A Klán nevének eredete

Fényhozó Uther és az Ezüst Kéz Lovagjai

“Ne feledd, Arthas, mi paladinok vagyunk. A bosszúvágy nem lehet cselekedeteink alapja. Ha hagyjuk, hogy a szenvedély vérszomjjá fejlődjön bennünk, akkor éppoly szörnyetegekké válunk, mint az orkok.”

Uther története az Első Háború előtt kezdődik, egy papi renddel, a Northshire Papjainak Szent Rendjével. Ez egy békés szervezet volt, amely a Northshire Apátságból indult, és legfőbb feladatukként a Szent Fény hitének terjesztését tekintették Azeroth királyságában. Járták a vidédkeket, prédikáltak a városokban, segítettek a szenvedőknek. Tagja volt ekkoriban a szervezetnek egy tehetséges és ambíciózus pap, Farol, aki egyre feljebb lépkedett a ranglétrán, míg végül Alonsus Faol néven a rend érsekévé választották. Az ifjú Uther Faol egyik tanítványa volt, atyjaként, mentoraként és spirituális vezetőjeként tekintett a karizmatikus papra.

Ám szerencsétlen időszakban lett Faol a papi rend vezetője – kinevezése után nem sokkal a Horda rátámadt Azerothra, és kitört a később Első Háborúként ismertté vált konfliktus. Orkok dúlták a királyságot, és a rend nem maradhatott tétlen. Faol felrázta a pánikba eső papságot, és megszervezte a rend részvételét a háborúban, elvégre tisztában volt vele, hogy ha a királyság elbukik, az egyben a rend vesztét is jelenti. A papok együtt meneteltek a katonákkal, és vérmérséklettől függően gyógytották a sebesülteket, vagy a Szent Fény pusztító erejét felhasználva maguk is részt vettek az ütközetekben. Ám hiába voltak a papok elszántak és bátrak, a háború szörnyűségei készületlenül érték őket, s százával estek el a harcokban. Azonban a végső csapás a rend létére a Stormwind és vidéke elleni nagy ork támadás volt. A Horda lerohanta Northshire vidékét, s a nagy mészárlás közepette porig rombolták a rend székházát, a Northshire Apátságot.

A rend alapítása

Faol döbbenten és szomorúan szemlélte a pusztítást. A Horda ekkor már Stormwind városát ostromolta, és az érsek nem tehetett mást, mind segédkezett az ártatlan civilek kimenekítésében, majd ő maga is Lordaeronba hajózott Uther társaságában. Ám a háború emlékei kísértették álmait, és lassan körvonalazódott benne egy új rend képe. Egy olyan rendé, amely nem szemléli tétlenül a gonosz pusztítását, hanem felveszi a kesztyűt, és ha kell, ha a hit önmagában már nem elegendő, akkor fegyverrel védi meg az ártatlanokat.

Hála a papok önfeláldozó ténykedésének a háború során, Lord Anduin Lothar támogatásáról biztosította Faolt. Hamarosan meg létre is jött az új szervezet. A ceremóniát Stratholme városában, a később Faolról elnevezett Alonsus Kápolnában tartották. Nagy pillanat volt – fanfárok zengték be a termet, miközben az új rend, az Ezüst Kéz Rendje megszületett. S a rend első tagja, vezetője, a világ első paladinja nem más lett mint Uther. Őt követte Saidan Dathrohan, Tirion Fordring, Turalyon és Gavingrad – ők öten lettek a rend első lovagjai, és Azeroth első öt paladinja. Persze sokan követték őket – lovagok, egykori papok léptek be a rendbe, sőt, számos szerzetes választotta a fegyvereket az ájtatosság helyett. Bár a szent rend spirituális örökösei is voltak, a hangsúly immáron a hadi tudományokon volt.

A Második Háború

Talán nem túlzás azt mondani, hogy az Ezüst Kéz rendje döntő szerepet játszott a Második Háború során. A hatalmas pöröllyel harcoló, szent erőknek parancsoló lovagok egyaránt lelkesítették a fronton szolgálókat és adtak reményt az otthon maradottaknak. A szövetség legkiválóbb lovagjait és legnagyobb hőseit is lenyűgözte, ahogy a rend paladinjai az ellenség sorai közé rontanak, pörölyükkel ork koponyákat zúznak, csontokat törnek, miközben sérült társaik gyógyítására, lelkesítő himnuszok éneklésére is maradt erejük. Élükön pedig nem más haladt mint maga Uther, az Ezüst Kéz vezetője, iszonyú csapásokat osztogatva. Ő volt az első ki harc közben is képes volt a Szent Fény hatalmát használni – így kapta a “Fényhozó” nevet is Turalyontól.

Uther tevékeny részt vállalt a Második Háború legvéresebb összecsapásaiban – többek között segített visszaverni Orgrim Lordaeront ostromló seregeit, valamint ő maga vezette az utolsó nagy támadást Turalyonnal az oldalán a Sötét Kapu és az azt védelmező ork klán ellen. Perenolde ( és vele Alterac ) árulását is ő fedezte fel, mikor Darrowmere Tava felé tartva alteraci kalózok támadták meg őt és kíséretét.

A háború végeztével Uther nem pihent meg. A nép védelmezőjeként a királyságot járta, igazságot tett ahol kellett, és fegyverrel védelmezte az embereket vész esetén. Rablók és szörnyek egyaránt félték a nevét. Hírneve oly nagy volt, hogy amikor Terenas király oktatót keresett fia, Arthas herceg mellé, egyértelmű volt, hogy ő lesz az. Uther örömmel fogadta a megbízást, és hamarosan nagyon jó barátok lettek a herceggel – fiaként tekintett rá, s Arthas is második apjaként kezelte.

Árulás

Amikor a Harmadik Háború előszele elérte Lordaeront, Arthas csatlakozott Utherhez, és együtt védelmezték Strahnbrad várát a Jubei’Thos kardmester vezette Feketeszikla Klán portyázói ellen. Míg Uther az ostromot verte vissza, Arthas egy kisebb csapattal megtámadta az orkok táborát, bár végül mégis az idősödő lovag segítsége kellett a tábor elpusztításához és a kardmester megfutamításához.

Arthas nyomozni kezdett egy gyanús gabonaszállítmány után, míg Uther és lovagjai a vidéket járták, de ellenséget nem találtak, így nyugalomban teltek a napok – egészen addig a pillanatig, míg egy őrjárat össze nem futott Jainával, aki szörnyű hírt hozott: Hearthglen városkáját élőholtak ostromolják, és a király fia próbálja utolsó erejét összeszedve védelmezni. Uther nem vesztegette az időt, sietve összegyűjtötte az Ezüst Kéz lovagjait, és Hearthglen felé vágtattak. Időben érkeztek – a város jó része romokban hevert, és Arthas herceg már alig-alig volt képes visszaverni a támadókat. Dacára annak hogy halálosan rémült volt, és megszégyenítettnek érezte magát, Arthas pihenés helyett lóra kapott, és megindult Stratholme felé, hogy megállítsa Mal’Ganist és élőholt seregét. Uther természetesen követte.

Döbbenet, harag, esetleg félelem? Nehéz megmondani mit érezhettek a lovagok, a mikor Stratholme alá értek. A város lakosai a szörnyű járványtól szenvedtek, a ragálytól, amely megöli majd őket, hogy visszatérhessenek őket egy sajátságos állapotba, félúton a valódi élet és halál között, pustítva, gyilkolva. Arthas tisztában volt azzal, mit jelent ez a fertőzés, tudta mi lesz az eredménye, és nem habozott – hercegként utasította a paladint, hogy “tisztítsa meg” a várost. Uther, megrettenve és elképedve, visszautasította a parancsot, és ekkor Arthas dühében árulással vádolta meg, feloszlatta az Ezüst Kéz Rendjét ( bár ehhez nem volt joga ), és Uthert hazaküldte.

Uther pedig haza is lovagolt, és Terenas király elé járult. Terenas figyelmesen hallgatta a lovag elbeszélését, és a történet végén neki adott igazat – fia talán a felelősség és az átélt borzalmak hatására összeroppant, így a király hazahívta őt. Arthas vissza is tért pár hét múlva – ám az ünneplés hamar pánikba fordult, amikor Arthas apjába mártotta a rúnakardját.

Uther halála

Terenas király tetemét szetartásosan elégették, hamvait egy mágikus urnába zárták. Uther önként jelentkezett az Andorhalban elhelyezett urna védelmére – csalódott volt és dühös, személyes kudarcként értékelte Arthas árulását. Ám sokáig nem pihenhetett Andorhalban sem – Arthasnak kellettek apja hamvai, halotti mágiát akart űzni, és ehhez volt szüksége az urnára. Uther természetesen dacolt vele. Hatalmas csata vette kezdetét, legendákba illő, ám a küzdelem csúcspontján Arthas saját kezűleg végzett egykori oktatójával, mesterével… barátjával.

Így halt hát meg Fényhozó Uther, a Szövetség legnagyobb hőse.

Testét szerencsére visszaszerezték, és egy nagy sírboltban helyezték el, a Nyugati Ragályföldeken. Felirat áll rajta:

Itt nyugszik Uther a Fényhozó
Az Első Paladin – az Ezüst Kéz Rendjének alapítója
Uther életében és halálában Lordaeron királyságát védelmezte. Bár elárulta legjobban szeretett tanítványa, hisszük hogy szelleme tovább él. Továbbra is őriz minket, még akkor is mikor árnyak borulnak romos földjeinkre. Az ő fénye az emberiség fénye – és amíg tiszteljük emlékét, sosem fog kihunyni.
– Ismeretlen

Bár teste meghalt, ez nem volt elég ahhoz, hogy Fényhozó Uther, a Fény bajnoka elpusztuljon – a sírjára vésett felirat igazságát a mostanában arra tévedő utazók saját szemükkel láthatják, hiszen Uther szelleme ott lakozik, s megmutatkozik minden arra járónak – köszönetet mond azoknak akik tiszteletüket leróni érkeznek, s megbocsájt azoknak, akik még halálában is ártani akarnak neki. Bár számos lovag kritizálta és kritizálja a mai napig egyes tettei miatt ( Tirion Fordring kitagadása, Arthas elhibázott nevelése ), a nagy többség szemében ő minden idők legnagyszerűbb lovagja, a remény záloga, követendő példa.

Uther halálával az Ezüst Kéz rendje megszűnt létezni. Sok paladin hű maradt a szövetséghez, és a rend nélkül ugyan, de folytatja harcát. Mások Arthas ellen esküdtek, és megalapították a Skarlát Keresztesek rendjét.

Ám mostanában újjáéledni látszik a paladinok régi szövetsége – a kitagadott egykori lovag, Tirion Fordring nem csak nevében, de szellemiségében is fel akarja támasztani az eredeti Ezüst Kéz Rendjét.

Northrenden meglátjuk, sikerül-e újjáélesztenie!

Arathor királysága  A szerver nevének eredete

Az emberek törzsei kezdetben szétszórtan éltek Azeroth északi részén, amit később Lordaeronnak neveztek. Az egyik törzs, az Arathi vezetője, Thoradin érezte, hogy az Amani trollok fenyegetése túl nagy és egyesével küzdve az emberek el fognak bukni - így meghódította a riválisokat, majd békés együtt mellett élést ajánlott a saját zászlaja alatt. Ezzel sikerült létrehoznia az emberek egységes birodalmát, Arathort a mai Hillsbrad Foothills és Arathi Highlands területén, kötrülbelül 2800 évvel azelőtt, hogy az első orkok Azerothra érkeztek volna. A főváros, Strom erődjének közelében rengetegen telepedtek le és a királyság szépen gyarapodott.
Azonban a Quel'thalasban élő high elfek ekkor kíméletlen háborút vívtak a trollokkal, és vesztésre álltak - így az akkori uralkodójuk, Anasterian Sunstrider követeket küldött Stromba, hogy szövetséget ajánljon. Az elfek 100 embert megtanítottak a mágia fogásaira, majd Arathor és Quel'thalas seregei Alterac Mountainsnél megütköztek a trollokkal. A csatát végül az elf és human mágusok döntötték el: a mágikus tűz megakadályozta a trollokat, hogy regenerálják sérüléseiket, és a troll sebesülteket a katonák lemészárolták. A győzelem megtörte az utolsó fennálló troll birodalmat (ekkorra a Gurubashi Birodalom már a belviszályainak áldozata lett), és az erdei trollok a veszteséget már sosem tudták kiheverni.
A győzelem után Thoradin utódai számára nagy és viszonylag kihalt terület állt rendelkezésre, így az emberek elkezdtek kirajzani Stromból: a mágusok megalapították a saját városukat, Dalarant, a nemesség és a földművesek egy része északabbra vándorolt és megalapították Lordaeron királyságát, más csoportok Gilneasba és Alterac Mountainsbe költözve alapítottak új királyságot, egy csoport a tengerre szállt és Kul Tiras szigetén hozták létre államukat, végül egy újabb csapat délre, a törpék birodalmán túlra vándorolt és megalapították Azeroth királyságát és Stormwindet.



Strom egykor büszke vára új nevet kapott: Stromgarde néven ismerték ezután, az itt maradtak uralmát Thoradin egykori hadvezére, Ignaeus Trollbane és utódai vették át, és a királyság területe immár csak Arathi Highlandsre és Tol Barad szigeterődjére terjedt ki. A királyság erős pillére volt az Első Háború és Stormwind bukása után létrejött Alliance-nak, és a Második Háború során Thoras Trollbane hadserege példátlan erővel és kitartással harcolt a Quel'thalas felé tartó orkokkal, és súlyos veszteségekkel zárta a háborút - a király unokaöccse, Danath Trollbane és emberei a Dark Portal bezárása és Draenor megsemmisülése után Outlanden ragadtak, közel 20 évre elvégva mindenféle segítségtől. Thoras annektálta az árulás miatt lerombolt Alterac keleti területeit (Hillsbrad keleti része, kb. Southshore-ig), és miután Terenas Menethil, Lordaeron királya úgy döntött, hogy nem végzik ki a győzelem után fogságba esett orkokat, Stromgarde kilépett az Alliance soraiból.
A Scourge elleni harmadik Háborúban Stromgarde megvédte magát és az élőhalottak nem tudtak nagyobb károkat okozni a királyságban; de Thorast hamarosan meggyilkolták rejtélyes körülmények között, és ezt követően Stromgarde erődjét megtámadta a Boulderfist ogre törzs és a Syndicate is. Az erőd nagyjából elnéptelenedett; a túlélők egy része Jaina Proudmoore-ral Kalimdorra hajózott és részt vett a hyjali csatában, majd Theramore-ban telepedett le; másik részük Refugee Pointnál táborozik és segítséget keres az Arathi Basin erőforrásaiért a forsakenekkel vívott harcban; míg egy kis gerillacsoport Galen Trollbane herceg vezetésével Stromgarde egy részét tartja a kezében, és innen harcol a behatolók ellen.