Az Új Horda

Az elkülönítő táborok főparancsnoka, Setétláp Aedelas az ork foglyok felügyeletét a börtönerődből, Durnholde-ból látta el. Egy bizonyos orkra azonban különös figyelmet fordított: arra az árva gyermekre, akit mintegy tizennyolc évvel korábban talált. Setétláp kedvenc szolgájaként nevelte fel a fiatal orkot és a Thrall nevet adta neki. Taktikai ismereteket, filozófiát és hadművészetet tanított neki, sőt Thrall még gladiátor kiképzést is kapott. Mindeközben a korrupt főparancsnok az orkból egy fegyvert akart faragni saját céljaira. Kemény nevelése ellenére a fiatal Thrallból erős, gyors észjárású ork lett, aki a szíve mélyén érezte, hogy a szolgák élete nem neki való. Ahogy felnőtt egyre többet tudott meg népéről, az orkokról, akikkel sosem találkozott, hiszen legyőzésük után többségüket elzárták az elkülönítő táborokba. A pletykák szerint Végzetpöröly, az ork vezér megszökött Lordaeronból és elbujdosott. Csak egyetlen klán maradt hát, amely titokban működve azon fáradozott, hogy elkerülje a Szövetség folyton utánuk kutató tekintetét. A ravasz, ám még tapasztalatlan Thrall megszökött Setétláp erődjéből és útra kelt, hogy megtalálja fajtársait. Vándorlásai során Thrall kikémlelte az elkülönítő táborokat és azt látta, hogy egykoron hatalmas népe furcsán magába roskadt és letargikus lett. Mivel nem találta meg azokat a büszke harcosokat, akiknek a keresésére indult, Thrall elhatározta, hogy felkutatja az utolsó, veretlen ork főnököt, a Pokoljárót. Az emberek által űzött Pokoljáró Grom valóban ragaszkodott még a Horda csaták iránti olthatatlan vágyához. Egyedül saját hűséges klánja, a Csatadal klán segített neki, Pokoljáró mégis folytatta a gerillaháborút meggyötört népének ellenségeivel ellen. Sajnos Pokoljáró sem találta meg a módját annak, hogy a fogságba ejtett orkokat felrázza bódultságukból. A fogékony Thrallt erősen inspirálta Pokoljáró idealizmusa, így szívébe fogadta a Hordát és annak harcos hagyományait. Saját gyökerei után kutatva Thrall északra indult, hogy megkeresse a legendás Hófarkas klánt. Thrall megtudta, hogy Gul'dan száműzte a Hófarkasokat az Első Háború kezdetén. Arról is tudomást szerzett, hogy ő maga a fia és örököse volt az ork hősnek, Durotannak, a Hófarkasok főnökének, akit mintegy húsz évvel korábban gyilkoltak meg a vadonban. Az agg sámán, Drek'Thar gyámsága alatt Thrall megismerkedett népének ősi sámánisztikus kultúrájával, amelyet elfeledtek Gul'dan gonosz uralma alatt. Idővel Thrallból nagyhatalmú sámán lett és felvette az öröksége jogán őt megillető címet is: a száműzött Hófarkasok főnöke lett. Az elemek hatalmával felvértezve, saját sorsa után kutatva Thrall útra kelt, hogy felszabadítsa a foglyul ejtett klánokat és kigyógyítsa népét a démoni rontásból. Vándorlásai során Thrall rátalált az idős hadfőnökre, Végzetpöröly Orgrimra, aki hosszú évek óta élt remeteségben. Végzetpöröly, aki közeli barátja volt Thrall apjának, úgy döntött követi a fiatal, eltökélt orkot és segít neki felszabadítani a fogságban tartott klánokat. Számos veterán főnök támogatásával Thrallnak végül sikerült újraélesztenie a Hordát és új spirituális öntudatot adni népének. Az orkok újjászületésének szimbólumaként Thrall visszatért Setétláp erődjébe, Durnholde-ba és véget vetett korábbi mestere terveinek azzal, hogy ostrom alá vette az elkülönítő táborokat. Ennek a győzelemnek azonban ára volt: az egyik tábor felszabadításakor Végzetpöröly elesett a csatában. Thrall magához vette Végzetpöröly legendás pörölyét és felöltötte fekete lemezvértjét, ezzel ő lett a Horda új hadfőnöke. Az elkövetkező hónapok során Thrall kicsi, ám hatékony Hordája felszámolta az elkülönítő táborokat és meghiúsította a Szövetség összes próbálkozását arra, hogy valahogyan ellenálljanak okos taktikai lépéseinek. Legjobb barátja és mentora, Pokoljáró Grom támogatásával Thrall azon fáradozott, hogy népe soha többe ne lehessen rabszolga.