Csak 2 baj van azzal, hogy ma van az esküvő...
1. nem volt legénybúcsú
:lol:
2. nem lehetek ott :cry:

"Kedves olvasó!

Mozgalmas és tanulságos életem ismét az íróvessző mellé kényszeríttet. Az elméletem szerint ugyanis a tehetség kikényszeríti az alkotóból az alkotást, mint egy belső parancs, egy determináció… - egy zenész barátom például még kiskorában homokozó lapátból készített hegedűt magának. Hiába, a gnóm zsenialitás! - de ebben az ügyben még tárgyalnom kell más neves művészekkel is. Sajnos a gnóm művészek java ott pusztult gomerganban, de talán más faj művészei is megértik majd felvetésemet.
Tudom az átlagos olvasóban felmerülhet, hogy ugyan mit tudhat az írásról egy harcos, de ez pusztán az előítélet terhe! Nos gnóm körökben az ilyesmi általános.
Bár szívem szerint a közepén kezdeném az engem leginkább érintő eseménnyel, de jobb, ha megmaradok az időrendnél, hisz nem tudhatom kimindenki kezébe jut el eme pergamen és talán nem minden olvasóm kerül ki majd a gnóm körökből, hogy könnyedén átláthassa gondolataim szövedékét és mozgatórugóját.

Utazásom folytatódott, Manethilbe vezérelt a sors, ahol találkoztam két ismerőssel is: Runcájszal és Sunlighttal. Sun amilyen harapós buldogképe van, olyan barátságos a gnómmal… igaz nem sokat beszél, de – talán éppen ezért – nem is sokat sérteget, ami annyit jelent, hogy egyáltalán nem. Bár saját bevallása szerint Árny is olyan, mint ő… csak ugat, de nem harap. A hasonlat ott sántít, hogy bár Sun harapós buldognak néz ki, de nem ugat (és nem is harap), addig Árnyszirom ugyan nem néz ki annak, de „ugat” (és lehet harap is). Annyi bizonyos, hogy nem az a tipikus hegyesfülű. Sunlight egyébként megtalálta magának a tökéletes szakmát: a pecázást. Csak ülsz (vagy állsz), csendben vagy, lesed a halakat és kész… mint megtudtam később vagy négyszáz halat kifogott aznap – csoda, hogy nem mentek csődbe a helyi halászok. De nem csak, hogy hohóó nagy horgász ő, hanem egyben a legképzettebb pap a klánunkban és személyes ismeretségi körömben is. Egyszóval csupa jót mondhatok csak róla… már csak azért is mert újfent megbűvölte pár felszerelési tárgyamat.

De nem Sun az egyetlen rendes füles felhőkarcoló akit megismertem. Pár napja összeakadtam Xalinával, a zsivánnyal Moonbrookban. Tolvaj mesterei küldték oda valami kétes okból, amiről nem beszélt, én meg Darkshire elöljárójának kedvéért utaztam ide, hogy fényt derítsek egy Stalvan nevű szerencsétlen legendájára – később kiderült, hogy szegény menthetetlen és meg kellett öljem. No ha már összefutottunk megkértem, hogy nyisson ki nekem egy lelakatolt dobozt, amit már régóta cipelek magammal. Először nem nagyon ment a dolog, így elkérte – tudom, tudom, kecskére a káposztát – és miután neki adtam sikerült is kinyitnia. Egy igen értékes köpeny volt benne, azóta is azt viselem, hála Xalinának. Persze ha már úgy esett, hogy összefutottunk lezavartunk egy barátságos párbajt… Lehet, hogy én vagyok roppant tehetséges a settenkedők kiszúrásában, de mind három alkalommal én nyertem (hehe, ugye). Még akkor is, mikor Xalina megkért, hogy csukjam be a szemem, hadd legyen övé az első csapás…

A következő elf akit végre személyesen is megismerhettem Holdmancs volt. Mancs egy különös, ősi tradíciót követ, amit a hegyesfülűek csak druidizmusnak hívnak. Nem sokat tudok erről, és Mancsot sem faggattam ki róla, mert fontosabb dolgunk is akadt éppen, de annyit azért igen, hogy ez amolyan elf sajátosság… Mindenféle állatok alakjába bújnak és elsőszámú lokálpatrióták. Mancs egyébként a druidák első elfe a klánban – magáról a klánról még nem is beszéltem! De majd sort kerítek erre is idővel. – és éppen nősülni készül. Csillagkönnyel köti össze az életét, éppen ma este! Mivel jómagam sajna nem lehetek ott személyesen – azok a nyavajások az SI7-ben berendeltek kihallgatásra – ezért itt (is) megragadom az alkalmat, hogy sok boldogságot kívánjak. Természetesen a nászajándékot nem felejtettem el… igazi gnómhoz méltó ajándék – elfhez méltó ajándékot készítsen egy elf – egy apró mechanikus csirke. Eredetileg mókust akartam, de az ostoba takarítónő a Rose-ban – indítványozni fogom, hogy rúgják ki – már megint rendetrakott az asztalomon és elveszett a tervrajzom. A zseni a káoszon is átlát, a rend a buták sajátja, de ennek a némbernek hiába magyaráz a gnóm, hisz csak egy ember. (Huh! Még most is bosszant…) Így hát maradt a csirke… és pironkodva kell megjegyeznem, hogy abból is csak egy készült el, mert igénybe kellett vennem egy tapasztaltabb mérnök segítségét – én ugyanis még nem tartok ott a tanulmányimban, hogy minden részét elkészíthessem magam – ráadásul az anyagköltség minden pénzemet elvitte. De remélem nem fognak összeveszni rajta, hogy kié legyen (hehe). Ráadásul Mancs volt olyan kedves, hogy segített valóra váltanom egy régi álmomat… végre visszatértem Gomerganba! Igazi epikus tett volt ez mindannyiunk – Mancs, Runci meg jómagam – részéről! És nem csak dicső és grandiózus, de roppant tanulságos is… Most azonban rohanok, mert már a nyakamon a titkosrendőrség egy kényes ügy miatt. Csupa fekete páncélba bújt lovag toporog mellettem! A tintámat már elvették… szerintük túl sokat írok – még szerencse, hogy utoljára jó mélyre mártottam a pennát – tolakodó goromba fráterek! Azt hiszik nekik mindent lehet. Lovagok feketében… bah! Milyen kisszerű! Ilyen is csak az emberek fejében fordul elő! Hé… ! *értelmetlen krikszkraksz és tintapaca a papíron, mint amikor valakik erővel kihúzzák a papírt a toll alól* "

Szerintem paphoz képest elég aggresszív-kismalac arca van, persze ez magánvélemény :wink:

Ami azt illeti szerintem is :wink: nem is fogom ezt elfelejteni megemlékezéseimben :lol:
Bocsi, hogy mindenkit itt untatok velük, de annyira belejöttem, hogy nem tudom abbahagyni :lol:
Mellesleg örülnék, ha mindenki, aki még nem tette írna előtörténetet - aki igen, az meg folytathatja :wink: - mert engem - és remélem nem vagyok egyedü ezzel - érdekelne.

ui: Dreamslayer: tényleg ott van csak nem vettem észre... hm, hm pedig a figyelmetlenség egy gnómot messzire elkerül általában :twisted: