Tisztelt Klán!

Támadt egy (mit tagadjam) remek ötletem a kláncsatorna kultúráltabbá és élénkebbé tételére.

Hajdanán, 14. szintű korom kezdetén úgy döntöttem, világot látok. Stormwind mágusnegyedében tört rám a kalandvágy. Megnyitottam a térképemet, és kijelöltem a célállomást: Booty Bay. A térkép nem jelezte, van-e átjáró Duskwood és Stranglethorn Vale között, utamat ugyanis a következőképp terveztem: Stormwind->Elwynn Forest->Westfall->Duskwood->Stranglethorn Vale, és végül Booty Bay. Megkérdeztem hát kláncseten, ki ismerős Duskwoodban, hogy meg tudják-e mondani, van-e átjáró a két régió között. Közöltem világjárási szándékomat a klánon belül, és megígértem, beszámolok az utamról. Egy birtokomban lévő, fiktív, ütött-kopott, megfakult térképre hivatkoztam kláncseten, ami - állításom szerint - mutatta a Booty Baybe vezető utat. Később mindig erre a térképre hivatkoztam. Magammal vittem egy 18. szintű warlock barátnémat, ketten vágtunk neki az útnak. Duskwoodig viszonylag eseménytelenül telt az út, de ott rögtön megölt egy útszéli kóbor pók. Jelentettem az eseményeket kláncsatornán, hogy milyen zord vidékre értem. Holdmanccsal élénk beszélgetésbe kezdtünk döntésem kapcsán, figyelmeztetett, Stranglethorn Vale(ezentúl csak SV) nagyon veszélyes, és tele van Hordásokkal. Ez persze nem tántorította el az ifjú kalandort 8) . SV-be érve hirtelen megszaporodott a jelentéseim száma guildcseten. legalább 20-szor meghaltam, és bár a halálaim tényét jótékony homály fedte (az végülis elvette volna a sztori hangulatát), szidalmaztam a helyi tigriseket és gorillákat rendesen a klán felé. A Hordával is számos alkalommal találkoztam. Először egy undead pappal hozott össze a sors hátason, aki ránkmosolygott, és nem bántott. Leálltunk vele kommunikálni kézzel-lábbal, végül elköszöntünk. Sok hordás egyszerűen elsétált mellettünk. Egyszer, mikor egy tigris mélyesztette belém a karmait, és elpihentem, a testemben maradtam egy darabig. Egy farkason arra járó ork megállt mellettem, mármár azt hittem leköp, de csak gyengéden megveregette a vállamat :lol: . Egy esetben lettem hordás támadás áldozata, egy halálfejes troll zsivány szúrt hátba, hatalmas, dicsőséges csatában. Nem volt időm rátenyerelni a spit makrómra sem :x . Útitársnőmmel mindenesetre nem adtuk fel, annak ellenére, hogy a temető SV legészakibb felén volt, és rengeteget kellett gyalogolni a hullánkig. SV közepén járhattunk, mikor üldözni kezdett minket egy újabb gorilla-duó, engem kaptak el elsőnek, majd utolérték a kissé előttem lévő társamat, aki már a booty bayi temetőben éledt újjá. Gondoltam, már csak egyszer kell meghalnom, hogy odajussak a másik temetőbe. Ezután kerestem a halált, de (rohadj meg Murphy) most persze sehol egy gonosz hordás, egy gorilla, de még egy agresszív mókus vagy nyúl sem került az utamba. Kihalt tájon bandukoltam dél felé. Egyszercsak szöveg tűnt fel a képernyőn: Gurubashi Arena. Hamarosan megérkeztem az arénához, hajnali 1 óra lévén kihalt volt az egész. Jelentettem kláncseten, hogy az arénában vagyok, jöttek a meglepett válaszok. Körülnéztem, és Booty Baybe végül gyalog érkeztem meg, viszonylagos biztonságba. Fellélegezhettem. A kikötővárosban megszaporodtak a tennivalóink, meg kellett kérdezzek egy elf druidát, merre van a griffmester. Azt mondta, nagyon alacsony szintű vagyok ehhez a régióhoz (vajon mit értett szint alatt :?: ), de kedves volt, és elvezetett a griffmesterhez. Ezután halászni kezdtünk útitársammal, közben beszélgettünk. Felvetettem neki az ötletet, hogy hajókázhatnánk egyet, láttam itt egy nagy vitorláshajót, van-e kedve kipróbálni. Persze volt! Felszálltunk hát a hajóra, és szóltam rögtön a klánnak, mire készülök, de csak mikor már indult a hajó :D . A nemlétező térképemre hivatkoztam, azt mondtam: "Egy hajón ülök Booty Bayben, már vitorlát bontottunk, elhagytuk a kikötőt. Nem tudja valaki, hová visz majd minket? A térképem csak a startállomást jelzi, a célt nem." Hatásosnak szántam a mondókát, hiszen magas szintű undead warriorommal rengeteget jártam már ezen az útvonalon, pontosan tudtam, Ratchet felé tartunk. De kíváncsi voltam a hatásra, ami nem is maradt el :lol: . Mikor megmondták, hordás terület felé tartunk, azt mondtam, kénytelenek leszünk magunkat diplomáciai küldöttségnek álcázni :wink: , megkérdeztem: "Meg lehet tanulni az úton orkul? *harapdálja az ajkát* " Holdmancs azt mondta, nem fogadna rám :) . Elérván Ratchetba elvállaltam egy goblin küldetését, a társam pedig szólt, hogy kövessem a víz alá. Ő 18. szinten már tudott vízalatti légzést varázsolni. A víz alatt makurára vadásztunk, és felderítettünk egy hajóroncsot. Megkérdeztem társamat, ha már úgyis itt vagyunk, nem nézünk-e meg egy ork települést közelről. Mint mindig, ezúttal is benne volt a mókában. Nem az úton haladtunk, nehogy lebukjunk, hanem Crossroadsot keletről megkerülve haladtunk felé. Láttunk két 12. szintű troll vadászt, mi nem támadhattuk meg őket, ők meg nem akartak minket. Társam leállt velük kommunikálni, én azonban otthagytam, mert már látszottak Crossroads falai, és közel akartam jutni. A keleti és a délnyugati bejárat őrei is megkergettek, de nem kaptak el. A klán értesült minden akcióról. Társam üzent, megtámadta egy 23. szintű hordás, és felém tart. Én úgy döntöttem, ennyi kaland elég egy napra, és Hearthstonenal hazateleportáltam.

Ezt a történetet azóta is életem legfontosabb wowos élményének tartom, és igencsak sikerült vele felpezsdítenem a kláncsetet. Az ötletem is ehhez kapcsolódik: Ha valami olyan dolog történik velünk kalandozásaink során, ami szívünknek kedves, légyen az bármily csekélység is, (nem kell ilyen grandiózus kalandnak lennie, mint amit én éltem át), az ossza meg a kláncseten a többiekkel. Így a kláncset civakodás helyett kalandok meséléséből állna. Ilyen kaland lehet az például, hogy a 10. szintű játékos először győzi le Hoggert, talán második nekifutásra, és büszkén ismerteti velünk a taktikáját, vagy a csapatának egy-egy vicces megszólalását, ha volt ilyen. Ilyen lehet a klán NPC-ivel való találkozás elmesélése, ha úgy érzi az illető, hogy érdekes sztorival szolgálhat. Ilyen lehet az, amikor instanceban játszotok, és a csapat boszorkánymestere csak a botjával hajlandó harcolni, azt mondván, gyakorolnia kell a skilljét (megtörtént eset :cry: ), szóval bármi, ami a legkisebb érdekességet is szolgáltathatja a klántársaknak, de legalábbis hasznosabb, mint a meddő civakodás.

Ez nem fog magától beindulni(bár ezt nem merem ilyen biztosan kijelenteni), tehát szükség lesz némi rásegítésre. Erre is van ötletem. Történetmesélési (kizárólag megtörtént eset, ezt a mesélők lelkiismeretére bízzuk) verseny keretében zajlhatna a dolog. Én úgy gondoltam, lehetne pontozni a közreadott történeteket 1-10-ig terjedő skálán, /w formában valakinek, aki mondjuk tanácstag, vagy ezzel van megbízva. Jutalomért folyna a verseny, ami lehetne pénzjutalom, (ezt nagyon nehéz kivitelezni, mert 1) honnan szerzünk pénzt 2) alacsony szintűeknek elég pár ezüst, magasabb szintűeket ez már nem motiválja, nekik arany kell, de miért adjunk több pénzt egy történetért, ha csak a mesélő szintje különbözik? Mindenesetre ha valakinek ez az ötlet nyerné el a tetszését, és van ötlete a megoldásra, szóljon), vagy lehetne erkölcsi elismerés, például havi összesítésben a legjobb történet mesélője elnyerne valamilyen megtisztelő címet, amit fel is lehetne tüntetni a rangja helyén. Más ötletek is lesznek remélem, lehet törni a szürkét.

Értékelhetjük magának a történetnek az érdekességét, egyediségét, a mesélő stílusérzékét, ahogyan előadja, közvetíti számunkra az eseményeket. Más szempontok is szerepelhetnek, ezek kiagyalása rátok vár.

Reményeim szerint ismét sikerült valami értékessel szolgálnom a klánnak, melynek ha túlléptem a gondjaimon, ismét tagjává válnék. Köszönöm, ha elolvastad soraimat, jó fejtörést kíván:

Impissimus

Üdv mindenkinek!
Én szívesen csatlakoznék majd Soukidanhoz blackfathoms deepben, a karakterem ugyis szivesebben járja Kalimdor földjét, és szintben is kb ugyanott vagyok ha minden igaz (Xalina lvl26 NE rogue).

A guildchaten való vitázásokhoz annyit tennék hozzá hogy én azért nem igazán veszem ki az ilyenekből a részem mert számomra kicsit furán jön ki az hogy én pl Stonetalon hegységeiben settenkedek, és közben nagyban vitázok vagy akár csak beszélgetek valakivel aki teszemazt épp Ironforgeban nézegeti az aukciós ház kinálatát. Hacsak nem egyfajta, a tagok közt folyton fennálló mentális hálózatként fogjuk fel a guildchatet (kb mint az ad&d-s illithideknél). Lehet hogy egyedül vagyok ezzel a véleményemmel de azért gondoltam leírom. Jelenlévő karakterekkel viszont mindig szívesen rpzek.
Nah minden jót!

Üdvözletem

Mysticman: dehogy nem lehet egymást megölni, az arénában :wink:
A duel természetesen jó ötlet, slayerinnel már régóta tervezünk például egyet, DE: hogy egy duel tisztességes legyen, ahoz nagyjából hasonló szinttel kell rendelkezniük a karakterekkel, és legalább 40+ szinttel, mert akkor kezd mindenki ráérezni a karakterére, akkor kezd egy karakter kitárulkozni. Ami a gond, hogy azt már úgy vettem észre, az emberek nem játszák ki azt, hogy alacsony szintűek, így egy első szintű is pattoghat a 60-asnak hogy kettéváglak, a 60-as meg kihívja duelezni, aminek nem sok értelme van.

A kláncsatin akkor van élet, ha vitatkozunk, ez nem kérdés. Igazat megvallva ezért kezdek mindig, hogy legyen élet. De jó lenne ha már is kezdeményező lenne, csak nem feltétlenül vitákban.

Csongusz79: Ami azt illeti, én tényleg komolyan gondolom a karakternév-kérdést, és én nem vettem volna fel egy nem-RP-s nevet sem. És azon dolgozom hogy ilyenek ne is legyenek (talán már nem emlékszel, de még én voltam aki szólt neked hogy nem a legRP-sebb a neved - persze ekkor még nem tudtam hogy megbeszéltétek Rionnah-val.

És már találtam megoldást a naplózásra, szal don't worry :wink:

Üdvözletem mindenkinek, Klántársak!

Kiegészíteném az általam hosszan taglaltakat, az új hozzászólások tükrében.

- Kvantum és Impissimus ötletét nagyon jónak tartom. A párbaj méltó pontot tehet egy-egy eldurvuló vita végére. Nehézségekbe ez akkor ütközik, ha a vitázók földrajzilag távol helyezkednek el egymástól, és nem akarnak mondjuk negyedórákat a duel színhelyére való utazással tölteni. Ilyen esetekre nem jut eszembe megoldás, szóval írjatok erről, hogy mi a véleményetek!

- Nem értek egyet azzal, hogy a kirobbanó vitákért Kyrn-t hibáztassuk. (Tudom, hogy Ő maga írta, hogy 90%-ban a hibája). A kesztyűt, amit valaki arcába dob, vagy nem kellene felvenni, vagy ha már kialakult egy szópárbaj, akkor azt bizonyos korlátok között kellene tartani, kölcsönösen, mindkét félnek. Egy bizonyos fokig nagyon élvezetesek a szócsaták, tényleg jó fordulatok vannak bennük, de aztán folytonosságuk miatt ellaposodnak.

- Ne boruljunk egymás vállára a nagy, közös cél által generált szeretetben, de ne is öljük ilyen intenzíven egymást. A hideg elzárkózás, a távolságtartás tökéletes (igaz, nehezen kivitelezhető, azaz inkább nehezen kijátszható) megoldás lehet a problémákra. Tényleg ne zsigerből mondjunk ellent a másiknak. Mondjuk jó poén szólni partin belül a többieknek, hogy vigyázzanak értékeikre, ha egy tolvaj is van a partiban. De nem kell ölre menni egymással.

- Nem hiszem, hogy a klánchat nagyon ellaposodna a szópárbajok ritkulásával. Régi klánjaimban folyamatosan ment a szövegelés, a tagok beszámoltak kisebb-nagyobb élményeikről, az általuk "először" látott különös lényekről. Mehet a civakodás is, de ha ennek hiányában a klánchat kiürülne, az valami nagyon borzasztó dolog lenne.

- Szeretném Rodoren hozzászólását is kiegészíteni. A klánvezetésnek valóban joga, és lehetősége lenne moderátorként működni, de nem biztos, hogy ez a játékélményt szolgálná. Lehet, hogy valakit rendreutasítanának (akár privátban) valami vétségért, és egy szerinte nagyobb vétségért a másik meg semmilyen megrovásban nem részesülne. Ezt a "moderátorok" pillanatnyihangulata is befolyásolja. Az említett jelenség széthúzáshoz, fúrásokhoz vezethet, ami a játékélmény és a klánmorál romlását vonná maga után. Szerintem ehhez az eszközhöz csak végszükségben nyúljunk; remélem, nem lesz rá szükség.

(Itt példaként megemlíthetném, hogy karakterváltásom óta bekerültek a klánba olyan karakterek, akiknek neve nem nevezhető szerepjátékos névnek. Megsértődhetnék, hogy nekem új karit kellett csinálnom, ők meg vígan játszhatnak. Gondolkoztam már rajta, hogy szánok erre a kérdésre egy teljes fórumbejegyzést (tudjátok, hogy az milyen hosszú lenne), de mégsem teszem, és azt is elmondom, hogy miért. Nem lenne fair a már felvett klántársakkal szemben, ha felvételük után közölné velük valaki a vezetésből, hogy "bocsi, mégsem jó a neved".
Ezúton szeretném megerősíteni azon kérésemet, hogy amennyiben a klánvezetésben valaki nevének az elfogadhatóságával kapcsolatban kétség merül fel, akor az illető felvétele előtt tárgyaljátok ezt meg!

- Más téma.

Lesz ma is klánküldetés? Lehet, hogy a napi üzenet már kitér rá, de gondoltam, megkérdezem. És lesz-e klántalálkozó vasárnap? Sikerült már modot találni a beszélgetések naplózására? Nekem sajna nem sikerült :(

Azt hiszem, ennyit akartam leírni, ha nem akkor elfelejtettem valamit. További jó játékot/fórumozást!

Csongusz
(Carta)

Tisztelt Klán!

Mivel szeretnék egy harmonikus légkörű klánba visszatérni, amikor visszatérek, mondanék pár tanácsot, ötleteket, amik eszembe jutottak töprengéseim során a karakterek közti vitákról kláncseten. (És Kyrn, nem pusztán rád gondolok itt, hiszen van, hogy a kedves lovagok kezdeményeznek, sőt rajtatok kívül más is szokott vitázni, szópárbajt vívni.)
Az lenne a javaslatom, hogy akinek kasztjából, karakterjelleméből fakadóan ellentéte áll fenn egy másik játékossal, az ne legyen "kedvesebb", ahogy Kyrn említette, hanem egyszerűen ne reagáljon olyan hevesen az illető klántárs puszta megjelenésére. Legyen hideg és zárkózott az illetővel, ahogyan egy kényszerből a nem kedvelt szövetségesével összezárt karakter tenné. Ám legyen megbízható bajtársa is egyben. Ha nem így tenne, akkor értelmét vesztené a klánszövetség, ami által egymás szövetségeseivé váltak, kénytelen-kelletlen. Ezzel az erővel akár külön klánban is játszhatnátok, elvégre a klán feladata összetartást teremteni.

Aztán meg gondoljatok bele, milyen rossz szerepjátékról tesz tanúbizonyságot az egymást vérig sértő rágalmak naponkénti ismétlése. A lovagok a boszorkánymesterekkel (nem akarom leszűkíteni rájuk a dolgot, de ők a legékesebb példa) olyan sértéseket vagdosnak egymáshoz, mintha épp elevenen készülnék megnyúzni a másikat. Ez minimum párbajra okot adó dolog, ám semmi ilyesmi nem történik, csak izzik a tűz, és másnap ugyanott folytatjátok, mintha egymás szidása természetes dolog lenne. Hát ilyen formában nem az, ha nincsen a mondottaknak következménye. És nem is lehet nekik következménye, mert nem ölhetitek meg egymást, legfeljebb duelben, de az nem az igazi :wink: , nem léphettek ki a klánból mert "a lovagok kiútálnak", vagy "a boszik megint szurkálnak", mert ők a harcostársaid, klántársaid. Azért lettél tagja a klánnak, hogy társakra lelj, és beilleszkedj. Ha ellenségeket akarsz, azokat klánon kívül kell meglelned. Amíg pedig tag vagy, az a megfelelő szerepjátékos viselkedés, hogy alkalmazkodsz, és visszafogod magad a közös célok érdekében (amiért tagja lettél a klánnak), máskülönben hogyan tekinthetnének szövetségesüknek a többiek? Amikor mind 60. szint körülre értek, és eltűnik a szintkülönbség, több alkalmatok lesz együtt játszani, egy csapatban, és akkor ki kell alakulnia az összeszokásnak, a különbségek félretételének. De vajon minek várni addig?

Impissimus

Ezt én is valahogy így gondoltam, de ezt a szimpla instanceolást nem ártana valami keretbe foglalni. Kis szerencsével holnapra kiötlök valamit és akkor majd megosztom veletek az elképzeléseimet.

Hát ez kicsit megosztó volt, amikor elolvastam Impissimus írását, és felvetettem a tanácsnak, némiképp megoszlottak a vélemények. Abban egyetértek, hogy sok a vita, és igen, tudom hogy én robbantom ki a 90%-át :D , de én így játszom ki a karakteremet. Egy boszorkánymester inkább kezd el egy vitát, és nem fog a fény erejéről társalogni, ezért hát én nem érzem úgy, hogy hibáztam, viszont úgy érzem, hogy a mérleg nincs egyensúlyban. Én csinálom a balhét, az nem vitás, viszont nincs más, aki kezdene valami normálisabb dologról társalogni.
Az RP pedig RP. Én jóban vagyok mindenkivel (legalábbis remélem)
Hogy változás kell, az kétségtelen, és megpróbálom valamelyest visszafogni magamat, de kell egy kis aktivitás, hogy igen, dobjunk fel egy témát.
A karakteremnek ilyen a jelleme. Mindenkit cikiz, vitákat indít, és igen, utál mindenkit, utálja talán saját magát is, de ha közös az ellenség, képes félretenni az ellentéteit. Ha ezt nem teszem, akkor elveszik a jelleme - aki már régótabb a klánban van, annak egyenesen furcsa lenne ha kedvesebb lennék
:)

Rodoren: ezt meg kell szervezni, ha gondolod pár nagyobb karakter végigszaladhat veled az instanceon, persze így nem az igazi, hiszen hullik minden körülötted. Nem tudom mostanában mennek-e oda az emberek, de ha vannak hasonló szintűek veled, akkor biztos nem okozna gondot egy csapatot szervezni (habár ebben az a hátulütője, hogy nem ismerünk mindenkit - egy beszélgetés után nem lehet mindent eldönteni egy játékosról, ahoz több időt kell eltöltenie velünk, így hát lehet hogy nem éppen jó személyeket fogsz ki). Tehát majd szólok pár tagnak akik szeretnének oda menni.

Hirtelen ennyi lenne, lehet még korregalom, kiegészítem azzal amit kifelejtettem

Csongusz szavaihoz annyit fűznék hozzá, hogy abszolút egyetértek velük, szerintem is így lenne a legokosabb játszani.
A betartásról illetve betartatásról annyit, hogy szerintem nem feltétlenül elég a játékosok belátása, a rend fenntartása a tisztek feladata. Mercutio és Tibalt kardját is Rómeó csapta le, ha két ember egymásnak ugrik, maguktól nem állnak meg. Én ezt - kívülállóként - így látom.

Na igen, épp most tanuljuk a statisztikát. A tanárom szerint is ez a világ legnagyobb lódítása :D .
Ha így klánon kívüliként hozzászólhatok, szerintem nem okos dolog erőltetni ezt a feltétlen bajtársiasságot, mert akkor esetleg elfojtódna az, ami egyébként a felszínre kerül. Persze az sem jó, ha elfajul a dolog.
Igazából azért írok, mert tegnap váltottam pár szót Khaliddal és végül abban egyeztünk meg, hogy a fórumra írom az elképzeléseimet, mármint ami a felvételemet illeti. Khalid szavaiból ugyanis úgy vettem ki, hogy jöhetek, csak a történetet kell megoldani.
Szóval még régebben felvettem a küldit Blackfathom Deepsbe, de ezidáig nem találtam senkit, aki elkísérne, akivel együtt harcolhatnék. Így eszembe jutott, hogy ez kiváló alkalom lenne, hogy megismerjem a klán eg-két tagját, amennyiben éreznek magukban némi hajlandóságot a harcra.
Akit érdekel, az megtalálhatja az előtörténetemet a fórum RP-részében, sajnos még csak az első négy fejezet van kész, de a jövőben igyekszem többet foglalkozni az írással. Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy Kyrn és Kvantum története is nagyon tetszett, Kyrnné egész eredeti, Kvanumnak pedig sikerült elkapnia a megfelelő stílust.

Egyelőre ennyi, reményeim szerint még hallotok rólam vagy Soukidanról.

Szerk.: úgy tűnik, Csongusz megelőzött, mialatt ezt írtam. Sebaj.