Slayerin con Wardan

Slayerin con Wardan vagyok és leírnám életem történetét lovaggá ütésem pillanatáig. Középnemesi csalad gyermeke vagyok apám Alley con Wardan helyőrség parancsnok volt a háború idején Hillsband Foothills és Silverpine erdeje határán. Anyám pedig gazdag kereskedőház örököseként élte mindennapjait. Egy fiú testvérrel áldott meg a sors de családomból ma már sincsen közöttünk. Fivérem jóatyámmal szolgált a helyőrségben melyet egy ködös délután támadás alá vett a horda.

Sok derék lovag és megannyi varázstudó teljesített akkor szolgálatot de a támadók számbéli fölényben voltak. Az ostrom napokig tartott derekasan helytálltak azonban az utánpótlás vonalát elvágták így a törp nemzettség fiai nem tudtak idejében megérkezni a frontra. A túlerő pedig szívem igen nagy fajdalmára felülkerekedett és a helyőrség elpusztult. Alig maroknyian maradtak életben de ők is mind rabszolgasorsra jutottak és idejekorán odavesztek. Fivérem holttestét sohasem talaltuk meg mondják hogy mikor a helyőrség melyet egyszerüen csak Southpoint Tower-nek hivtak elpusztult Ő és néhány fegyverforgató még éltek és délnek húzódtak vissza Azurelode bányái felé de nem sok esélyük volt és a partoknál lemészárolták őket. Mikor Jóanyám érteült a hírről belebetegedett a gyászba és csakhamar felemésztette a bánat. Mikor mindez történt és még meglehetősen fiatal voltam igazán sokra nem emlékszem csupán az elbeszélések alapján tudom mindezt. Nemes szülők megárvult gyermeke lettem hát. Csakhamar Apám legjobb barátja kit testvéreként szeretett Khorum Delthor vett szárnyai alá. Ő és felesége saját gyermekükként neveltek engem ebben talán az is közrejátszott hogy nekik sohasem született gyermekük. Nehezen dolgoztam fel azonban a történteket még akkor is ha magam alig alig emlékeztem a múltra és mindenáron bosszút akartam állni. Otthagytam a papzárdát és fegyverekkel kezdtem foglalkozni neveleőanyám nem kis aggodalmára.

A fegyverek azonban úgy tunt nem akartak engem választani a nemes hölgy aki akkor voltam nemigen tudott megbirkózni a fegyverforgatás tudományával. Kudarcok áradata következett: hosszú évek teltek el eredménytelen vizsgák egész sorozatával és még ennél is több gyakorlással ami tehetségtelenségem ellenére lassan de biztosan meghozta gyümölcsét és csakhamar valódi harcos vált belőllem noha sohasem voltam a legjobb. Újdonsült tudományommal és buzgó szívemmel tudtam hogy számomra az egyetlen út a Király Légiójában lehet s így talán lelkem nyugalomra lelhet ha sikerül beteljesítenem eskümet és bosszút állhatok családomért. Nem telt el sok idő és buzgóságomra felfigyeltek és kirendeltek egy portyázó csapathoz a határvidékre. Szívem nagyott dobbant amikor a parancsot a kezembe vettem és éreztem eljött az én időm. Azonban a sors ki tudja miért ismét másképpen íródott mint ahogyan egy magamfajta ember szerette volna. Közepes létszámú csapatunk egy éjelen rajtaütött egy ellenséges csapaton s mikor már úgy tűnt föléjük kerekedhetünk megérkezett a felmentősereg és körbezártak minket. Nálunk is voltak halottak de ráadásul még annál is több volt a sebesült. Csakhamar menekülni kezdtünk hát körülbellül tucatnyian de ennek a fele szépen egyesével le le maradozott hogy feltartsa a támadokat és mentse a mi életünket. Igazi lovagok voltak! Hosszú ideig tartotta fel az üldöző csapatokat mindegyikük egyszál magában! Nem gyávaságból nem maradtam hanem azért mert nem lett volna értelme annak hogy engem is lemészároljanak ráadásul társaim önfeláldozása is hiábavaló lett volna. Féltucatnyian túéltük hát a csatát. Köztük én is szívemben ujabb kudarcélmennyel melyet egyre nehezebb volt feldolgoznom. Néha kiűrítettem egy egy üveget a bánatom feledése végett melyet egyre növekvő aggodalommal szemlélt környezetem és elsősorban Khorum a nevelőapám. De ő sem tudott már parancsolni nekem. A sorsom által rámszabott élet egyre keservesebb volt számomra és vágytam a halálra. A leg lehetetlenebb feladatokat válalltam fel. De a halál még nem vágyott énrám. A sors keserű fintora volt ez: legnagyobb kudarcom az volt hogy valahogyan mindig túléltem a feladatokat melyek többnyire az ellenség vonalainak felderítéséből álltak. De én már nem vágytam az életre mégis méltatlan lett volna önkezűleg véget vetnem életemnek nevemre családom multjára es rangomra való tekintettel. Egyszer azonban mikor szintén felderítést végeztem a stratégáinknak különös dologra lettem figyelmes: Az ellenség táborának széle felé egy viszonylag egyszerű de masszív ketrecben egy ismerős alak gubbasztott. Egy ember volt méghozzá nem is akárki. Láttam már őt a Dicsőséges seregeink egyik marshalljaként vezetni harcba vagy száz lovast. A férfi meggyötört arcát hosszú szakáll borította haja csupa kóc volt. Jó ideje lehetett már rabságban. A tábor őrsége meglehetősen gyér volt csupán itt ott voltak kettesével őrszemek akik a tábortűznél melegedtek a többiek pedig minden bizonyal a sátraikban húzták a lóbőrt. Gyors helyzetfelmérést végeztem melyet jónak találtam. Ha sikerülne a ketrechez lopóznom és levernem a lakatot megmenthetném a marshall életét de a zajra nyilván felfigyelnének és amíg ő szökik én feltarthatnék néhányat bevégezve azt amire oly régóta vágytam már. Hősként térnék meg a családomhoz kik minden bizonnyal már várnak reám egy másik dimenzióban. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben odalopóztam hát a kalitkához és egyetlen jól irányzott csapással lesúlytottam a nem túl jó minőségű lakatra. Fémes csilingelés törte meg a csendet és a mashall értetlen tekintettel nézett rám. Talán a nyílzáport várta társaimtól de hamar ráébredt én bizony egyedül vagyok. A többi már olyan gyorsan zajlott:érthetetlen ork szavak fegyveresek néhányat még levágtam és ekkor ismét éreztem a szivemben az élet szeretetét a bosszú íze a szívemben volt és erőt adott. De ez a mámoros érzés a csata hevében lassan szűnni látszott mikor egy nyílvessző a combomba majd egy másik a vállamba fúródott.Még éreztem ahogyan a vér lassan kimegy a fejemböl tejfehér lesz minden és dőlni kezdtem.

Nem is számítottam rá hogy még magamhoz térek lélekben elfogadtam a megváltó halált de nem így történt. Mint később megtudtam a marshall nem hagyott magamra hanem elvette a kardomat levágott egy tucat ellenséget majd a vállára vett és szaladt amíg bírta.

Hősiességemért kitüntettek de a legnagyobb megtiszteltetés az volt hogy helyet kaptam a lovagok soraiban így már nem csak egyszerű fegyverforgató voltam. Soha senkinek sem beszéltem arról hogy aznap este én véletlenül vettem észre a marshallt és hogy leginkább a halálra vártam nem az ő szabadságára. De lezártam a múltat. Új értelmet nyert az életem. Segítek az olyanokon kik apámhoz hasonlatosak és azoknak kik olyan elesettek mint én voltam. Lovaggá ütésemkor úgy éreztem a Családom büszke rám. Hű maradok a nevemhez és a királyomhoz amíg élek.

Ennyi volna nagy vonalakban az életem története. Ha többet szertnél megtudni kérdezz bátran de tisztelettel!

Slayerin con Wardan

Sziasztok!

A klán honlapjáról egy-két szót írnék most itten le. Ha a honlapon valóban tabard lesz, és azon a címer, akkor kölcsönkérem Impissimustól a pisztolyát a lövése előtt. De gondolom, a címer ki lesz vágva a tabardból, és úgy kerül fel a lapra. Legalábbis remélem, mert nem tudom, mennyibe kerül mostanában egy golyó; nem akarok tönkremenni.
Szerintem nagyon nehéz lehet egy fórumot beleszerkeszteni a honlapba, de nem vagyok profi e téren, csak úgy mondom. Szóval, kérdésem, hogy lesz-e fórum a honlaphoz? Ha igen, akkor Impissimus által leírtakat kellene követni, bár azt hiszem, a fórum sajátja, hogy a felhasználók létrehozhatnak új topicocat, igény szerint. És akkor az eleve adott témakörök (tagok, szabályzat stb) mellé létrehozhatunk olyanokat a későbbiekben, amik most nem jutnak eszünkbe, vagy később válnak aktuálissá. A fórum felépítésének viszont fontos összetevője kell, hogy legyen az IC-OCC ágak szétválasztása, ahogy Impissimus is leírta.

A fajok, kasztok, foglalkozások megadása szerintem egy udvarias gesztus lenne. Legtöbben úgyis használják karakternevüket, kasztjukat és fajukat a céhbéli hozzászólásaik aláírásánál a fórumon. Ezt a gesztust részemről annyira fontosnak tartottam, hogy egy külön bekezdést szenteltem most rá.

Tárgyfelajánlásilag nem egy rossz ötlet, hogy egy "központi egyénnek" küldjük el tárgyainkat, de kicsit bonyolultnak tűnik így elsőre. A vasárnapi klántalin összesen kb 15-en voltunk a 40-ből, szerintem ez az arány máskor sem lesz jobb, és a vasárnapi tárgyosztás picit olyan lenne, mintha büntetnénk azokat, akik valamilyen okból nem tudnak vasárnap wowozni. Viszont nagy előnye az ötletnek, hogy megoldást találna a céhpénz problémájára. A felajánlásokat esetleg itt, a fórumon is meg lehetne tenni. Vagy majdan a honlap saját fórumán.
Ha valakinek elküldjük tárgyainkat, és az illető érdeklődés hiányában eladja őket, a tárgy eredeti tulajdonosa úgy sem veszt sokat, hiszen amúgy is ingyen ajánlaná fel azt. (Gondolom).

Ha már céhpénz...Van valakinek elképzelése, hogy ez az intézmény hogyan működjön? Én nem vagyok nagy barátja a céhpénznek, és azt is elmondom, hogy miért. Szerintem, ha a céhtől kölcsönözni tudunk pénzt valamely tárgyra, vagy egy hátasra, akkor az adott dolog megszerzéséért folytatott kűzdelem értéke csökken. De ez csak egyéni véleményem, gondoltam, leírom.

Jelentem, megnéztem a képet a hold árnyékos oldaláról, és nekem tetszett.

Csongusz
(Carta)

Ez lenne Árnyszirom előtörténete:

Először is, tudd meg hogy nem szívesen beszélek életemről. Aztán meg ha el mernéd fecsegni bárkinek is az itt hallottakat, lándzsámat könnyen a hátadban találhatod, mikor a legkevésbé számítanál rá. Szóval érezd magad megtiszteltetve! *nevet* Az Annúriel családba születtem Darnassusban. Anyám, Napszemű Amarel mindig is Darnassusban élt és különféle varázserejű bájitalok főzésével foglalatoskodott. Szelíd, a végletekig bizakodó és kedves asszony, Elune-nek hála még mindig e földeket tapossa. Ami családunkban szokatlan s igen ritka népem körében: anyám két gyermekkel is megajándékozta apámat. S hogy ki a nővérem? Lehetséges hogy már találkoztál vele, a neve Lia Ezüstpatak Annúriel, druidaként harcol a szövetség oldalán. Apám, Lorranon Annúriel mindig is távol élt tőlünk, Ashenvaleben védte népemet és a szövetséget a horda támadásaitól. Emlékszem, első találkozásunkkor furcsán ízlelgetted nevemet, melyen nem is csodálkozom, hiszen nevemben oly sok minden van elrejtve, mely egy magadfajta rövidéltű számára talán sosem fog világossá válni. Egy Szent Tölgy virágának szirma hullott arcomra, miközben először álmodtam a Hold alatt. S még akkor is ott volt, mikor Elune egy papnője eljött megáldani engem. S ebből a sziromból határtalan bölcsességének köszönhetően oly sok mindent képes volt kiolvasni a jövőmet illetően, melyet inkább nem is részleteznék, talán unalmasnak találnád, s egyébként sem tartozik rád. Egészségesen cseperedtem népem fővárosában, s áhítattal figyeltem nővérem sikereit és azt hogy mennyire kedvelik őt kedvességéért, és sugárzó őszinteségéért. Gyakran ellátogatott hozzánk, néha napokig mesélt nekem tapasztalatiról s egyre kíváncsibb lettem a Nagy Fán kívüli világra. Szerettem volna nővérem nyomdokaiba lépni, hogy én is olyan sikerek részese lehessek mint ő druidaként, gondoskodhassak az elesetteken, őrizzem a természet szent egyensúlyát. De próbálkozásaim rendre kudarcot vallottak, erősítve bennem a tudatot hogy olyan tisztaszívű, kedves és nyugodt sosem leszek mint Ezüstpatak. „Túl türelmetlen vagy, Szirom…” – visszhangzott első mesterem szava fejemben álmatlan éjszakáim alatt. Sikertelenségeim, s lassan már az irigységig fokozódó rajongásom nővérem iránt, keserűséget ébresztett lelkemben. Egyre elkeseredettebben próbáltam elsajátítani a druida tudást, de egyre nagyobb csalódás és harag öntötte el szívemet. Volt hogy napokig nem tudtam elaludni, minek következtében egy borús napon eszméletem vesztettem és hét hosszú napig fel sem ébredtem. Ez idő alatt álmodtam… álmodtam múltat jelent s jövőt, s megértettem sorsom: harcosnak születtem. Miután felébredtem hála anyám főzeteinek hamar rendbejöttem, otthagytam druida mesteremet és elkezdtem tanulni a harc művészetét. Gondolom nem kell mondom, ez volt a megfelelő választás. Itt szabadjára engedhettem minden indulatomat, kiélhettem elfojtott keserűségemet, a dühömben. Ami pedig helytállásomat illeti, igen jól teljesítettem korosztályom egyik legjobbjaként végeztem a harcos akadémiát Teldrassilban. Emlékszem anyám mennyire örült hogy megtaláltam a helyem, de képtelen volt leplezni Ezüstpatak iránti szeretetét és rajongását. Még akkor sem örült úgy mint nővérem egy látogatásának, mikor kitüntettek a Hold Templomában. Elrejtettem könnyeimet, mint már oly sokszor tettem, de már nem tudtam oly jól uralkodni érzelmeimen, mint annak előtte. Úgy döntöttem hátrahagyom anyámat Darnassusban, az összes elffel együtt és az emberek földjére, az Elwynn erdőbe utaztam. Természetesen Darnassus Seregének megbízatásában jártam arra, rengeteg kalandban vettem részt. Meglepődve tapasztaltam mennyire hasonlítanak rám az emberek és többnyire jól is éreztem magam köztük. Úgyhogy ne érts félre, nem akarlak sértegetni, nagyon kedvelem a fajtádat ember fia, de vannak dolgok melyeket egyszerűen nem fogsz megérteni időd rövidsége miatt. Egy napon postagalambom érkezett Goldshireba. A nővérem írt. Írása zaklatott, torz képe volt régi gyönyörű betűinek. A levélben ez állt: „Sürgősen találkoznunk kell Auberdine fogadójában! Szerető nővéred, Ezüstpatak” Nem kell mondanom, rögtön szedtem is a sátorfámat és éppen griffen vagy hajón utazva pár nap alatt elértem Auberdinebe. Ezüstpatakot sosem láttam még oly elgyötörtnek és szomorúnak mint azon az estén. Elmondta hogy apánkat csapdába csalták az orkok és fogságban tartják Ashenvaleben távol minden településtől egy hegyoldalon. Erre elöntött a mérhetetlen düh, azonnali indulást követeltem nővéremtől. Még aznap este elrepültünk Astranaarba, magunkhoz vettünk élelmet és elindultunk felkutatni apámat. Ezüstpatak napról napra gyengébbnek tűnt, elmondása szerint igen erős mágiákat használt hogy nyomára leljünk Lorranonnak – ám én sejtettem hogy ő már tud valamit… Háromnapnyi kutatás után megtaláltuk az orkok rögtönzött táborát egy hegyoldalban. Ezüstpatak elővigyázatosságra intett, hiszen a mocskos zöldbőrűek túlerőben voltak, még ha aludtak is s két őrszem őrködött. Egyre közelebb óvakodtunk hozzájuk nesztelenül, a Hold őrizte lépteinket. Mikor már majdnem a tábornál jártunk feltűnt valami furcsaság: a tábor túloldalán egy bükkre kapaszkodó sudár alakot pillantottam meg, s ahogy szememet erőltettem rájöttem, apámat látom megkötözve nyakánál fellógatva a fára, élettelenül himbálózva a szomorú őszi széllel. Ekkor elborult az elmém. Lándzsámat előkapva minden óvatosság nélkül rontottam rá az átkozottakra. Szemem vérben forgott, üvöltöttem, és élvezettel vágtam halomra a mocskokat. Fürödtem az ork vérben s mire eszméltem már egy zöldbőrű sem maradt. Seb nem éktelenítette testemet, Ezüstpatak begyógyította mindet. Éppen köszönetet szerettem volna mondani neki, mikor a csata mámorából ismét visszatértem a valóságba. Láttam nővéremet apámnál s én is lehanyatlottam. Egész éjjel sirattuk és tisztességben eltemettük. Ha egyszer arra vezetne utad, s látsz egy kövekből és bükkből rakott sírhelyet időzz el, emlékezz meg azokról kik életüket adták a Szövetségnek. Másnap visszatértünk Darnassusba, közölni anyánkkal a szörnyű hírt. Anyám teljesen összeomlott, ápolásra szorult, melyet nővérem végzett. Kezdtem fölöslegesnek érezni magam. Napokig nem mehettem be anyám beteg ágyához, mert csak nővéremet akarta látni, és ez nagyon fájt. Ekkor egészítettem ki nevem, így lettem Árnyszirom. Ezüstpatak elmondta nekem hogy egy ideig Teldrassilban marad anyámat ápolni és megtisztítani szülőhelyét a Wellspring folyót, de megbízott egy feladattal. A lelkemre kötötte, hogy értesítsem klánjának vezetőjét távolmaradásáról és vegyem át a helyét egy időre. Nos, ez életem eddigi története. A szövetség és klánunk hű és bátor harcosaként járom Azeroth földjét, és keresem mindenütt esküdt ellenségemet, a Hordát.

Üdvözletem

Örömmel látom hogy feléledt a fórumunk, és hogy egyre jobb ötletek merülnek fel :)
Nah akkor lássunk néhány dolgot:
Címer:

Én még anno, a céh megalapításánál csináltam egy tervet, hogy milyennek tudnám elképzelni a dolgot, gondoltam fel is töltöm, hogy meg lehessen nézni. Kiritizálni felesleges, hiszen csupán egy kósza ötlet, és még nem teljes :wink: Katt ide ha érdekel!

Tárgyfelajánlások: Volt szó arról, hogy hogy ajánljuk fel a tárgyakat, hogy lehetne figyelni, mit lehetne tenni, stb... szerintem a legegyszerűbb az lenne, ha lenne egy felelős ember, akinek elküldenénk az összes ilyen tárgyat, amit ő kihirdet a vasárnapi gyűlés után. A hiba a számításainkban: Ha valakinek nem kell a tárgy, akkor nem lehet azonnal eladni. A megoldás lehetne, hogy a: visszajuttatjuk a tulajdonosának a nem kellő tárgyakat, ami macerás, vagy b: eladjuk, és ez lehetne a céhpénz, amivel ugyebár a céhtársakat segítenénk, így persze a felajánló lehet hátrányban.
Kósza ötlet :roll:

Egyenlőre ennyi. Remélem továggra is jól mennek a dolgok :)

Sziasztok Klántársak!

Terveim szerint utoljára szólok hozzá a zöld tárgyak felajánlásának témájához, azt hiszem már eléggé átrágtuk a témát. Azonban kezdem látni a gyakorlati megvalósítás gyermekbetegségeit.
Egykori klánomban szó sem volt a felajánlások írásos lejegyzéséről. Fejben tartottuk, hogy ki, milyen gyakran ajánlott fel tárgyakat, és tisztában voltunk vele, ki mennyi időt van általában a játékban, és ehhez képest mennyit szokott adni, és kérni. Egy vázlatos képet őriztünk elménkben, nem készítettünk pontos statisztikát, matematikai számításokat. Ha valaki 2:1 arányban kért:adott tárgyakat, az még belefért nálunk, a szándék volt a fontos, hogy szokott-e ajánlani egyáltalán. A kölcsönös bizalomra épült a dolog, persze volt, aki visszaélt ezzel, ha igen ritkán is. Azt hiszem, a mi klánunknak is a bizalomra kell épülnie, ha valaki durván visszaél vele, az úgyis szemet fog szúrni.
Persze tisztában vagyok vele, ahhoz, hogy belerázódjunk a dologba, szükségünk lehet "mankókra", amit a papírra rótt feljegyzések nyújtanak. Ám idővel mindenki számára természetes lesz a dolog (én hiszem, így lesz), és akkor elengedhetjük a korlátot, amire eddig támaszkodtunk.

Honlapunkkal kapcsolatos ötleteim:

Lapunkon szerepelnie kell nyilván, hogy WoW-val kapcsolatos, ezért szükség lehet egy kis WoW logóra. A lap aljára a következő apróbetűs szöveget javaslom, elkerülendő a látogatók félreértéseit:
World of Warcraft™ and Blizzard Entertainment® are all trademarks or registered trademarks of Blizzard Entertainment in the United States and/or other countries. These terms and all related materials, logos, and images are copyright © Blizzard Entertainment. This site is in no way associated with or endorsed by Blizzard Entertainment®.

Már van pár napja, hogy utánanéztem néhány klántag eddigi összes hozzászólásának a fórumon. (Többek között) Csillagkönny és Kyrn tabardterveire lettem figyelmes. Felkerültek a fórumra a tabardtervek képei, és azt kell mondjam, ha egy ilyen kép szerepelne a honlapunk nyitóoldalán, hát én menten főbelőném magam. Hiányzik a tabard alja, nincsen belebújtatva a viselője, de ha bele is lenne, az sem lenne valami szép látvány.(Nem a terveitek minőségére célzok, remek tervek, hanem a puszta tabard látványára.) Én valamilyen ízléses grafikára gondolok, mondjuk valamilyen holdat ábrázolóra, klánunk nevének megfelelően. Ha egyetértetek az ötlettel, akkor aki jól tud rajzolni, vagy tud szerezni ilyen jellegű legális képeket, az kérem szóljon.

Már kezd zavarni, hogy a klánunk összes ügye ebben az egy topicban szerepel, egymást váltják az előtörténetek, a honlaptervek és miegymás, hatalmas az összevisszaság. Valamiféle logikus rendszert kell felállítanunk a honlapunk fórumán, a lehető legkevesebb topiccal. Javaslok 2 fő topic-csokrot, egy IC és egy OOC ágat.(nevezzük őket egyelőre így). IC ágon szerepelhetnének a háttértörténetek, klánunk története, a tagok által írt WoWos történetek, minden, ami a játék világával kapcsolatos. OOC-ben a klánszabályzat, a tagok nevei (a szakmájuk, fajuk, kasztjuk nem hinném, hogy lényeges, mert azt a Social panelen megnézhetjük a játékban, a látogatóknak meg semmi közük hozzá :P , legalábbis nincs szükségük ilyen részletes információra.)

Mivel magyar klán vagyunk, nem hiszem, hogy szükségünk lesz rá, de ha mégis, felajánlom segítségemet a honlap angol nyelvre történő fordításában.

Ha jön még 5let,(jönni fog, hehe :wink: ), akkor tovább bombázom velük a fórumot.

Impissimus

Sziasztok!

Na, ha már szeretsz nagyon, akkor még tolok ötleteket, mert jár egynéhány az arcom mögött benne a szürkémben.

Ha van címertervező, és vele megoldható a címer, az nagyon királyisten. (Mindig elámulok, hogy hol tart már a tudomány). Azt hiszem a többség egyet fog érteni velem, ha azt mondom (amúgy nem vagyok ám cezaromán, hogy eleve feltételezem a többség egyetértését), hogy.

A honlapnak egy-két wowos elemet kellene tartalmaznia, de semmi csicsát; inkább a logikus menürendszer, az érthetőség kapjon hangsúlyt. Ez persze az egyéni véleményem, de nekem már tele van a könyököm az olyan weblapokkal, amik csillognak-villognak, de nem igazodok el rajtuk. Meg persze egyszerűbb is egy átlátható, nem agyoncicomázott lapot elkészíteni.

Ha már megszültem, hogy a honlap legyen megkapóan egyszerű, akkor még írnék jól. Lehetne egy-két wowos link a lapon, de ne legyen rajta több tucat, mert nem reklámcéllal hozzuk létre. (Ugye, milyen aranyos vagyok? Dirigálom, és ötletekkel bombázom a leendő kódok megíróját, és suttyomban többes számba teszem az olyan szavakat, mint pl: "létrehozzuk"). A legfontosabb lapok szerintem a magyar és az angol hivatalos oldal, a thottbot, az allakhazam (vagy mi, nem vagyok arab, hogy tudjam fejből a nevét), és persze ez a fórum.

Nagyon profin néz ki a wowrajongók általában használt fekete háttere, de a lap kaphatna valami barátságosabbat. Nagyon jól el tudok pl egy olyat képzelni, hogy oldalt menüsor, és kb középen jelenik meg az, aminek a menüjére kattintott az egyszeri felhasználó. (A magyar hivatalos oldal is valahogy így épül fel, csak rengeteg menüponttal).

Lehetne egy képgaléria, ahol a klántagok által beküldött screenshotok jelennének meg. Ennek megoldása nem tudom, mennyire emberközeli, lehet, hogy a legegyszerűbb, ha e-mailen küldünk be valakinek képeket, az adott illető meg felpakolja a legjobbbakat.

Remélem, ezekkel a dolgokkal még nem tartunk ott, hogy "Carta toronyórát akar lánccal, és különben is egy cezaromán nárcisztikus állat, akinek ráadásul valami írói vénája is lehet, mert teleírja a fórumot, és különben is, az ilyen miért nem magyart tanít, ha ennyire szeret írni, és miért matekot, és tudjuk meg, hol parkolja a kocsiját, hogy felrobbanthassuk" :lol:

Örülök, hogy hallhattam hangomat, míg visszaolvastam a szöveget, és maradok tisztelettel:

Csongusz
(Carta)

Üdv!

No hát azthittem hogy jópár napig nem tudok feljönni ám a szutyok netszolgáltatóm miatt, 2hetente olyan 1-másfél napig kb nincs net...
Szóval, Carta téged szeretlek ám nagyon, te vagy az első aki ötleteket vetett fel ha jól emlékszem :) A címer dolog az ám megoldható, ugyanis neten van ám tabardtervező, és ott lehet ám nagyban látni jól.Szóval örvendezzünk. Egyéb dizájnötleteket is várok...
Másik, a név dolog...engem is izélgettek már 1x Astranaar védelménél hogy nemvesznek be raidbe mer' nekem milyen nemnormális nevem van...elmagyaráztam nekik hogy mit jelent és onnantól kezdve mindenki kérte sűrűn a bocsánatot :)

De, hiányoztok. :) Néha össze is futok pár régi taggal, pl. Desolace-ban, akkor szokott nagy örömködés és ugrálás lenni a részemről. ;)

Sziasztok!

Röviden az Impissimust ért incidensről. Meg az általa elmondottakról. Való igaz, hogy ez egy angol szerver, és itt angolul illik leginkább beszélni. De. Goldshire-ben, és más városokban, na meg az erdőben járva rengeteg angoltól különböző beszédet hallottam, és többnyire nem magyart, hanem példának okáért svédet. Más olyan nyelvet nem tudok elképzelni, amiben szinte csak "ö" betűk szerepelnek. Meg kör alakú ékezetek. És engem egyáltalán nem bántott, hogy nem értettem, a többiek miről beszélnek. Sőt. Egy kis egzotikus hangulatot is kölcsönöz a játéknak.

Ugyanakkor tényleg vigyáznunk kell, hogy ne sértsük meg játékostársaink érzékenységét. Sok kasztot tudunk magyar néven említeni, pl paplovag, pap, boszorkánymester, tolvaj, harcos, mágus (bár ez határeset), vadász, és vannak olyan kasztok is, amelyeknek nincs nagyon magyar megfelelője, pl sámán, druida. Szerintem, ha magyar nyelven társalgunk, és a kasztok magyar elnevezését használjuk, akkor kevesebb félreértés adódhat. Ha valakivel nézeteltérésünk támad, próbáljuk meg józan érvekkel rendezni, esetleg kérjünk valakitől segítséget, ha nem boldogulunk egyes angol kifejezésekkel. Csak tőlem ne kérjetek, mert én nem vagyok erős angolból :wink: Szerintem megbocsátható, ha ilyen esetben valaki a klánchatet használja.

A hülye önkéntes rendőrt melegebb éghajlatra küldeni nem lett volna a legbölcsebb dolog. Impissimus - hangsúlyozom, hogy tudtán kívül - olyan nevet választott, ami nem csak egyesek szépérzékét sértheti, hanem moderálási problémákat is felvet. Neve svédül annyit tesz, hogy "Én egérbe hu...zok". Ha ilyen névvel elkezdett volna pattogni, akkor az a kis görcs feljelenthette volna a Blizzardnál, akik esetleg névváltásra köteleznék. (Franc tudja, hogy a Blizz-nél mennyire veszik szigorúan az ilyesmit, lehet, hogy valami nagy kapitális vadbaromságot írtam, de ne feledjük, hogy amcsikról beszélünk, akik egy hiányzó fogkefe-sörte miatt képesek pert indítani). Kalandozásaink során a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb mi is bele fogunk botlani olyan karakternévbe, amit kiagymolója ártatlan szándékkal hozott létre, esetleg anyanyelvében valamilyen misztikus jelentéssel bír, magyarra lefordítva meg valami ocsmányság.

(Azért ne változtass nevet, mi tudjuk, hogy mit jelent valójában, aki meg nem tudja, nos kérdezzen meg Téged. És ne ítéljen elsőre).

Megjegyzem, hogy a vitába belekeveredett svéd klánvezért meg egyenesen meg lehetne fosztani wowos hozzáférésétől, mert egy RP szerveren egy játékos lekempelése, első szintű karakterekkel való zaklatása bizony ellentétes dolog a wow szabályaival. Ezekről a dolgokról nem írnék többet, csak megemlítettem klántársunk védelmében. Zárójelben teszem hozzá, hogy a svédek annyira túlreagálták a kérdést, hogy fel akarták venni a mi klánunk vezetésével a kapcsolatot (vagy fel is vették(?)), Impissimust bemószerolandó. Kicsit olyan érzésem van, mintha Európa Amerikájának képzelnék magukat (nagyon megörültem most ennek a hasonlatnak).

Ha már előkerült a honlap technikai kivitelezője, akkor pár szót szólanék hozzá is jól. Azt hiszem, a honlap egyik meghatározó látványeleme lehetne klánunk címere, ha ez valamilyen módon megszerkeszthető, és emberi fogyasztásra alkalmas méretben közzétehető. (Nem sok értelme lenne olyan kicsinek meghagyni, amint amekkora klán-tabard-unkon). Talán az egyik legfontosabb menüpont egy hírek-újdonságok-szerű valami lehetne, ahol a klán vezetése az aktuális változásokról, a klán kvesztjeiről tájékoztathatná a tagságot.
Fontos lenne, hogy a látogatók egy logikus helyen megleljék klánunk szabályzatát, és vezetőinek nevét, akikhez tagfelvételi kérelmekkel fordulhatnak. Lehetne egy névsor a klán tagjairól, és a tagok foglalkozásáról, valamint klánbéli rangjáról, de a tagok szintjének felsorolása nélkül, mert ez napról-napra, óráról-órára változhat, és iszonyatos meló lehet egy honlap naponkénti karbantartása.

Azt hiszem, ami akartam volt, azt kiírtam magamból, amit meg elfelejtettem, azt leírom legközelebb. Örülök, hogy olvashattam soraimat, maradok tisztelettel:

Csongusz
(Carta)

Szerintem ehhez semmi köze. Főleg ha már még csak nem is RP-sen reagálta le a szót.
"A céhnyelvet használjuk, és ezt csak a beavatottak ismerhetik"
És le van zárva.

Szerintem. :)

Kallia, te nem vágysz vissza hozzánk? :wink: