A logó nagyon menő :wink:

a kérdésedhez meg annyit, hogy imp warth helyett natural shapeshifterre tegyél szerintem... egy feral druidnak az hasznosabb.

ui: mikor lesz a következő rp küldetés?

Köszönöm az elemzést! Ami azt illeti kezdő vagyok ezen a téren, mert a novellát sosem éreztem magamhoz közel állónak (olvasni persze más :wink: ) Többnyire újságcikkeket szoktam csak írni...

ui: egyébként azt javaslom, hogy nézzétek meg ti is a karakterek háttértörténetei topikban Rodoren írását, mert sokat lehet tanulni belőle. Lefogadom, hogy neki nem ez az első próbálkozása... a leírásai és a hangulatfestése nekem speciel nagyon tetszettek... (én mondtam neki, hogy ide is tegye be, de nem állt kötélnek...)
Mindenkinek jó játékot jó olvasást jó írást :lol:

Én szívesen megyek...

Nekem viszont a lefelé néző hold tetszik jobban

"Kedves olvasó!

A gnómok híres kitartása, mindig meghozza a gyümölcsét, bármi légyen is az elérendő cél. Ha egyszer a fejünkbe veszünk valamit nem tágítunk tőle… így hát addig üvöltöttem, hogy: „Jogomban áll!” míg végül kaptam egy darab papírost az őrtől. Ott hagytam abba, amikor olyan barbár módon félbeszakítottak – kitépték a mocskok a papírt a kezemből – hogy berendeltek az SI7-be kihallgatásra. Mivel a tintanyalók és a főparancsnok is már hazatért a munkából a feketepáncélosok felajánlottak nekem egy szállást éjszakára és bekaszniztak! Igazán megalázó ez egy tisztességes gnómnak…
Csupa kétes, rosszarcú alak közé kerültem. Az erőviszonyok – a kötelező tömegverekedés – rendezése után végre elfoglalhattam egy nyugodtabb sarkot, hogy kivárjam a reggelt…
Míg szerencsésebb klántársaim együtt ünnepelnek én itt rostokolhatok egy félreértés miatt. Megöltem ugyanis egy nemest a minap… Az egész onnan indult, hogy lázadás tört ki a stormwindi fegyházban és a börtönparancsnok szívesen adakozott az adózók pénzéből a lelkes zsoldosoknak, ha cserébe rendet csapnak odalenn. Egynéhány bűnöző fejéért még külön pénzjutalmat is felajánlott, így néhány bátor önkéntessel magam is levonultam növelni a fejetlenséget.
Nem piszmogtunk sokáig, az egyik jómadárból még azt is sikerült kivernünk, hogy ki segítette kívülről a lázadást. Nem sokat tudott persze, de azt hamar elcsiripelte… szaladtam is jelenteni a titkosszolgálatnak az esetet – ilyen meggondolatlanságot többet nem követek el – hogy tudják nem VanCleef volt – vagy nem csak ő – a főkolompos. Közös nyomozásunk eredményeként kiderült, hogy a szálak a stormwindi palotába vezetnek. Mivel törvényes úton nem lehetett volna lecsukni egy nemest a főparancsnok megkért, hogy segítsem ki… persze előtte biztosított, hogy amennyiben nem járok sikerrel, vagy bármi balul ütne ki, ők mindent letagadnak majd és csak magamra számíthatok. Szerencsére azonban Runci – remélem őt nem csukták le – és még egy beépített gnóm titkos ügynök segítségével elkaptuk az ármányos nemest. Így végre megfosztottuk a testvériség burjánzó hidráját a fejétől – szó szerint, hehe.

Eh már megint ezek a lovagok feketében… ha nem lenne páncél az ülepükön mindegyiket jól fartájon rúgnám! Úgy látszik végre befutott a főparancsnok, ideje elbeszélgetnem vele!

Úgy néz ki végre tisztázódtak a dolgok. Még valami kitűntetést félét is kaptam… beszélhettem a gyermek királlyal! Igaz őfelsége – pont akkora, mint én – rendkívül elfoglalt volt, alig pillantott fel a játékaiból, de azért ez mégis csak kárpótolja a gnómot a sérelmekért. Annyira azért nem volt rémes az a cella… leszámítva, hogy nyirkos volt és büdös, a sok mosdatlan emberről nem is beszélve. Ezeknek az embernépeknek sajnos nincs olyan kifinomult fürdőkultúrájuk, mint nekünk gnómoknak… azt pletykálják – és a szaguk alapján el is hiszem – hogy beérik havi egy fürdéssel is!
No ha a király nem is, de Prestor úrnő annál többet beszélt, meg hajbókolt… minden kedvessége ellenére is azonban van benne valami fura. Én az ilyesmit mindig megérzem! Olyasmi hatást kelt a gnómban, mint Kyrn, csak még ha lehet rosszabbat… ezeknek az ármányos ember nőkön nehéz kiigazodni, annyi szent. Persze ezeknek nem szent semmi, az biztos!

Ez a kis közjáték – nevem tisztázása - megakadályozott abban, hogy beszámoljak egy számomra igen jelentős eseményről. Tekintetem még most is homályos lesz, ha eszembe jut…
De kezdem az elején. A fegyenclázadás és bekasznizásom között átrepültem a griffemen Ironforgeba, hogy beszéljek népem elöljáróival. Azt terveztem ugyanis, hogy visszatérek Gomergan tárnáiba… ők persze mindenben támogattak és összeírtak egy listát arról, hogy mi mindent szerezzek meg nekik. Én magam is készítettem egy listát a fejemben, és mondanom sem kell, hogy mindkettőn első helyen szerepelt az áruló feje! Beszereztem hát pár nélkülözhetetlen felszerelést és társaimmal – Holdmanccsal és Runcival – elindultunk Gomerganba. Ó Gomergan! Hová lett egykori dicsőséged!? Be kell valljam elmorzsoltam egy könycseppet, mikor feltűntek szeretett otthonom falai…
Leprás gnómokon és fertőzött szörnyek hadán keresztül küzdöttük magunkat egyre mélyebbre. Sajnos ezek a fertőzött gnómok a gonoszságuk miatt még nem vesztették el az eszüket… mechanikus csirkelovasok és robognómok őrjáratoztak mindenfele. Bár bátran küzdöttünk, de végső célunkat nem értük el… három őrjáratba is belefutottunk egyszerre! Annyit mondhatok, hogy epikus csata volt! Elsőnek Runci hanyatlott le – egy robognóm kupán vágta hátulról – majd Holdmancs került a lépegető gépcsirkelábak alá. Pedig hogy küzdött! Mint valami megvadult barnamedve – ami azt illeti úgy is nézett akkor ki – üvöltve rontott neki az egész seregnek. Ilyen helytállást harcosok közt is ritkán látni! Elkeseredtem, amikor ő is összeesett… egyedül néztem szembe a megmaradt négy ellenfelemmel. Nem voltam valami jó bőrben és tudtam, hogy egyel, vagy legfeljebb kettővel tudnék elbánni egyszerre egymagam…
Csak úgy záporoztak rám a csapások én meg vagdaltam őket amíg bírtam… majd minden elsötétült! Mire magamhoz tértem egy angyal állt a szemem előtt… fényesen ragyogott, a hatalom aurája lengte körül, de a világ szürkeségbe volt burkolva körülöttem, minden szín kifakult belőle.
Addig vitakosztunk míg végül belegyezett, hogy visszatérhet a lelkem a testembe – makacsságban a gnómokat csak a kőfejek múlják felül, csak az a különbség, hogy mi érvelünk is nem csak makacskodunk – így újabb esélyt kapva, hogy bosszúmat beteljesítsem az áruló felett! Még azt is elértem, hogy társaim is kapjanak egy újabb esélyt… a gnóm intellektussal szemben még egy angyalnak sincs esélye!
A küldetésünk így csak félsiker lett… és két fő célomat nem is sikerült sajnos elérnem. Az egyik ugyebár az áruló – ki most Gomergan királyának meri nevezni magát – feje, a másik pedig egy titkos fegyver tervrajza, melyet még apámmal együtt alkottunk meg. Mivel titkos ezért nem is árulok el róla többet… de meg fogom szerezni az biztos! Ez a családi örökségem! Az egyetlen ami megmaradt és nem hagyom ezeknek az árulóknak a kezében! Szerencsére nem jöttek rá, hogy a birtokukban van – igen ügyesen rejtettük el – így van esélyem megszerezni.

Visszatértünk Ironforge falai közé, a gnóm vezetők persze üdvrivalgással fogadtak… elmondtuk a tapasztalatainkat, átbeszéltük a következő tennivalókat majd elváltak útjaink. Runcival viszont még lezavartunk egy baráti párbajt Ironforga kapui előtt. Még nézőközönségünk is akadt! Persze a gnómok között is van rangsor… és büszkén mondhatom, hogy több menetben is én győztem!

Ezen soraimat már a Rose-ban írom. Sajnos a takarítónőt azóta se rúgták ki… és már megint rendet rakott! De legközelebb rajta kapom!

Bebújtam a szekrénybe… szerencsére jó sok a hely. Elmúlt már hat – hallottam a harangzúgást – így hamarosan itt lesz. Csak kerüljön a kezem közé! Ez tetten érés lesz! Már jön is a fehérnép… előre élvezem, hogy milyen képet vág majd, ha előugrok és meglepem! Hehe! Ne ne! Te nőstény ördög! A feljegyzéseimmel babrál! Na megállj…!!!”

ui: köszi mindenkinek az építő kritikát :wink:
végre szereztem game cardot szal hamarosan találkozunk...