Nephryt hallottál már a gnóm halálsugárról? Feljegyzések szerint kolosszális mértetű sebződést (is) képes kiosztani... hol vannak a goblinok ehhez képest? A goblinoknak léghajójuk van... igen. Egy nagy robbanós lufi! Ajánlom kukkants el egyszer Ironforge repterére, hogy hol tart a gnóm tudomány...
No de ez csak egy kis kitérő volt. Ideje folytatnom megemlékezéseim sorát...

"Kedves olvasó!

Utóbbi napjaim rendkívüli mozgalmasságáról kell szót ejtsek... először is oly sértés ért, amilyen gnómot még soha! Méghogy egy goblin(!!!) jobb feltaláló lehetne egy gnómnál! Bah! Még mit nem! Ez nem csak engem sért, de az egész gnómságot kollektíven!
Persze ki mástól származna ez a vérforraló kijelentés, mint attól az ármányos lelkű Árnysziromtól (Igaz, azóta megtudtam, hogy Csillagkönny is osztja a véleményét… egyre több elf indul el lefelé a lejtőn!!!) ! Tudjátok, attól a leszakított száraz kórótól! Árnyszirom még nem tudja, de ezért még megfizet! Reszkethet mint a nyárfalevél, mert vére hamarosan az aréna homokját színesíti majd! A fejét pedig zsebre vágom és megdobom az első füles felhőkarcolót, aki a gnómokra rosszat mond a fülem hallatára! Ezeknek a kekeckedés a vérükben van úgy lehet…

Nem vagyok a hidegtál híve, de a bosszú állítólag hidegen a legjobb. No majd meglátjuk igaz-e a mondás. Árny minden esetre megkapja a magáét, ha eljön az ideje.

A feltalálásról meg annyit, hogy a léghajó – amit azok a zöld őrültek ötlöttek ki – már akkor elavult volt, amikor az első zöld varangy megálmodta! Ki akarna egy robbanó lufival repkedni? És mit alkottunk mi? Nos mindenki ismeri Ironforge fölött a repteret… Mindeki kivéve egyes lilafejű, ostoba, öntelt hegyesfülűeket…
Az elfek valami különös kollektív önteltségi öntudattal rendelkezne, ami végighullámzik az egész fajon, ha valamelyikük elkezdi. Sajnos amennyire tudom ezen írás az első szakirodalom ebben a témában így csak saját – és más áldozatok – tapasztalatira hivatkozhatok.

No de ideje fújnom egyet! Huh! Egy gnóm elméjén nem uralkodhatnak sokáig a heves érzelmek a letisztult értelem helyett. Ezért vagyunk ilyen precízek és sikeresek… vajon egy goblin vállal garanciát a munkájára? Hát persze, hogy nem! Egy gnóm azonban bátran vállalhat, mert csak remekművet adunk ki a kezünk közül. Ez egyszerű tény. Ahogy az sem lehet vita tárgya, hogy a törpék a földvájás és kovácsolás mesterei. Minden fajnak vannak ilyen ösztönös erősségei… én nem is tagadom el a bogyóevő elfektől, hogy a legjobb virágkötők és sárkányfűárusok! Persze a gnóm nevelés szerves része a másik tisztelete – ha érdemes rá – és érdemeinek el nem vitatása. Sajnos nem mindenki ilyen udvarias bizonyos körökben…
De a kellemetlenségek sora még nem ért véget a számomra. Kényszerű csevelybe keveredtem a világtörténelem legostobább boszorkánymesterével! Kivételesen nem a boszi Kyrnről van szó. Kyrnt minden aljassága ellenére sem nevezném butának… bár aki démimádásra adja a fejét az túl okos nem lehet. No kellemetlenkedő boszorkánymesterünk szerint pusztán az eredmény a mérvadó. Elfelejti, hogy minden akciót reakció követ, ám ezt egyszerű elméje már nem fogja fel. Hogy egy közönséges példával éljek… ha valamelyik rothadtlelkű gonoszságától vezérelve, ok nélkül követ hajít egy ártatlanra, akkor ne csodálkozzon, ha viszonzásképpen őt is egy kővel lepik meg. Ezek után nagy torzítás mind a két félt eszement kőhajigálónak nézni. Az egyik ugyanis jogos védelem… a másik meg puszta rosszindulat! Nos kedves megnevezni nem kívánt boszorkánymester: remélem ismered azt a kifejezést, hogy szemet szemért… A társas érintkezések java erre épül! Gondolkozz el a témán a következő kötekedésed előtt!
Bár kötve hiszem, hogy árnyas elmédet – melynél csak lelked lehet sötétebb – okos szavaim világosságba boríthatnák.

Akadt azonban öröm is az ürümben… volt szerencsém pár szót váltani két gnóm testvéremmel, Goldenflash-el és Runcájszal. Golden igazi belevaló gnőm! És gnómhoz méltóan elég okos ahhoz, hogy átlásson Kyrn gyermeteg mesterkedésein. Hisz talán mondanom sem kell, hogy a boszi megpróbált összeugrasztani minket. Azt persze nem tudja, hogy a gnóm összetartás legendás! Mi nem hiszünk el egymásról alaptalan rágalmakat az első gonosz lélektől… ostoba némber! Ez a hajtépés és széthúzás csak rátok, emberekre jellemző!
Runci pedig megkért, hogy segítsem ki Westlandesen egy apró csetepatéban. Úgyhogy vettem a sátorfámat és visszahajóztam Kalimdorból Manethillbe. Egész jól haladt az ügy, csak Runci kicsit ájuldozós fajta ((párszor offline lett mert néhány ostoba ügyfél nem értette meg, hogy fontosabb dolga is akad)). Ez a gnómok közt néha előforduló betegség annak a következménye, hogy az agyunk sokkal nagyobb más fajokénál, így több vérre is van szüksége. Ami egyes gnóm társaimnál azt okozhatja – ha nem megfelelő teljesen a vérnyomásuk – hogy olykor levesztik az eszméletüket. Ezen ok miatt végül vissza kellett kísérjem a fogadóba, hogy majd egy későbbi alkalommal teljesítsük a feladatát, ha jobban lesz. Így sajnos beszélgetni sem nagyon tudtunk… pedig szívesen kifaggattam volna, hogy mi igaz abból a – feltételezem pusztán rosszindulatú – pletykából, hogy érzékeny szálak fűznék Árnysziromhoz. Amennyiben mégis igaz lenne, akkor sürgősen le kell beszélnem a dologról! Ostobaság lenne ez egy gnómtól…

Hogy békésebb vizekre is evezzek…
Pár napja áthajóztam Kalimdorba. A táj egész tetszetős, bár az én szememben minden olyan elnagyoltnak tűnt… a fák akkorák, mint a hegyek! És ráadásul fura lilás színe van mindennek. Egészen Astranarig jutottam bandukolásom során. Útközben persze kisegítettem pár hegyesfülűt… Érzetem már jó előre, hogy baj közeleg – a gnómoknak fejlett a hatodik érzékük van, talán nem kell magyaráznom miért… - majd hamar tárgyi bizonyítékokra is leltem. Az út mentén több tauren lepényt is láttam, és kötve hiszem, hogy a tehénemberek egy kis baráti trágyázásra ugrottak volna be az elfek földjére. A legrosszabbra készültem, mivel feltételeztem – mint kiderült helyesen – hogy nem egy hasmenéses potyogtatóról volt szó, hanem több taurenről is!

Furcsamód először egy élőhalott harcosba botlottam bele. Éppen a medveembereket írtotta, mikor megláttam. Megvártam, hogy befejezze a harcot – hisz a becsületesség úgy kívánta – és rákiáltottam. Próbáltam ugyan elmutogatni neki, hogy azt kérdezem „mi a fenét keresel te itt? Takarodj haza ahonnan jöttél!” de kevés sikerrel. Agresszív fajta lehetett, mert nyomban nekem rontott. És valószínűleg már buta volt embernek is, mert azt hitte, hogy nyerhet… hehe!
A következő ostoba egy újabb élőhalott, egy zsivány volt. Megpróbált hátba támadni a nyomoronc! Szerencsére érzékeny orrom van – már gyermekkoromban is én éreztem meg elsőre, ha elkészült az ebéd – így kiszagoltam azt a rothadt testét. Mondanom sem kell, hogy nyomban rásóztam egyet a kis rejtőzködőre. Ő is a porban végezte.
A következő tolvaj, akit megláttam – a változatosság kedvéért szintén élőhalott – épp egy medvével harcolt. Ezúttal nem teketóriáztam, nehogy kereket oltson előlem. Mi gnómok rendkívül gyorsan tudunk mozogni, ha úgy hozza a szükség, bár ezt kevesen néznék ki belőlünk. Amennyivel rövidebb a lábunk, annál gyorsabban szedjük őket!
Egy gyors rohammal letaglóztam a becstelen tolvajt, de nem lehetett valami bátor, mert harc helyett el akart szaladni. Futott, mintha puskából lőtték volna ki! Szerencsére egy újabb nekibuzdulással utolértem és akkor már nem volt kiút. Rossz lehet kétszer meghalni… hehe!
A testéből minden csapásom után kövér férgek potyogtak belőle, amik a testét zabálták. Annyit mondhatok, hogy roppant undorító volt! Egy ilyen lénynek megváltás lehet a halál…

Ezek után visszatértem Astranarba, hogy jelentsem az őrszemek helyi elöljárójának a szokatlanul nagy hordás aktivitást. Az elf azonban már elsőkézből értesült a dologról… Astranar közepén tombolt már a harc mire megérkeztem. Megkerültek végre a pottyantós taureneim! De volt köztük ork és pár troll is. Nem sok mindent tehettem, a városvédők java már elesett. Talán, ha egyenesen Astranarba jövök még felkészülhettek volna…

Rengetegen voltak! Öldökltek és ittak egyfolytában… Még azt a szerencsétlen ifjonc elf lányt sem kímélték, akinek a gyógyszert hoztam. Eredetileg ugyanis azért jöttem Astranarba, mert megkért egy hegyesfülű, hogy gyógynövényeket vigyek ennek az elf csemetének. A szerencsétlen ájult lányon épp egy ork vadász készült erőszakot tenni. Jóval tapasztaltabb volt nálam, nyilván nem ez volt az első mészárlás, amin részt vett. Szerencsémre nem vett észre így meglephettem. Hátulról vetettem rá magam és első csapásom hihetetlenül szerencsésre sikeredett… Lándzsám hegye a hasán jött ki. Sérülése ellenére is mindem eszességemre és ügyességemre szükségem volt, hogy nyerjek A disznófejű bestia utolsó erejével már nem rám, hanem a lányra támadt… talán ha hamarabb mozdulok még megmenthettem volna.

Gyorsan bekötöztem a legsúlyosabb sérüléseimet és menekülőre fogtam a dolgot. Astranarban már nem sok minden maradt, amit megmenthettem volna, ha meghalok. És hogy őszinte legyek ha már meg kell halnom inkább tenném azt Gomerganért, mint egy elf falucskáért.
Délnek rohantam az erdőn át, úgy hallottam arra van valami elf erősség. Bár az őrhelyet elértem ugyan, de nem úsztam meg harc nélkül. Egy újabb élőhalott zsivány lepett meg – már kezdem nagyon utálni őket – és legyengült állapotomban majdnem ott is hagytam a szakállam. Szerencsére épp volt egy élet elixír az övemre függesztve. Csodás hatású főzet ez! Minden elismerésem a vajákosoké! No ez a kis plusz elég volt, hogy ő harapjon fűbe hamarabb…

A sok harc persze kimerített. Így jelentettem az esetet, mire egy csapat őrszem nyomban el is indult rendet tenni. Remélem sikerrel jártak! Én a magam részéről úgy éreztem épp eleget harcoltam az elfekért mára és a teleport kövemmel tértem vissza a biztonságos Stormwindbe. Az utazás hétköznapibb módjához semmi kedvem nem volt… A házinéninél – többnyire a Rose-ban szállok meg – rendeltem egy dézsa forró vizet, hogy kiáztassam a mai nap kellemetlenségeit. A vacsorára és az italra viszont már nem volt gondom. Az emberek szívesen hívnak meg egy-egy italra a messziföldről hozott hírekért és a kalandok meséléséért. Ez talán az embernépek legjobb tulajdonsága! "

No hozzászólok én is...

Nem érzem úgy, hogy baj lenne, ha vannak viták a cseten. Viszont jó lenne, ha több alkalom lenne, ahol a klántagok találkoznak. A közös instancolás sok esetben a szintkülönbségek miatt bajosak, ezért másfajta programokra lenne szükség. Pl közösen lerohanjuk Tarren Millt, vagy bármi. Az ugyanis fontos , hogy olyan eseményeken vegyünk részt, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy az összezördülések ellenére is van közös motiváció, cél, ami összefűzi azokat is akik sokat vitáznak a cseten. Én is a kötekedők közé tartozom, ezek többsége viszont szerves része a karakteremnek... pl. a gnómok elmebeli fensőbrendűsége vagy az, hogy halálos sértésnek veszek egy olyan kijelentést, hogy egy goblin :evil: jobb feltaláló lehetne egy gnómnál stb.
Lehet, hogy vannak ilyen programok és csak én nem tudok róla (csak egy hete vagyok tag), de például a vasárnapi klántali már ilyen. Csak kicsit lehetne színesíteni... javaslom, hogy a következő klántalálkozón beszéljünk arról is, hogy milyen közös programok jöhetnének még szóba. A rp küldetés pl nekem nagyon tetszett... esetleg megoldhatnánk úgy is, hogy rp küldetésekkel játszuk el (akár utólagosan is) egy-egy tag felvételét. Így az is kiderülne milyen körülmények közt került a klánba és miért. Ráadásul a résztvevőkkel máris szorosabb kapcsolat fűzi össze. Na most egyenlőre ennyi.