A Történelemóra csak péntekre csúszott keddről; ahogy korábban említettem, ma Fandral Staghelm lesz a főszereplőnk.

Fandral nem fiatal, de már a War of the Ancients és a Sundering után született. Ennek megfelelően ő csak azt a night elf társadalmat ismeri, amelyet a druidizmus hat át és ezt Malfurion és Tyrande irányítja. Fandral komoly tehetséget mutatott fiatal korától kezdve - és emellett meglepően lobbanékony természetű is volt, ami gyakran szembefordította Malfurionnal is; viszont ennek ellenére egyik leghűségesebb követőjének számított. Épp ezért nem volt meglepetés, hogy Fandral lett a silithidek ellen harcoló night elf sereg vezére a War of the Shifting Sands során. Fandralt fia, Valstann segítette alvezérként - és senki sem sejtette, hogy végül ez a lépés okozza majd mindkettőjük vesztét.



Fandral serege ugyan kisebb volt, mint a silithideké, de a night elfek állták a sarat. Azonban C’thun hívei rájöttek: Fandral gyenge pontja a fia. Ezért a silithid seregek megtámadták az egyik kis falut Silithusban, Southwind Village-et. A felszabadító csapatot lemészárolták a lesben álló silithidek, Valstannt pedig elfogták. A következő nagyobb silithid támadásban a hadsereget vezető General Rajaxx Fandral szeme láttára tépte ketté fiát. Ez elég volt ahhoz, hogy megtörjön a night elf védekezés ereje, és a silithidek a Caverns of Time-ig nyomultak előre; de a kék, a zöld, a vörös és a bronz sárkányok segítsége elég volt ahhoz, hogy mégis sikerüljön legyőzni a silithideket - igaz, ennek az volt az ára, hogy a zöld Merithra, a kék Arygos és a vörös Caelestrasz bezárta magát Ahn’Qiraj lepecsételt kapuja mögé. A pecsétet lezáró tárgy, a Scepter of the Shifting Sands Fandralhoz került Anachronostól; azonban a keserű archdruid darabokra törte ezt fia elvesztése miatt érzett fájdalmában. Fandral családja ezután menyéből, Leyarából és unokájából, Istariából állt (a felesége belehalt Valstann megszületésébe); a kislány nem ismerte apját, mivel nem sokkal Valstann halála után született.
Nordrassil pusztulását követően Fandral volt annak a tábornak a vezetője, amelyik egy új World Tree ültetését szorgalmazta. Amikor Malfurion elveszett az Emerald Dreamben a Harmadik Háború után, Fandral lett a Cenarion Circle vezetője, és így megvalósíthatta tervét - ezzel létrejött Teldrassil, amely a night elfek új otthona lett. Csakhogy volt egy-két apróság, amiről senki sem tudott: Malfurion vesztét Fandral okozta egy olyan átokkal, amelyhez az Un’goróban növő morrowgraint használta fel; Teldrassilt megfertőzte az Emerald Dreamet korrumpáló Nightmare egy onnan származó facsemete segítségével, amelyet Fandral ültetett el; Malfurion maga is a Nightmare foglya lett a Dreamben; a Nightmare-t irányító Xavius folyamatosan befolyásolta az archdruidot Valstannt megszemélyesítve; és végül a lassan teljesen megőrülő Fandral a lakhelyén létrehozott egy saját portált a Dreambe. Amikor a Nightmare megtámadta Azerothot is, Teldrassil kimaradt a világot elöntő zöld ködből. Ráadásul az archdruid - a Broll Bearmantle-től korábban elkért Idol of Remulos segítségével - pont ekkor indított el a leghatalmasabb druidák (például Hamuul Runetotem, Broll Bearmantle, Naralex és Elerethe Renferal) felhasználásával egy olyan hatalmas varázslatot, amely szerinte meggyógyította volna a beteg Teldrassilt. Szerencsére Tyrande, Hamuul Runetotem, Lucan Foxblood, Zaetar, Arel és még sokak segítségének hála Malfurion kijutott a Dreamből, szembeszállt Fandrallal és nemcsak legyőzte a megőrült druidát, hanem elpusztította a Valstannt megszemélyesítő árnyat is - ezzel végleg összezúzva Fandral ép elméjét, aki mindvégig fia feltámasztásáért dolgozott.



Az archdruid ugyan beszámíthatatlanná vált, de ettől még nem vesztett erejéből - ezért a biztonság kedvéért Hyjal Barrow Densbe zárták, ahol korábban Illidant is őrizték tízezer éven keresztül. Amikor Ragnaros és a Twilight’s Hammer megtámadta a regenerálódott Nordrassilt, az egyik zöld sárkány, Alysra attól tartott, hogy a célpontjuk Fandral - aki még ebben az állapotában is túl erős volt ahhoz, hogy az ellenség kezébe kerüljön. A Guardians of Hyjal egyik ügynöke az Emerald Dreamen át kimentette Fandralt a börtönből és átadta Alysrának - de a sárkány és az archdruid sosem érkezett meg a célpontjukként kijelölt Moonglade-be.
Eközben az Ashenvale-ben élő Leyara - aki maga is erős druidává vált - a night elfek elleni ork támadás áldozatává vált... és elvesztette a lányát, Istariát. A gyászoló Leyarát maga Fandral kereste fel, és egy lehetőséget kínált fel neki, amit korábban ő is megkapott a valójában Ragnarosnak dolgozó Alysrától: legyen belőle Druid of the Flame és harcoljon Malfurion ellen. Leyara ezt elfogadta; azonban a támadásban a druidák szövetségesei végeztek vele. Ugyanez a sors várt Alysrára is; csakhogy a zöld sárkány újjászületett a halálból, mint Alysrazor, a tűzsólyom. Maga Fandral Ragnaros alvezérévé vált és Majordomo Staghelmként Sulfuron Keepben védi új mestere házának kapuját... egyelőre.



A Történelemóra következő részében egy régi történetet veszünk szemügyre: Stalvan Mistmantle sztoriját.