A Történelemóra mai kiadásának főszereplője az Alliance egyik legnagyobb hőse és Azeroth egyik legismertebb paladinja, Turalyon.
Turalyon fiatal korában csatlakozott a lordaeroni papsághoz, de növendékként az egyik lovag, Uther the Lightbringer hatása és irányítása alá került. Ennek eredményeként amikor megalakult az Order of the Silver Hand, ő lett a legelső 5 paladin egyike Uther, Tirion Fordring, Saidan Dathrohan és Gavinrad the Dire mellett. Turalyon békeszerető és szelíd ember volt, azonban emellett remekül átlátott az embereken: például jó barátságba került Khadgarral, noha akkoriban a mágusokat félelem és gyanakvás övezte. Ugyanakkor hitét a Holy Lightban megrendítette Stormwind eleste és képességeit sokáig nem volt képes kiaknázni teljes erejükben.
Anduin Lothar, az Alliance egyesített seregének fővezére Turalyont választotta maga mellé hadnagyként a Második Háború kezdetén, amely az önbizalomhiányos paladinban tovább erősítette a kételyeket saját képességei iránt. A Horda az első, Hillsbrad és Southshore környéki összecsapások után kelet felé húzódott, azt a látszatot keltve, hogy Aerie Peak felé tartanak - pedig a valódi célpontjuk Quel’Thalas volt. Amikor Lothar erre rájött, Turalyont Alleria Windrunnerrel és Khadgarral együtt a ma Plaguemist Ravine néven ismert átjárón át megpróbálta az orkok elé vezényelni, de az erősítés elkésett: a Horda megostromolta Caer Darrow erődjét (a mai Scholomance-ot), és az ott őrzött rúnakő birtokában tovább haladtak kelet felé. Sikerrel felprédálták Tyr’s Handet és Stratholme-ot, és behatoltak Eversong Woods legdélebbi erdeibe is, amit felégettek. A vereség egyetlen hasznot hozott a paladin számára: az ő karjaiban keresett vigaszt a high elf rangerek akkori vezetője, Alleria.
A high elfeknek és Turalyon csapatainak végül komoly áldozatok árán sikerült megállítani az orkokat, akik ezután ismét visszafordultak és Lordaeron városa lett a célpontjuk - viszont az Alliance komoly sikert ért el: a segítséggel meggyőzték Silvermoon uralkodóját, Anasterian Sunstridert arról hogy támogatnia kell az orkok elleni háborút, így a visszatérő Turalyon erői jelentősen gyarapodtak az elindulásához képest. Épp időben értek Lordaeronba ahhoz, hogy tevékenyen részt vehessenek a város felszabadításában és a Horda visszaszorításában Southshore-ig.
Ezután Turalyon volt az egyik vezetője annak a hadműveletnek, amely Ironforge felszabadítására irányult és végeredményben sikerült a Hordát Blackrock Spire-ig visszaverni. Az itt bekövetkező csata a Második Háború egyik legnagyobb vérontása lett, amelyben Orgrim Doomhammer párviadalban megölte Anduin Lothart és eltörte kardját. Ekkor könnyen megfordulhatott volna a csata és az egész háború kimenetele is - azonban nem így történt, és ez kizárólag Turalyonnak köszönhető.
A fiatal paladin felvette Lothar törött kardját és megküzdött Doomhammerrel, sőt le is győzte a Warchiefet. Ez felbátorította az Alliance seregét és megrogyasztotta a Horda harci szellemét, így sikerült győzelmet aratni az orkok és megmaradt szövetségeseik felett (a goblinok és Zul’jin már korábban felmondták a paktumot), és rengeteg ork esett fogságba - beleértve Orgrim Doomhammert is, akit az irgalmas Turalyon nem ölt meg, miután legyőzte. Ez a győzelem egyben visszaadta a magába vetett hitét is: ettől a naptól kezdve Turalyon szeme a Holy Light lángjával égett. A seregnek immár ő lett a vezére, és ebben a pozíciójában egészen a Dark Portalig űzte a hitehagyott Hordát, ahol egy újabb mészárlásba forduló csatában visszaszorította az orkokat Draenorra, és ezután Khadgar bezárta az átjárót.
Ezzel azonban nem ért véget a harc. Pár évvel később Turalyont megbízta Terenas azzal, hogy vezessen egy expedíciós erőt Draenorra az újra megnyitott Dark Portalon keresztül. A segítségére rendelt csapatok vezetői Alleria Windrunner, Khadgar, Kurdran Wildhammer és Danath Trollbane voltak. Draenorra érve megtudták, hogy egy ork sámán, Ner’zhul újabb portálokat akar nyitni a bolygóra. Turalyon megostromolta Hellfire Citadelt, Ner’zhul parancsnokságát, de a sámán megszökött, mire odaértek. Mint kiderült, a Dark Portal bezárásához szükség lesz Gul’dan koponyájára, ami ekkor az itt tartózkodó Deathwing birtokában volt - és a fekete sárkány ellenkező irányba ment, mint a sámán. A sereg ezért kettéoszlott: Kurdran, Danath és a high elf rangerek Ner’zhul után eredtek, miközben Alleria, Turalyon és Khadgar Deathwinget üldözték. A paladin serege találkozott Gruullal és az ő ogrékból és gronnokból álló csapatával, akik szintén Deathwing nyomában voltak, így egyesítették erőiket. Sikerült legyőzniük az itt élő fekete sárkányokat, súlyosan megsebesíteni Deathwinget (akiről nem először és nem utoljára azt hitték, hogy meghalt) és megszerezni a varázsszert. Ezután dél felé fordulva csatlakoztak Kurdranékhoz, és megostromolták a Black Temple-t - de elkéstek: Ner’zhul megnyitotta a portálokat, és a felszabaduló mágikus erők széttépték Draenort. A sereg is csak egy idegen világba vezető portálon úszta meg a megsemmisülést, de később sikerült visszatérniük arra a földdarabra, ami a bolygóból maradt és amit ma Outland néven ismerünk. Mivel a Ner’zhul által elszabadított erők még mindig veszélyt jelentettek, így Khadgar a draenori oldalon bezárta a Dark Portalt, ezzel elvágva a hazafelé vezető utat.
Azerothon az expedíciós erő tagjait halottnak hitték, és tiszteletükre az újjáépített Stormwind kapujánál, Valley of Heroesban szobrokat emeltek. Csakhogy 20 évvel később, miután Doom Lord Kazzak ismét megnyitotta az átjárót Outlandre, kiderült, hogy a halálhír elsietett volt: az expedíciós erők maradványa még mindig harcolt a Burning Legion ellen, és igencsak örömmel vették a híreket és az erősítést Azerothról. Ugyanakkor Turalyonra és Alleriára csak fiuk, Arator the Redeemer emlékeztet: a paladin és hitvese évekkel korábban eltűntek a démonok elleni egyik csatában, és bár Danath Trollbane biztos abban, hogy barátja él, azóta sem sikerült semmi biztosat kideríteni Alleria és Turalyon sorsáról.
A Történelemóra a jövő héten ismét jelentkezik: a célpontunk Redridge Mountains lesz, a főszereplőnk pedig John J. Keeshan és a Bravo Company.
