardján új fogást vett, és egyetlen mozdulattal
széthasított egyet a sárkányokból.
Ekkor látta amint egy kistermetű alak üvöltve négy pikkelyesre veti magát, olyan rohamban, hogy azok egy pillanatra mozdulni sem tudtak.

KAZ' MODAN!

És a törpe forgószelet megszégyenítő pörgésbe kezdett, szinte ledarálta a körülötte állókat.
Hosszúkard egy pillanatra megdermedt a pusztítás láttán, de meglepetéséből hamar felocsúdott, ahogy az egyik védelmező feléje mart. Nem sikerült időben elugrania, és hanyatt találta magát a tojások között.
Ebben a pillanatban felrepedt három tojás és mintha csak erre várt volna, három fióka tüzet prüszkölve felreppent.

Ennek rossz vége lesz - gondolta tömzsi hősünk - és abba az irányba vetette magát, ahol a lovag épp kepesztett a talpra-állás reményében. Csakhogy a tojások nyálkás folyadéka újra a földre terítette, és újabbakat repesztett meg óvatlan mozdulataival.
A törpe övénél fogva rántotta ki a magatehetetlen lovagot, míg a katlanba újabb sárkányok érkeztek a járatokon.

Hosszúkard nagy nehezen talpra állt.
A törpe egy leomlott peremrész felé mutatott fejszéjével, és meg is indult abba az irányba.
Eddigre a fiókák már igencsak kellemetlen tűzcsóvákat lövelltek kettőjükre.
Alig, hogy kimásztak a fészekből, megérkeztek a fivérek.
Két, a királynőnél alig kisebb sárkány pengeszerű csontkinövéssel a mellső lábaik végén.
Társaikat félrelökve eredtek anyjuk gyilkosai után.

Lépteiket futóra fogták, azaz Hosszúkard szinte csak bukdácsolt, egyrészt a még mindig síkos csizmája, másrészt az apró kövek miatt, ahogy a törpe után haladt.
Egy meredélyhez értek, vízesés zuhogott alá fülsiketítő robajjal, elnyomva a fivérek trappolását.

Torzonborz vagyok! - kiáltotta a törpe.
Azt látom - üvöltött vissza Hosszúkard -, ahogy alacsony növésű társa vértől lucskos, megperzselődött hajkoronájára nézett.
Kopaszarcú - szólt Torzonborz - majd magával rántotta a lovagot a mélybe.

--------
Alig bírom kivárni a talit :shock: :)

*jav. Tman

Hát nem tudom... ezek a 'mások' eddig nagyon bújkálnak... :roll:
De egyébként az olvasással kapcsolatban azt hiszem, igazad van. Csak pont annyit akartam, hogy a hírmorzsákat szétszórja... :roll: Jól van, máshogy kellett volna kitalálni, oké.. :P :)
De tényleg... a WoW-ban az emberek nyelve tényleg 'common'. Logikus is, hogy azt használták, hiszen Thrall érthette... Hmm.. Köszi, hogy szóltál, ezt speciel eddig senki nem vette észre. :)

Mindegy. Illetve.. ha nagyon cikik, akkor priviben... :shock: :D

Cranky: Nekem változatlanuk tetszik. :) Főleg az Andrewhoz kapcsolt kis humor. :) Őszintén szólva nekem a nekromanta és a förtelem közötti kapcsolat kicsit érzelgős volt... élőholt szinten :)
Pár dolgot kiemelnék:
Páros szervekhez - pl. szem, láb - a magyar nyelv max nagyon indokolt helyzetben használ többes számot. Ezek nem olyanok voltak. :)

Hát.. nekem ez furán hangzik.. szerintem a boszorkánymester szerencsésebb :)

Inkább gyanakodva..?

De.. elvileg nem is lélegzik.. mondjuk ez alapjűn beszélnie se kéne...

Szerintem egy 'vele' bőven megtenné. :)

Ez kétszer van benne így.

Hmm.. olvasd csak el, hogy hangzik ez? :)

Nos, én ennyit találtam.. dehát én sem vagyok Ark. :)
Ehh.. a kövi fejezetről majd holnap.. ez mind az 5ös számú :)

Mostanában nevetségesen kevés időm jut bármire, így mindenkiől elnézést kérek, amiért nem olvasom rendszeresen a topicot. Jövő héttől igyekszem bepótolni a lemaradást, és addig is nagyon köszönöm a dicsértet, belunt!
És mindenkinek termékeny munkát! :)

Fertőzött Élet
Avagy Cranky története

VI.fejezet

Az idő csak telt, és csak múlt, de most az éj hosszabbnak tűnt, mint bármikor máskor. Az ég felhős,viharos, és sötét volt. Az eső épp ugyanúgy esett, mint máskor, most mégis, mintha minden egyes csepp, valami változásról, valami rosszról számolna be a holnapi csatával kapcsolatban. Az esőcseppek csattanása a sáros földön, pedig mintha egy-egy halálról meséltek volna.
Andrew nyitott szemmel töltötte el ezt az éjszakát, és figyelemmel követte az összes esőcsepp meséjét. Ahogyan hanyatt feküdt a sátorban, fejét egy résnyi szakadás alá helyezve, figyelte az eget, hogyan tűnik fel egy-egy a másnapról árulkodó csillag az égen. De miről árulkodnak vajon? Mit jelentenek a pillanatokra megjelenő csillagok? Mit jelenthetett a csillag ami többször feltűnt, aztán végleg eltűnt az égbolton, mintha csak kialudt volna? És kiknek a haláláról mesél az esőcseppel csengése? Egy élőhalott fülében ezek mind érdekesnek tűnhettek, hiszen Andrew már elvesztette emberi gondolkodását, most mégis rosszat sejtett.
Az idő nem változott, az eső ugyanúgy, erőteljesen esett, mint az előző napokban. Néha még Andrew szürke arcán is lepergett egy-egy csepp, bár ő ebből semmit sem érzett. Tarren Mill toronyóráján a mutató lassan átkúszott a tizenkettes szám felett, de a harang ezúttal elmaradt. Az emberek már mind elhagyták a várost, és dél-nyugatnak indultak. Már csak a rettegő katonák maradtak, a túlerővel szemben. A város távolról a viharban talán úgy tűnhetett teljesen üres. A szálfák mögött, mégis katonák álltak, fegyverben, és várták az élőhalottak támadását. Az emberek elkeseredetten is, de halálra készen figyelték a nap keltét, ami lassan be is következett.
A hajnal eljött, a támadók táborában elkezdődtek a felkészülések. A katonák páncélzatba öltöztek, a mágusok bűvös ruhákba, a papok pedig egyszerű fehér csuhát öltöttek. A sereg nagy részét ők tették ki, de voltak még boszorkánymesterek lángoló démonokkal, nekromanták csontváz harcosokkal, hullaharcosok mint Sitches, és a mechanikusok, akik a húskatapultokat működtették. A sereg csak kis százalékát tették ki a vérengző, hullazabáló ghoulok. Az emberek elkeseredését csak fokozta, mikor egy ghoul harc közben egy ember testrészével a szájában rontott nekik. A förtelmek pedig már önmagában is megrettentették az embereket.
A hajnal eljövetelével Salfne is harci páncélzatba bújt, majd rövid kardjait hüvelyébe helyezte, csípője mindkét oldalán. Oliver újonnan szerzett láncos felszerelésben lépett ki a sátorból. Andrew pedig a vörös csuhájában, kezében egy életlen tőrrel. A katonák készülődése a harcra, mindenkinek megindította a kedvét egy kis öldöklésre. Ahogyan sokan maguk mögött felgyújtották a sátrukat, vagy egyszerűen összerombolták, csak növelte a többség harci morálját.
-Hát eljött ez a nap. Egy nap a gyilkolásra... sosem hittem volna, hogy eljön ez a nap is. - mondta Oliver, miközben a hegyek felé nézett, és régi otthonára gondolt. - Ezen a vidéken nőttem fel, és most mégis az ellen harcolok ,hogy olyan virágzó, és pompás lehessen mint régen. De mégis harcolni akarok.
Andrew mellette állt, és figyelmesen hallgatta barátja szavait. Majd bal kezét a vállára tette.
-Ez a mi napunk. Olyan ez mint a horgászás, csak most éppen....na mindegy. A lényeg ,hogy őőő, tudod te azt. - azzal Andrew levette kezét, és bolond nevetésével a katonák felé indult.
Salfne még egy utolsó pillantást vetett mindre amit maga mögött hagy, aztán a sátor tartórúdját kirúgva elindult a féleszű után. Néhány lépés után észrevette ,hogy Oliver még mindig a hegyeket bámulja, de szemében nem a hegyek vonulata tükröződik, hanem a lángoló düh.
-Te talán maradsz mégiscsak? - kérdezte Salfne, miközben hátrapillantott.
-Mi? Ja nem... megyek én is, csak valamin eltűnődtem. - mondta, majd elindult kezében kardjával, a maszkos harcos felé.
A katonák felsorakozva a hadvezér előtt, várták a parancsot az indulásra. Mindenki érezte, hogy a mai győzelem lesz. Mindenki szemében égett a vágy ,hogy vérfürdőt rendezzen az elvékonyodott Lordaeroni vonalak között. Az élőhalott sereg három-négyezer harcosból állt, míg az emberek alig hatszáz katonával rendelkeztek. A hadvezér szava felhangzott, és a hullasereg meg is indult a szinte esélytelen falu ellen délnek. Az elsősorban a nagy förtelmes hullatömegekkel köztük Stitchessel, mögöttük pedig a gyalogsággal. Az emberek hirtelen ijedten, és kiegyenesedve észlelték a domb mögül megjelenő halott sereget. Néhányan hirtelen könnyeket hullattak családjukért, és saját életükért, néhányan pedig elszántan emeltek kardot maguk elé. Az íjászok a szálfák mögött felkészültek, és megfeszítették a fegyverüket, a törpék pedig fejszét, és harci pörölyt lengettek tömzsi testük előtt. Az élőhalottak vészesen közeledtek, csatarend nélkül rontottak az ellenség irányába.
És elkezdődött a csata. Ahogyan a förtelmek áttörték a szálfákat, maguk előtt eltaposva a törpéket. A gyalogság pedig gyors harccal végzett mindenkivel aki az útjukba állt. Oliver fülében eleinte a a Thondoril folyó morajlása csengett, majd a búzák susogása, ahogyan a keleti szél végig futott a tetején. Szinte hallotta ahogy barátaival azon nevetnek milyen könnyen ragadták ki a vízből azt a három kilós pontyot. Szemében tükröződött az ifjú önmaga, de hirtelen lángokba borult Andorhal, és vérré vált a Thondoril folyó. A búzaföldön halott harcosok öldökölték a földműveseket. És köztük volt ő is, ahogyan egy ember testét kettéhasítja. Az arca elfeketedett, és a folyó csengése a csata csörömpölő zajára váltott. Kardját maga elé tartotta, és úgy rohant a tömegbe.
A tömegben egy erős páncélzatú lovagot szúrt ki magának, és őrült rohanással szúrta nyakon. A mellette álló katona nagy ordítással rontott rá Oliverre, de a halott harcos ügyesen hárított, és viszonozta a támadást. A harc kettőjük között egy percig sem tartott, és Oliver már végzett is második ellenfelével, Andrew a távolból mégis hosszan figyelte barátját, milyen elszántan harcol új hazájáért. Andrew nem értette mi is ez az egész, miért is harcol mindenki, de ő is érezte Ner' Zhul kívánságát. Most mégis azt nézte ,hogyan végez barátja újabb és újabb ellenfeleivel. Hirtelen azonban eltűnt a szeme elől, és csak egy kiáltást hallott.
-Andrew! - ordított rá egy boszorkánymester a harcosok mögül. - A mana italokat! Hozd ide gyorsan!
-Viszem máris! - válaszolt, és futott is azonnal a varázsló felé. Odaadta ,majd a boszorkányúr meg is itta, és kezei egyből árnyékba borultak, majd egy pusztitó árnygömböt lőtt az ellenség felé.
-Meg akarom tanulni! Én is ilyen hatalommal akarok bírni! - mondta követelőzően Andrew.
-Akkor hozz még néhány italt, és egy tea mellett itt a csata közben elmagyarázom hogy kell.
-Bár Andrew sokat javult élőhalottá válása óta, most mégsem hazudtolta meg félbolond önmagát. Újra az italokhoz szaladt, és egy vizes bödönnel együtt hozta azokat.
-Teát nem találtam, de talán némi víz is megfelel. - mondta Andrew mosolyogva, és úgy nézett a boszorkánymesterre mint aki remél valamit.
-Mond te szórakozol velem? Erre nincs idő. Na menj és vigyél a másik oldalra is, te bolond!
Azzal Andrew elhallgatott, és újra csak azt figyelte, hogyan idéz maga köré lila rúnákat a démonúr, és idéz meg egy nagy kék szörnyeteget. Mintha csak sötét mágikus vízből állt volna össze, és csuklóin egy-egy aranyszínű béklyó volt. Andrew egy ideig még nézte, majd elindult a sereg túlsó vége felé. Stitches pedig végig Andrew mellett maradt, és amikor egy-egy ember közelebb jutott hozzá, megóvta őt a rozsdás tőr használatától.
Oliver eközben már a sokadik áldozatával végzett, és húzta ki belőle véres kardját. Ahogyan újra maga elé emelte, a kard éle mellett, a harcoló tömeg mögött egy díszes páncélzatú embert pillantott meg. Ahogyan sokáig figyelte, mintha egyre közelebbről látta volna a embert. Majd egyszer csak a tömegen villámgyorsan átrontva rontott neki a lovagnak. A lovag nehéz kalapácsával, tapasztaltan harcolt Oliver ellen. Pár ütéssel a közelben lévő kút oldalának lökte, mire Oliver elejtette a kardját. A lovag kalapácsával oldalba vágta az élőhalott katonát, és hirtelen újra maga fölé emelte fegyverét, hogy végezzen az újonccal. Abban a pillanatban a semmiből egy maszkos alak jelent meg mögötte, és kardja markolatával vágta tarkón a díszes páncélú lovagot, mire az a földnek esett. Salfne volt az, aki most egyik kezében kardját tartotta, másikkal Oliverért nyúlt, hogy felsegítse. Mire Oliver felállt, mögöttük a lovag is újra összeszedte magát, és újra harcra készen tartotta fegyverét. Amíg Salfne Oliverrel foglalkozott, a lovag hátulról arrébb lökte a ravasz harcost, és Oliverre támadt. Ő pedig hirtelen feleszmélt, és sikerült időben félre lépnie a támadás elől. Csontos karjával arcon csapta a lovagot, majd kardját megragadva átdöfte azt. A lovag szemeiben könnyek jelentek meg, és azzal Oliver kirántotta a kardot, és hagyta összeesni a lovagot. Egy ideig figyelte ,hogyan terül el rangos ellenfele a földön, majd újra felnézett a csata mezőre.
Mostanra viszont már a csata szinte befejeződött. Néhol még akadtak harcoló párosok, de a falu terét már főleg hullák terítették be. Az emberek hullája messze elnyomta az élőhalottak számát, és vár borított mindent. Nem csata volt ez...mészárlás. A csata mindössze pár óráig tartott, az élőhalottak pedig elégedett arccal járták az elesett falut. A nekromanták csontváz harcosokat képeztek a hullákból, és elküldték őket felderítőnek a tengerpart felé.
A hadvezér a harcmezőt járta, és újra csatasorba rendezte a sereget. Nagy éljenezés közepette néhányakat különleges ranggal díjazott, köztük Salfnet, és Olivert. Őrmesteri rangot kaptak azok láttán amit az emberek hadvezérével tettek. Az élőhalott sereg, és Andrew nagy éljenezéssel fogadta azt a tíz, tizenegy embert akiket ez a dicsőség ért. Néhányan morgolódtak, de a hangzavar egyértelműen ujjongva fogadta.
Andrew most barátját figyelve hirtelen megértette mit jelentett a csillag az égen. Ahogyan Olivert nézte, miként fog kezet a hadvezérrel, és miként beszélget bajtársaival, rájött ,hogy a csillag amely egyszer csak eltűnt az égről, és csak akkor tűnhet fel újra amikor vége a viharnak, a társát jelképezi. Megértette ,hogy a sors ezt az utat szánta Olivernek. A hangzavarban csak azt hallotta ,ahogyan a veterán harcosok új nevet adva gratulálnak neki. Rottenfury! Így nevezték a katonák az után a csata után. Salfne pedig meglepődve fogott kezet vele.
Andrew mindezt végig nézve egy cseppet szomorúan, de mégis megértően indult kifelé a tömegből.
-Gyerünk Sitches! Induljunk, nekünk már nincs dolgunk itt. - mondta Andrew és ment dél-kelet felé. Oliver hirtelen észrevette, és a többi katonát otthagyva rohant utána.
-Várj! - üvöltötte. - Hová mész?
Andrew megfordult, és barátja szemébe nézett. Ahogyan Oliver ránézett rögtön tudta ,hogy a társa elmegy, és ,hogy ő nem tarthat vele.
-Neked más utat szánt a sors. Neked most maradnod kell. A te jövőd a seregben van, Rottenfury. Remélem látlak még viszont! Légy óvatos!
Bár Oliver megérezte, hogy barátja mit fog mondani, mégis hidegen fogadta, de mégsem szólt semmit, csak nézte ,hogyan fordul meg barátja, és indul el újra. Egy ideig csendben figyelte ,hogyan távolodik Andrew. Az akit már oly régóta ismer. Az aki talán sosem volt igazi barátja, mert mindenki csak bolondnak nevezte, most mégis barátjának tekintette, és rothadó hullaként is érző embernek látta.
A felhők lassan kezdtek szertefoszlani, az eső elállt,Andrew és Stitches pedig eltűnt a távolban. Salfne csak pár méterrel Oliver mögül figyelte mi történik, és csak halkan hallotta miként szólt Oliver:
-Légy te is óvatos Andrew! Légy te is, nagyon óvatos!

Igazándiból ,Nathan szerepe a történetben ,hogy felfedezi Andrew tehetségét a sötét mágiához, ami mindegy ,hohy nekromancia, diabolika, vagy démonológia. Mivel a boszorkánymester 3 talent úton ebből 2vel foglalkozik ,ezért a tehetség megnyilvánulhat bármiben, az már más ,hogy Andrew melyik úton indul el. Az nem akpcsolódik se Nathanhoz, se ahhoz ,hogy miben rejlik a tehesége, mivel Andrew maga sem tudja megállapítani.
Oliver talán sokat agyal, mert a történetben az ő szerep ,hogy segítse Andrewet elindulni az útján, és ami pedig az ú sajátossága az éppen az ,hogy ő más mint a többi. És lehet ,hogy egy idő után teljesen megváltozik, mégis azért ő sokkal emberibb marad. De ez majd később derül ki ,hogy miért.
Ezek azok a dolgok amiket a történet sajátosságának érzek, nah meg azt ,hogy hányszor és milyen módon keresztezem magát a wow sztoriját és világát. Amit utálok ,hogy nem tudom megoldani a sok név ismétlést, és ,hogy akaratlanul is kevés környezetleírűást teszek bele, nah meg soka tő mondat....
Amúgy köszönöm az építő kritikát :D Örülök ,hogy tetszik.
Aki ismeri az máris felfedezett sok dolgot, és személyt.