Beleket ki, zsemlemorzsát be? :))) Bár nemtom pontosan hogy töltik meg őket :D Egyébként nekem is tetszettek a történetek, főleg amikor pala lesz a csávó :D Szeretem a pala kasztot :$$

Hidd el, nem fogja elvinni a történetet, csak mert leírod, hogy pl. zöld szeme van, és kiskorában sokat nevetgélt, innen a neve... :D

Hmm.. azért remélem, ezt nem úgy értetted, hogy más szerepe nem is lesz. :)

Amúgy megjegyzem, a keselyűs jelenetek nekem tetszettek - mikor verekedtek egymással a madarak - csak írd köréjük a tölteléket, ami eggyé teszi az egész képet! :)

Hajrá!! :D

Persze, hogy érdekel :)

Nyeszlett leírása meg is született, még elsőre.
Virgonc.. hát igen. Nos ma átolvasom. De ha 4 oldalra duzzad akkor vessetek magatokra :wink:

Amúgy való igaz kicsit nehéz úgy jellemezni egy szereplőt, hogy az attól még a főhős története maradjon.
De majd megírom jól!
Ami azt illeti a vadász azért került bele, mert túl heroikus lett volna, ha Torzonborz lerendezi egyedűl a keselyűket, és mert van vadászom is, és csaj is, és cicája van...sajnos nem hiúz :roll: :)

A lelkesedéssel semmi baj. :) De próbáld meg kicsit objektív szemmel visszaolvasni, mintha nem ismernéd a történetet. Meg fogsz lepődni... :)
A pontozott résznél én meg alapból olyasmire gondoltam, hogy 'no comment', a csetes jelentése alapján. Látod, ezért kell igyekezni mindent a 'buta olvasó' orrára kötni. :)
Amúgy nem reménytelen ez, csak még lesz vele kis munkád - már ha érdekel a fejlődés az írásban.

Na hát a lelkesedés hajtott na :D

Amúgy a ... azt hivatott jelezni, hogy nem értik amit mond az elf.
De aztán bekerült az iskolás rész, persze arra nem tértem ki, hogy ott nyelveket is tanult.
No mind 1.

Most már tudom a kevés szónak melyik jelentését értsem ha leírjátok :P

Na párducban viszont biztos voltam. Hát így higyjen az ember a természetfilmeknek :)

Tatartam: Ismét csak a részletesség hiánya... :roll: Ez a rész még az előzőnél is lyukasabb volt, néhol nem is volt világos, ki, mit és miért tesz.
Az olvasó nem látja / nem tudja azt, amit te, ezért ennél sokkal bővebben kell leírnod, lefestened a fontos részleteket. :)

Na, ez meg főleg nem működik így egy írásban... :D

Mellesleg.. ha már beszédes neveket adtál, akkor nem ártana megmagyarázni... Itt a Virgoncra, meg a Nyeszlettre gondolok... :)

További jó munkát!

pár oldallal előrébb...6os..amíg nem üzemelem be otthonra a régi gépem mint szervert és a honlapom tárhelyét ;)

Hol lehet megtalálni Hosszúkard történetének első részét? Nem akarom addig a többit elolvasni :D

Hosszúkard története 3

Elveszettség és remény

– A törpe még mondott valamit, majd magával rántott.
Biztosra vettem, hogy odaveszünk. A zuhatag által kivájt tavacska jóval mélyebbnek bizonyult, mint képzeltem. A következő gondot páncélom súlya jelentette. Próbáltam megszabadulni darabjaitól, de a csizmán, a kesztyűn és a sisakon kívül mást nem sikerült lerángatnom.
Tüdőmből a levegő mind egy szálig kipréselődött. Talpam alatt éreztem a durva kőzetet, ahogy a fenékre értem.
Már alig voltam magamnál, mikor az áramlat irányt változtatott és felfele sodort magával. –

Keselyűk köröztek a levegőben. A rekkenő hőségben a nap tetőfokára hágott, és a mocsár nehéz levegője izzani látszott a párától.
Egy kisebb és egy nagyobb alak feküdt kuszán, a patak partján, mely nem sokkal távolabb ezer érré ágazott, ezek helyenként szétterültek, majd testvéreikkel újra egyesülve törtek a tenger felé.
A napnak ebben a szakában épp-elméjű nem bóklászik kinn.
A dögevőkből páran elérkezettnek látták az időt egy kis falatozásra. A kisebb hús felé vették röptüket, majd éles vijjogással, lecsaptak.
Megkezdték szokásos táncukat az élelem felett, körbe táncolták Torzonborz ernyedt testét.
Társaik egyenként csatlakoztak az ünneplő tömeghez, páran Hosszúkard köré telepedtek.

A vezér már kikezdte volna Torzonborz arcát, de a kenyőcs pillanatnyi tétovázásra késztette.
Ennyi idő kellett még a törpének, hogy magához térjen. Megmarkolta a tollas csupasz nyakát, és azzal a mozdulattal el is törte. A többi keselyű arrébb rebbent, de még nem repültek el.

Lovag – szólalt meg rekedt hangon Torzonborz. – ez jól kifeküdt itt nekem, megint megmenthetem a nemesi alfelet – erőt gyűjtött majd olyan fürgén pattant talpra, hogy az még saját magát is meglepte. Vad tánc vette kezdetét körülötte, a dögevők, akik megközelítően azonos magasságúak voltak, védték Hosszúkard testét.
Jobb híján üvölteni kezdett és vadult nekirontott a legközelebb lévő keselyűnek.
Pár tollal a markában hasalt a következő pillanatban. Ismét felpattant, és körbe-körbe rohant. Fejszéje valahol a tó mélyén feküdt, a pallossal együtt. Csizmájából előrántotta volna tőrét de azt még korábban elhagyhatta, a vad küzdelemben.

Sutty…sutty…sutty

Három kopasznyakú hangtalanul terült el. A gyávábbja nekifutott és felrepült, de maradtak még bőven a lakoma reményében.

Sutty…sutty

Nyílvesszők nyársaltak fel újabb két keselyűt. Majd egy hópárduc – ismertebb nevén hiúz – vetette magát Hosszúkard irányába. – ezt a vadat puszta kézzel el nem intézem –
Ahogy Torzonborz megfordult egy furcsa hosszúfülű teremtményre lett figyelmes.
A keselyűk megtizedelt raja még tett pár kört a levegőben, majd a környező fákon telepedtek meg.

A közeli cserje árnyékából ekkor kilépett az idegen és alig hallható sípszóval visszahívta hű barátját, mire a párduc csendes morgás kíséretében gazdája lábához dörgölődzött.

Torzonborz Hosszúkardhoz lépett. Hallotta ahogy az hortyog. Két túlméretezett pofonnal magához térítette.

- Te itt szunyókálsz mikor én az életedért küzdök?
- A rosseb essen beléd te törp. Kis híján odavesztem a tóban.
- Ó, őméltósága inkább sárkányeledel lett volna.
- Elune-ra mondom két ilyen pökhendi alakot!
- …
- …

A vadász közben friss húst vett elő, és macskájának adta.
Hosszúkard és Torzonborz abbahagyta a civódást, és meghajoltak felfedezvén, hogy az éj elf vadász, hölgy.

A fészekbe visszatértek a fivérek.
Anyjuk tetemét szétmarcangolták és a nőstények elé cibálták.

Az egyik nőstény épp nekilátott volna, hogy kitépjen egy darabot, mikor fiatalabb társa nyakának ugrott.
A fivérek hátrébb lökdösték a többi nőstényt, hogy az összecsapásba ne avatkozhassanak bele.
Az új királynő kiválasztásának ez volt a feltétele. Ha valamely nőstény hatalomra tört, győznie kellett. A harc halálig tartott.

A fiatalabb erősebb nőstény hátsó lábaival hatalmasat rúgott, majd az elterült ellenfelére vetette magát. Torkának esett, fogaival feltépte a pikkelypáncélt és átharapta.
Gyorsasága kijelölte a szerepre.
Az új királynő sikolya vérfagyasztó volt.

A tóból kiemelkedett az elf, hosszúra nyúlt fülén a vízcseppek, mint gyémánt fülbevalók sora szikráztak a napfényben. Kezében kötelet tartott.
A vadász testére rátapadt ruhájának látványa Hosszúkardban szokatlan érzelmeket kavart.
A hiúz megérezte ezt és fenyegetően rávicsorított.
– Nyeszlett! – Szólt rá a macskára és elmosolyodott, a lovag zavarát látva, aki mellett a pipacsvirág sápadt kórónak mutatta volna magát.
Torzonborz sebtében megragadta a kötelet és húzni kezdte.

Virgonc Északnak tartott, hogy Nyeszlettnek párt találjon. Jól emlékezett az alom helyére, ahol annak idején rálelt. Csöpp teste majdnem kihűlt, orra már majdnem száraz volt.
Nevét ekkor kapta. Virgonc nevelte fel, gyermekeként viselve gondját.
Akkortájt kezdett vadászgatni, tanulmányit befejezve, a saját útjára lépett.
A mocsárból már kifele tartott, mikor a két alakot zuhanni látta, a látóhatárt kémlelve egy fa árnyékában.

A felszerelés megakadt egy kiálló kőben, Torzonborz minden erejét összeszedve próbálta kihúzni. Hosszúkard a vízbe ugrott, immár páncél nélkül, egyrészt, hogy lehűtse magát, másrészt azért, hogy megakadályozza az erőművész törpöt a kötél elszakításában.

- Lazíts egy kicsit kis komám!
- Nézd már a lovag úr beveti magát, hogy elnyerje a kis hölgy kegyeit!

Hosszúkard erre olyat rántott a kötélen, lábát a sziklás falnak támasztva, hogy Torzonborz majdnem hasra esett. A kötél végére kötött zsák kifordult a perem alól, ahol megakadt.

Tábort vertek kicsit távolabb a zuhatagtól.
A fegyvereket szárazra törölték.
A királynő szíve azonban a víz hatására kővé vált.