<--- pwned
Na, akkor kicsit többet kell várni.. :) És kösz!

Na, elolvastam. :D
Szvsz azóta sincs semmi gond nincs Oliverrel, és az élőholttá válásával - talán azt leszámítva, hogy kicsit rövid.

Nathan... Gondolom, nem Nathan J'azaal, Outland első hódítója...? :)

Pár stílusbeli problémára szeretném felhívni a figyelmedet (- ha már Arkangelll itthagyta a topicot... :( )

Szvsz ezt nem szükséges így kiírni..

Inkább majd alvás közben. :)

Hát igen.. a stealth szokásos problémája... Árnyakkal talán lehetne kicsit tompítani...

'Komolyan' helyett jobb lenne 'tényleg', vagy 'valóban' szvsz.

A förtelem? Inkább üvöltött.. :)

Jáj.. ez nagyon nem.. nyelvtanilag.

További jó munkát! :)

Még mielött véleményt mondanál :D.
Na vajon mi a vélemény erről a részről. Most nem voltam annyira írói hangulatba mégis megírtam.
Frosty neked pedig gz a szigorlatért! :D

Fertőzött Élet
Avagy Cranky története

IV. fejezet

Napok teltek el ,de Oliver és Andrew nem mozdultak az Alterac hegyek széles vonulatai közül. Talán féltek, hogy az embereknek sikerült visszaverni társaik támadását, talán ösztönből nem hagyták el az erdőt. Részben biztonságban érezték magukat, részben pedig még mindig zavarodottak voltak, a múlt és a jelen változásaitól.
Három nap telt el azóta a nap óta ,hogy Oliver elkövette élete első gyilkosságát. Bár társa erről nem tudhatott, mégis megérezte barátja viselkedésén. Bár ő nem volt bizonytalan sem létében, sem abban ,hogy mi a dolga, barátja Oliver annál inkább tűnt annak. Bár már ő is Ner'Zhul szolgái közé tartozott, már őt is felemésztette a „démon” ami az előhalottakat irányítja. Elméje sötétbe burkolódzott, gondolatai pedig azon a parasztemberen jártak, akit meggyilkolt. Ő csak ült a fák között némán, és folyton az szaladt át az agyán ,hogyan sújtott le arra az emberre.
Három napig alig szóltak egymáshoz. Andrew csak csodálkozott ,miért is nem éhes. Folyton azon tűnődött ,miért nem érzi a korgást a gyomrában ,ami régen oly sokszor kísértette. Talán nem volt éhes, mégis elhatározta ,hogy szerez valami ételt. Oliverhez sétált, aki egy fa tövében gubbasztott, tekintete pedig csak egyenesen előre vetődött.
-Mit szólnál hozzá , ha szereznénk valami ételt? Láttam arra néhány őzt, biztos finom, porhanyós húsuk van.
Oliver nem szólt semmit, csak ült és nézett maga elé, magában pedig azt gondolta, hogy lehet ,hogy nem jött még rá, hogy neki nem kell többé ennie.
-Tehát nincs hozzá kedved? Pedig jól esne biztos.
-Mondd hát nem érted? Nem kell már többé étel, vagy ital. Meghaltál! A halott pedig bizony nem eszik, és nem iszik semmit. - szólt Oliver gúnyosan.
Andrew nem igen értette, mért ne ehetne. Az tény ,hogy nem éhes, de attól még biztos ízlene egy kis vadhús. Leült barátja mellé, és ugyanannak a vastag fának támaszkodott, mint ő. Rothadt kezeit térdére tette, és Oliver arcát nézte.
-Min tűnődsz? Tán azon ,miért nem eszik a halott? - Kérdezte a bolond, majd elnevette magát. Oliver ránézett, és mosolyát figyelte.
-Hát téged komolyan nem lomboz le semmi?.... Bolond vagy barátom, de legalább boldog bolond.
-Tán bolondnak hiszel, pedig többet tudok mint képzelnéd.
Ez a mondat felkeltette a mérgelődő halott figyelmét, aki nyomban Andrew felé fordult.
-Mond miről beszélsz? Mit tudsz te, amit én nem? Mit mondott neked az a nekromanta Andorhal falai között?
A bolond közelebb hajolt barátjához, és a fülébe súgta:
-Azt ,hogy ránk még vár valami. - Majd vissza húzódott, és felállt. Lassan a hegyek felé indult, mire Oliver rákiáltott:
-Várj! - Majd hirtelen talpra állt – Mi vár ránk? Ezt ,hogy értette?
-Úgy ,hogy nekünk még küldetésünk lesz. Bizony! Fontos küldetésünk a Korbács számára.
-Hogy mi? Korbács? Miről beszélsz semmit nem értek?!
Andrew arcra mosolyra derült, majd kéjkedve nevetett, mint mikor a gyerekek nem osztják meg egymással titkaikat. Majd újra a hegyek felé indult. Barátja mellé futott, és tovább faggatta, de Andrew semmit nem mondott. Oliver pedig dühében az egyik fához vágta, és úgy kérdezte, de ő csak nevetett. Végül idegesen ráhagyta, de a kíváncsiság csak furdalta, vajon mit tudhat.
A hegyek felé menet, egy barlangra bukkantak, ahol úgy érezték meghúzhatják magukat az emberek elől. Oliver furán nézte, nem igazán akart elbújni, mert nem félt az emberektől, Andrew viszont azonnal befutott, amint meglátta. Barátjának nem volt választása, bármennyire is maradt volna szívesebben odakinn, mégis utánament. Már nem önmaga irányította hanem az ösztönök.
A barlang belül mély, sötét, és csendes volt. Mindketten elővigyázat nélkül, bebarangoltak a barlang mélyébe. Minél beljebb értek, Andrewet annál inkább elfogta valami érzés; valami érzés ami arra hasonlított, mint amikor még emberi létében meglátta a hídon menetelő ghoulokat, és nekromantákat. A bolond gyanakvó arcot vágott, és lassítani kezdett. Barátja nem tudta, miért marad le, ő azonban tovább ment szótlanul.
Andrew megérzései remekek voltak, és most sem csalódott bennük. Oliver vakul ment befelé, a barlang egyre sötétebb lett, és lassan már saját lábát sem látta.
-Várj! - kiáltott rá erőteljesen Andrew, mire a sötétben Oliver hirtleen mozdulattal megfordult, de sorvadó lábát egy kőbe verte, amitől megbotlott.
A sötétből hirtelen egy lángcsóva repült feléjük, mire Oliver lehúzta a fejét, de Andrewet eltalálta, aki hátra esett, és egy kőfalnak zuhant.
Oliver előrántotta kardját, majd talpra állva, a sötét felé futott. Azonban a sötétbe futva semmit sem talált. Kardját maga előtt tartva óvatosan hátrált, közben érezte, hogy kőtörmeléken lépked. Egyik pillanatban, viszont valami sokkal puhábbra lépett. Hátra fordult, és csak egy logó, rothadó emberi fejet látott. Jobban megnézve, mintha nem is csak egy fej, hanem egy egész hulla, és nem is egy, hanem több hulla egymásba varrva.
Hátra lépve egy erős morgás hallatszott, és csak azt vette észre ,hogy egy húsbárdra hasonlító fejsze repül oldalról a feje felé. Olivernek sikerült lehúzni, a fejét, és egy mozdulattal pengéjét a förtelembe döfte, mire az hatalmasat kiáltott. Közben eszébe jutott, hogy Andorhalban is hasonló szörnyűségeket látott, és azt hitte ,hogy ez a buta jószág csak eltévedt a csapatától. Ezt a gondolatot, megcáfolva érkezett egy újabb lángcsóva, ami súrolta Olivert. Ő pedig szintén a sziklafalnak esve kardja után nyúlt, de egy csuhás alak lábával arrébb lökte.
-Most meghalsz te mocskos ember!
-Várj! - Üvöltött rá Oliver – Nem vagyok ember. Élőhalott vagyok!
Majd a sötétben a bot végén fáklyatűz jelent meg, ami elegendő fényt bocsátott Oliverre, és a csuhás alakra. Ő pedig közelebb lépett hozzá, és megvizsgálta.
-Valóban nem Lordaeron fattya vagy. - A csuhás alak a kezét nyújtotta Olivernek, ő pedig belekarolt, és lábra állt. Megpirult vállát kapargatta, majd a fura alakra nézett, aki mögött ott állt a hatalmas förtelem.
Az alak egy szót sem szólt. Nem kért elnézést, vagy egyebet, csak elindult vissza a barlang belsejébe.
-Várjon! És a barátom?
Az alak hátra fordult, és Oliverre nézett. Tekintete nem volt kivehető, mert arcát eltakarta sötét csuklyája. Alatta viszont értetlen arc volt.
-Többen voltatok tán?
Oliver nem mondott semmit, csak barátjához sietett aki a földön, a sziklafalnak dőlve feküdt.
-Andrew? Jól vagy?
-Meghaltam?
-Már napokkal ezelőtt, de most jól vagy?
Andrew barátja mögött , a csuhás alakot vélte felfedezni, és ijedten arrébb rándult. Félő szemekkel nézte, Oliver pedig megpróbálta megnyugtatni. Az alak mit sem törődve Andrewwel, és esetleges sebesüléseivel kérdezősködni kezdett.
-Tehát csak napok óta vagytok holtak? Honnan jöttök egyáltalán? Kiknek a vezetésével?
Oliver a kardját markolászta, és Andrewet nézte, nem-e esett valami baja. A csuhás férfi pedig újra a behatolókhoz ment, és botjával belebökött egyet Oliverbe.
-Válaszolj!
-Ha még egyszer hozzám ér...megölöm.
Azzal a férfi Olivert, kezével fogva felrántotta a földről, és a sziklának nyomta.
-Felelj a kérdéseimre féreg, vagy megesküszöm, hogy most a fejed fog megégni. Megértetted?
Oliver hadakozni próbált, de nem bírt mit tenni, a férfi erősen a falnak szórította. Az pedig egyik kezét a feje mellé emelte, ami lángra lobbant, és Oliver arcához kezdte közelíteni.
-Jól van! - Az alak csuklyája alól kilátszott a szája, amin mosoly jelent meg, mire kialudt kezén a láng, és eleresztette Olivert. - Ehhm... Andorhalból jöttünk. Egy élőhalott sereg lerohanta a falut, és minket ott élesztettek fel, mint rothadó katonák. Aztán dél-nyugat felé indultunk, de a csapatunkat lemészárolták, mi pedig ide tévedtünk.
-Ki vezetett? Mondd el a nevét! - Oliver senkinek sem tudta a nevét, értetlenül nézett csak.
-Nem tudom... fogalmam sincs.
-Akkor nem vagy a Korbács katonája. Sajnos meghalsz!
-Kel' Thuzad! - felelte Andrew rekettesen.
Az alak lehajtotta csuklyáját, és Oliver szemébe nézett. Az arca feléről hiányzott a hús, a koponyája teljesen kilátszott. Csupán orrától lefele volt bőr az arcán, az is cafatokban, és elrohadva. Szeme nem volt, csak egy sötét üreg.
-A nevem Nathan. Az én keltőm is Kel'Thuzad volt. A mesterem volt, amíg titokban léteztünk csupán. De az invázió kezdete után engem másfelé küldtek. A csapatom elbukott az emberek ellen, mert ők túlerőben voltak. Valójában a Korbács tudott róla, hogy mi elveszítjük a csatát, mi csak egy elterelő osztag voltunk, akiknek a küldetése a bukás volt. Kel'Thuzad elárult engem, de megértem őt.
Oliver érdeklődően hallgatta végig Nathan történetét, de a fejében millió kérdés volt, amire ez az alak végre választ tudott adni.
-Sajnálom, hogy elárultak. De most válaszolj te a mi kérdéseinkre. Négy napja már ,hogy e seregbe tartozunk, mégsem tudunk semmit. Miért pusztítjátok az embereket? Miért fenyegetitek Lordaeron országát. Miért nem bírok ellenállni a bennem élő démoni hangnak, és egyáltalán ki az, akit mind álmomban mind ébren folyton látok. Egy jégbe zárt lovag, aki...
-Ő Ner'Zhul. Fajunk teremtője, és vezetője. A legnagyobb boszorkánymester aki valaha létezett. Bár sokan vitatják ,hogy Kil'Jeaden nagyobb hatalommal bír de..... Áh ezt ti nem értitek úgy sem, hiszen azt sem tudjátok ki. Mindent elmagyarázok.
Nathan mindent elmondott Andrewnek, és Olivernek A Korbács, és a Lángoló Légió történetéről. Sargerasról, a titánokról, és Ner'Zhulról. Mindenről beszámolt, amit tudott, hogy hogyan jutottak ide és ,hogy miért akarnak végezni az emberekkel, és minden más fajjal is.
Oliver már elvesztette minden szeretetét földje és világa iránt. Egyáltalán nem bánta volna ,ha az egész világ mocsokba, és fertőbe borul.
Andrew is érdeklődően hallgatta végig a történelmi felvilágosítást. Szemében égett a vágy ,hogy Lordaeront az előhalottak saját kedvükre változtassák meg. Közben pedig az járt a fejében, hogy ő is olyan nagy mágiával bírjon mint Nathan.
Nathan elmondta ,hogy a Korbács Arthas herceg miatt folytonos vereségeket szenved és ,hogy Mal'Ganis herceg elvesztette a harcot Stratholmenál és az északi földrészre, Northrendre menekült. Elmesélte, hogy mindezt onnan tudja, hogy Kel 'Thuzad előre elmondta neki. Ezért bújt el ő itt ebben a barlangban csinos testőrével.
Két hétig bujkáltak a barlangban, és környékén, közben egyre több embert látva az Alterac-hegységben. Arthas pedig Northrendre ment Mal'Ganis nyomában. Ez alatt az idő alatt Arthas visszatért, és megölte apját. Majd felélesztette Kel'Thuzadot lich formájában. Archimondeot megidézték, csatlósaival, és a Nathrezimekkel, akik irányításuk alá vonták egész Lordaeront.

Hehe, Rodoren, szerintem akkor botránkoztatnál meg mindenkit, ha egyszer annyit írnál, hogy 'Jó.' :)

Speciel engem csöppet meglepett anno Sylvanas hirtelen átalakulása banshee-ből éloholttá... Úgy tűnt, mintha a RoC-ban még nem akart volna többet kihozni belőle a Blizz.

Egyébként meg mindjárt írok véleményt, Cranky. Ma már ráérek ((sikeres szigorlat után... :D ))

Ahogy érzed. Nagy szerencséd ,hogy Crankyvel nem találkozhatsz, mert már nem játszom :)

Ez tetszett, szerintem egy ilyen típusú warcraft film is jó lenne, nem kell feltétlenül a "felsővezetésben" játszódnia :D

Egyébként a történet elolvasása után erős késztetést érzek, hogy szervezzek egy aprócska sereget, és ha csak kis időre is, felszabadítsam Andorhalt :)

4. rész is lesz? mert ha igen, akkor nagyon várom, mivel nagyon bejön ez a story, Cranky, én nem vok egy nagy író, de azért így tovább. :P

Visszaolvastam mindet és találtam pár helyesírási hibát, amit a kis wordos írásomban már kijavítottam, de itt már nem fogom.
Így visszaolvasva van még mit változtatni az íráskészségem. A 3. történetben átlagosan mindegyik harmadik mondat Oliverrel vagy Andrewel kezdődik, és engem kicsit zavar, de majd lehet átfutok rajta és kicsit átírom.
Van egy-két furcsa rész is, és úgymond lehetne egy-két helyen szebben fogalmazni.
Rodoren: Örülök, hogy tetszik, újabb magyarázatot is kaptam azt is köszönöm.
Amit írtál ,hogy rövid filozófia, arra két dolog:
1. Igazándiból nem tudom ,hogyan lehetne mostmár megfogalmazni másképp.
2. Azért Andrewet bebéklyózta drága Ner' Zhul de szerintem ez feltűnt, és ne felejtsd el ,hogy Andrew nem ép elméjű. (A karaktert magamról mintáztam :P :lol: - azért ne vegyétek készpénznek)

Elolvastam a történetet, és így kutyafuttában (most sincs sok időm) szeretnék hozzáfűzni pár apróságot egyrészt Frosty véleményéhez, másrészt néhány gondolatot a Harmadik fejezethez.
Hogy Ner'zhul mennyire tudta befolyásolni az élőholtakat, az számomra sem egyértelmű. Viszont továbbra is tartom a véleményt, hogy hatalmas akaraterővel kellett valakinek rendelkeznie ahhoz, hogy előholtként ne csakis Ner'zhul hangját hallja a fejében. Ráadásul a ghoulok sem éppen észlények, és bizony ők képviselték a többséget az élőholtak között. Ezen a lapon érdemes még megemlíteni a nerubianokat, akik szemmel láthatólag képesek voltak az értelmes gondolkodásra, de ők is kivétel nélkül az uruk teljes befolyása alatt álltak. Igaz, a nerubianoknak meglehetősen eltér az értékrendjük az emberitől, ezért talán nem is volt szükség az olyan átfogó irányításra, mint az emberi élőholtaknál...
Kezdetben bizony Sylvanas sem volt túl önálló. Az ő története ugye ott vett fordulatot, amikor Arthas kivégezte, és először nem is élőholtat, hanem bansheet csinált belőle! A Warcraft 3-ban innentől volt banshee egysége az élőholtaknak. És ekkor Sylvanas sem volt igazából önmaga ura, habár régi lényének maradványai kétségtelenül ott kísértettek az elméjében.
A kiegészítőben viszont már testben, élőholtként tér vissza, hogy hogy, arról nem szól a történet. Ekkor volt, hogy Ner'zhul hatalma megroppant, és sok előholt felett elvesztette az uralmát. Habár nem tudok fejből pontosan idézni, erről Sylvanas így szól: "For some reason, I no longer hear the Lich King's voice in my head.". Sylvanas elf volt, méghozzá nemeself, aki rendszeresen használt mágiát, ráadásul (részben a mágia, részben fajtája miatt) alighanem vasakarata volt. Mégsem volt képes ellentmondani az ura akaratának, habár az utalás a hangra azt sugallja, hogy voltak saját gondolatai is.
Igaz, értékrendje bizonyos mértékben megmaradt, (ha el is torzult) Ner'zhul akarata csak elnyomhatta azt. Erre utal Balnazzaar egyik mondata: "I, for one, do not trust her. Her heart is still elven.".
Ráadásul miután akarata újra a sajátja, hihetetlenül sokat szenved saját valójától, és a múlt emlékeitől. Ezért gyűlöli halálosan Arthas herceget.
Ez a vívódás kicsit hasonlít arra, amit az Interjú a vámpírral című filmben Brad Pittől láthatunk. Azt hiszem, érdemes lenne megnézni, ha valaki a lelki vívódás és az új lét elfogadásának hiteles ábrázolását akarja látni.

Ennek jegyében csak annyit Cranky történetéről, hogy nem rossz, tényleg nem rossz. De ha már ragaszkodsz ehhez az erkölcsi dilemmához, akkor jobban kifejthetted volna, nemcsak így szőrmentén "ők is irtanak minket miért ne irtsuk mi is őket"-filozóifával.
A stílus szerintem jó, és igaz, későn olvastam, de nem találtam benne jelentős hibát.
Na, megint több sikerült, mint amennyit akartam, de sebaj...

Bár most nincs annyi időm, hogy elolvassam az újat, szeretnék hozzáfűzni valamit az élőholtas dologhoz. :)

Valóban, a Scourge inkább elvetemült hullaként támasztja fel az embereket, mégis mindig tartom a véleményt, hogy a többség nem mindenki.
Azért szvsz előfordulhat, hogy valakinek megmarad az emberi gondolkodásmódja még a halál után is, ezt mondjuk nem árt megjegyezni a történetben. Mint ahogy az értelem is elég különböző lehet a hullákban. Itt gondolok pl. Sylvanasra, aki a feltámasztás után nem agyatlan zombinak tűnt nekem, mint a többség, bár sokat nem tudott tenni akkor.

Hát.. a sima 'feltámaszt'nál nekem sem jut eszembe jobb most. Vagy ez, vagy egy átfogalmazással ki kell kerülni a helyzetet. :)

Csak ennyit akartam, mindenkinek derűs estét! :)