Folytassuk tovább a WoW történetéről szóló összefoglaló sorozatot: a mai részben befejezzük a Cataclysm, az egyik legkevésbé népszerű kiegészítő történetét.

A Cataclysm-mel kapcsolatban egy dolgot le lehet szögezni: a Cataclysm maga Deathwing volt. Az események, amik megtörténtek, mind Deathwing Azeroth elleni támadásának következményei voltak; ahogyan kitört a Deepholme-ból, ahogyan végigperzselte a Twilight Highlandset, ahogyan megidézte Ragnarost a Mount Hyjalre, mindez az esztelen tombolás csak igazolta azt, hogy pontosan miért is hívják Deathwingnek, vagyis Halálszárnynak. Ő maga volt a világvége, és ha nem állítottuk volna meg, ma már Azeroth sem létezne. A Twilight Highlands csúcsaitól egészen Vashj'ir mélyéig megmozgatták a világot Deathwing tettei. És ahhoz, hogy megértsük, hogy mit is akart az őrült sárkány valójában, végig kell néznünk az egész világot.


Abban a pillanatban a Hyjal lángba borult

A legutóbbi posztban említettem, hogy maga Queen Azshara is megjelent Darkshore-ban, méghozzá azért, hogy kigúnyolja Malfurion Stormrage-t azért, mert naga alattvalóival sikerült a druida figyelmét elterelni a lassan gyógyuló Világfát érő veszélyről. Malfurion azonnal a világ tetejére utazott, ahol rájött, hogy a veszélyt alábecsülték: a Twilight's Hammer teljes haderejével támadást indított. A Cenarion Circle druidái emellett saját szemükkel láthatták magát Deathwinget és azt, hogy mi is tervének következő pontja: hogy a magát a Halál Aspektusának nevező sárkány erre a világra idézi magát a Tűzurat, Ragnarost, ráengedve őt és elementál minionjait az amúgy is leterhelt Hyjal-hegyi védőkre.



Ugyanebben az időben a Cataclysm következményeként egy piciny sziget tűnt elő a tengerből, nem messze az Eastern Kingdoms nyugati partjaitól, és mind a Horde, mind az Alliance rájött, hogy amennyiben a Horde szerzi meg ezt a területet, túlságosan közel lesz az emberek királyságához, Stormwindhez, valamint a törpök fővárosához Khaz Modanhoz. Hamarosan Horde és Alliance seregek, valamint hadikereskedők egyre nagyobb számban hajóztak erre a területre, amelyről kiderült, hogy egy csapda. Ugyanis a nagák úgy gondolták, hogy ideje lenne a vérfrissítés rabszolgáik között, ezért a félelmetes kraken óriás, Ozumat segítségével elsüllyesztették a Horde és az Alliance hajóit és miközben a túlélők a víz alá süllyedtek, a nagák elkapták őket. Közben a sámánok szervezete, az Earthen Ring, tudva, hogy az Abyssal Maw-hoz (ami Neptulon, a Hullámvadász otthona volt) vezető töréshez közel ekkora naga jelenlét rossz előjel, közbeavatkozott.


A Pusztító és akik pusztítanak

Ez a két esemény is csak azt jelezte, hogy Deathwing aktívan keresett támogatókat magának az elementálok között, és ha nem csatlakoztak hozzá önszántukból (ahogyan Neptulon sem), akkor az Old Godok vetették be eszköztárukat annak érdekében, hogy csatasorba állítsák őket mégis. A nagák mellett még egy seregnyi Faceless One is előjött a mélyből, hogy megtámadják Neptulont – hogy aztán Ozumat maga mérgezze meg az Elemental Lordot és hurcolja el magával a saját területére. Neptulon sorsa és jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen számunkra, de azzal, hogy eltávolították őt a képből, és nem volt senki, aki a víz elemi síkján uralkodott volna, büntetlenül lehetett víz-elementálokat megidézni. És bár ezek az események is nyugtalanították az Earthen Ringet, egy még súlyosabb helyzet felé kellett figyelmüket fordítaniuk; ugyanis Deathwing Azerothra jövetele egy azonnali megoldást igénylő válsághelyzetet hozott létre.

A Titánok által létrehozott mágneses tárgyat, amely elválasztotta egymástól Deepholmot és Azerothot, a World Pillart Deathwing ugyanis összezúzta visszatérte során. Ezzel az Aspektus a különböző síkok titánok által elrendezett sorrendjét megbontotta, és ennek következményeit ő élvezte. Emiatt tudta megidézni Ragnarost a Hyjal emelkedőira, és emiatt tört át az Abyssal Maw az óceánba. Ráadásul a Maelstrom, a világok közötti törés csak tovább szélesedett. Ha ez tovább folytatódott volna, akkor Azeroth és a Deepholm egymásba roskadtak volna össze, aminek katasztrofális következményei lettek volna. A korábbi Warchief, Thrall, aki mostanra az Earthen Ring egyik vezetője lett, felvette a kapcsolatot a halandó kalandozókkal, hogy segítsenek stabilizálni ezt a törést azzal, hogy megkeresik a World Pillar darabjait. Ez különböző kalandokhoz vezetett magában Deepholmban, és idővel egy kényelmes szövetség is köttetett Therazane-nel, a Kőanyával (akinek lányát, Theradrast éppen a halandó kalandorok ölték meg), hogy együtt szálljanak szembe Deathwinggel és az ő Twilight's Hammer követőivel. A Stonecore-ba vezetett rajtaütés során felfedezték, hogy pontosan hol rejtőzött el Deathwing, amíg az elementiumból újjáépített páncélját elkészítették. Azonban kevés segítséget nyújtott ahhoz, hogy a sárkány mit tervez, illetve hogyan lehetne megállítani.



A World Pillar helyreállítását követően felfedeztek egy titán átjárót, ami Uldummal, a Tanaristól délre fekvő titokzatos és elrejtett területtel állt kapcsolatban. A Cataclysmáig valóban úgy hitték, hogy Uldum csak egy elfeledett Titán építmény, amelyet érintőlegesen említettek az Uldamanban megtalált Discs of Norgannon. A pusztító geológiai változások, amelyeket Deathwing okozott, feltárták, hogy a legendák igazak voltak; Uldum valóban létezett, és egy hatalmas sivatagos-homokos-oázisos völgy volt, amit már nem rejtett el a titán technológia. És a sivatag fölötti égben lebegett a levegő Elemental Lordjának, Al'Akirnak a palotája, a Skywall. Ragnaroshoz hasonlóan Al'Akir is önszántából csatlakozott Deathwinghez, miután korábban közvetlenül az Old Godoknak szolgált. De csak azután derült ki, hogy mi is valójában Deathwing célja az Uldum elleni támadással, miután a tol'virok Ramkahen törzsével barátságot kötöttek a halandók. Az igazság az volt, hogy Uldum belsejében volt elrejtve a hírhedt Halls of Origination, amely tartalmazta mindazokat a gépezeteket, amelyekkel el lehetett pusztítani és újra lehetett tervezni Azerothot pár pillanat alatt. Ezek az eszközök léptek volna működésbe, ha Algalon az Omega-kódot küldte volna el Ulduarból, és Deathwing ezeket az eszközöket kívánta most aktiválni. Azonban a termeket szerencsére mi értük el előbb és deaktiváltuk a gépezeteket, hogy egy ilyen végkimenetelt elkerüljünk, így Deathwingnek nem maradt más választása, mint Uldum motorjai nélkül folytatni tovább tervét.




Véget vetni a Vég Kezdetének

A Twilight Highlandsen a Horde és az Alliance seregei egymás ellen háborúztak, miközben szövetségeseket próbáltak megnyerni maguknak (az Alliance a Wildhammer törpöket, míg a Horde a Dragonmaw orkokat) azért, hogy biztos bázisuk legyen az egymás elleni, illetve a területet megfertőző Twilight's Hammer elleni harcaikhoz. Az egykori Wildhammer bázisba, majd Dragonmaw erődbe, Grim Batolba (ahol egykor Alexstraszát tartották fogva) most a Twilight's Hammer ügynökei szivárogtak be, és őket kellett kipucolni onnan. A szekta külső erődítménye, a Bastion of Twilight, amely Highlands egét uralta, szintén veszélyt jelentett mindenkire, aki szembe kívánt vele szállni. A Cho'gall által vezetett őrültek, akik a nihilizmusban, minden elpusztításában látták a megváltást, kihívták maguk ellen a Horde és az Alliance seregeit, hogy próbálják megállítani őket. Ezalatt Blackrock Mountain mélyén, Deathwing fia, Nefarian próbált visszahozni az életbe megölt nővérét, és meg kellett őt állítani még mielőtt régi ellenségeire eresztette volna undorító kísérleteinek eredményeit.

Eddig a pontig Deathwing szolgái voltak azok, akik az eseményeket előrevitték – eltekintve a sárkány alkalmi megjelenéseitől Azeroth egén, a hatalmas lényt úgy tűnt, hogy nem érdekli tervének alakulása. Éppen ezért, mikor Ragnarost visszaküldték a Firelandsre, megpróbálták megmenteni az Abyssal Mawt sikertelenül, újjáépítették a World Pillart és megakadályozták, hogy Deathwing szolgái bejussanak a Halls of Originationbe, a halandó hősöknek ezek a szolgák voltak a célpontjaik. Deathwing fia, Nefarian és lánya, Onyxia Balckwing Descent forró szívében lelték ismételten halálukat. Deathwing szövetségesét, Al'Akirt otthonában, Skywallban pusztították el, és ő volt az első elementál lord, akit saját otthonában pusztítottak el. Végül, miután megrohamozták a Bastion of Twilightot, és fény derült a föld alól előbújó igazi horrorra, hogy a pusztító első társa, Sinestra, aki tönkretett formájában (miután szörnyen megperzselődött, amikor Deathwing megpróbálta erőszakkal rábírni, hogy tojásokat költsön neki a saját olvadó teste ellenére) is az utolsó ellopott vörös sárkánytojásokra vigyázott, amelyeket twilight sárkánytojásokká formáltak át. Habár az életébe került, a vörös sárkány Caelastraz segítette a hősöket Sinestra elpusztításában.

Alig volt idő, hogy a következő lépésen gondolkodjanak, amikor mind a Hordának, mind az Alliance-nak egy rég elfeledett fenyegetés vonta el a figyelmét Deathwingről. A Zandalarik (mivel nincsen kiegészítő trollok nélkül), akik legutóbb még maguk toborozták a hősöket a véristen Hakkar legyőzéséhez, illetve a Drakkarik bukását tanulmányozták Zul'Drakban, most a saját problémáikkal küzdöttek – Deathwing támadása Azerothon ugyanis szerencsétlenséget hozott Zandalarra is, és a Zulként ismert Zandalari próféta megpróbálta az összes troll törzset egyesíteni a túlélésükért folytatott háborúban. Csak a Darkspear törzs vezetője, Vol'jin utasította vissza az ajánlatot a Horde iránti lojalitása miatt, majd ő maga toborozott seregeket (természetesen a saját Warchiefje háta mögött) Zul'Gurub és Zul'Aman támadásához, hogy még azelőtt legyőzzék a Zandalarikat, mielőtt azok teljesen az irányításuk alá tudták volna vonni ezt a két törzset.



Ugyanakkor a helyzet csak súlyosbodott a Mount Hyjalen. Habár magát Ragnarost visszaszorították, a Tűzúr minionjai egyre nagyobb gyakorisággal és kegyetlenséggel özönlöttek világunkra, mintha Ragnaros bosszúból ki akarta volna üríteni a saját tüzes területét. Hyjal őrzőinek segítségre volt szükségük ahhoz, hogy ennek véget vessenek, még mielőtt maga Nordrassil elpusztult volna és ezzel együtt talán egész Kalimdor. Több apró rajtaütés és behatolás után egy teljesen felszerelt különítmény hatolt be az elemi síkre, elpusztítva Ragnaros több szolgáját is, leszámolva az áruló Alysrazorral, majd az egykori fődruidával, a teljesen megőrült Fandral Staghelmmel, az első láng druidával. Aztán a harc maga Ragnaros ellen folyt tovább és Hamuul Runetotemmel, illetve Malfurionnal az oldalukon Azeroth hőseinek sikerült a régen várt halálos ütést bevinniük Ragnaros-szal szemben. A Tűzúr követte a halálba a Légurat.

Deathwing ügyködéseinek azonban korántsem volt vége. Míg Azeroth hősei próbáltak leszámolni a sárkánnyal, Thrall átélte Deathwing szolgáinak gyilkossái kísérletét, amelynek során a sámánt szétszakították és négy elementál helyre szórták szét. Miután segítettek a hősök Aggrának, hogy ismét eggyé formálja a Világsámánt (ahogy akkor már hívták), kevés idő maradt a pihenésre, mivel a Kék Sárkánynemzetség végre elhatározta, hogy megválasztják Malygos utódját. Két jelölt, Kalecgos és Arygos versengett a pozícióért az Embrace-ként ismert hold-együttállás során. Kiderült, hogy Arygos szövetkezett Deathwinggel, és miután a sárkányok Kalecgost választották meg (habár ez a választás nem múlt el áldozat nélkül, ugyanis Kalecgos egyik bizalmasa Tarecgosa az életét vesztette), Arygos teljesen elárulta népét és a világot. Csatlakozott a Twilight Father ténykedéséhez, amely végül a halálához, és az ötfejű sárkány-szörnyűség, Chromatus létrejöttéhez vezetett. Miután megjárt egy alternatív idővonalat, Thrall is csatlakozott erejével a négy aspektushoz, és együtt legyőzték Chromatust. Elpusztítani azonban nem tudták, így Nefariannak a Blackwing Lairben végzett rémséges kísérleteinek utolsó teremtményét a négy Aspektus egy arcane kriptába börtönözték be.



Végül a négy Aspektus készen állt arra, hogy cselekedjen. Az Old Godok által támogatva, Deathwing a gyűlölet és az erő felduzzadt masszája volt, ahogyan erre Alexstrasza is rájött, mikor megpróbált vele megküzdeni a Twilight Highlandsen – még az Aspektusok sem tudták közvetlenül legyőzni, mivel az Old Godok ereje képes volt őt visszahozni látszólagos halálából. Nozdormu javasolt egy megoldást: az egyetlen ereklye, amely elég erős volt ahhoz, hogy legyőzze Deathwinget, a Dragon Soul volt, amelyet egykor maga Deathwing készített el az Old Godok javaslatára évezredekkel ezelőtt, amikor az Old Godok mepróbáltak kitörni a titánok alkotta börtöneikből Sargeras eljövetelekor. Azonban a Dragon Soult a halandó mágus, Rhonin elpusztította  a Deathwinggel vívott korábbi csatája során, és az utolsó darabkáit Sinestra szívta ki, amikor először hozott létre egy stabil twilight sárkányt, Dragonaxot. Így nem volt rá mód, hogy felhasználják a Dragon Soult Deathwinggel szemben, mivel az ereklye már nem létezett. De amit Nozdormu javasolt, az nagyon egyszerű volt, és egyetlen szó körül forgott, hogy „már”. Csak vissza kell menniük az időben, amikor a Dragon Soult először létrehozták és a legnagyobb volt az ereje, és abból az időből kell elhozni, hogy Deathwing ellen felhasználják. A cél elérése érdekében halandó hősöket is toboroztak.

Először azonban az Idő Végéhez, az End Time-hoz kellett utazniuk, abba a szörnyűséges lehetséges  jövőbe, ahol Deathwing győzelmet arat és elpusztít minden élőt Azeroth felszínéről, hogy legyőzzék Murozondot, az Infinite sárkánynemzetség fejét, aki megpróbálta megakadályozni, hogy Nozdormu visszaküldje a hősöket a Dragon Soul megalkotásának idejébe – mivel Murozond maga a jövőbeli Nozdormu volt. Az Idő Aspektusa látta a saját végzetét, a saját időhurokjának bezárását, hogy aztán visszaküldhesse a hősöket abba az időbe, amikor Queen Azshara megpróbálta Sargeras testét Azerothra idézni, és hagyja, hogy legyőzzék a hősök a démon Mannorothot és megszerezzék a Dragon Soult. Így kezdődött a végső összecsapás Deathwing és azok között, akik véget akartak vetni pusztításának.



A Dragon Soult Thrallra bírták, és a sárkányt a Wrymrest Temple aljához vitték, miközben a szentélyt a Twilight's Hammer és az Old Godok szolgái, köztük Sh'uma és Go'rath maw-jai, Iso'rath rokonai vették ostrom alá. Thrall érkezését a Twilight Father, vagyis a stormwindi Archbishop Benedictus hátráltatta, aki valójában Deathwing szolgája volt. Követelte, hogy Thrall adja át neki a Dragon Soult, ehelyett azonban egy csapat hős támadt rá, akik az elementálokkal folytatott csatározásaikból verekedték át magukat, és jutottak el a Templom belsejében Tyrigosához. Miután a Faceless One-ok két tábornokát is legyőzték, Wyrmrest tetejére tartottak, ahol az Aspektusok és Thrall azon vitatkoztak, hogy pontosan hogyan használják a Dragon Soult. Miután Thrall kifogásolta, hogy amennyiben az ő földtől nyert energiáit összevegyítik a Dragon Soullal, akkor az ereklye megölné őt, Kalecgos azt javasolta, hogy a Chromatus létrehozásához használt Focusing Irist szerezzék meg, és azt használva biztonságosan felnagyíthatják a Dragon Soul energiáit.

Miután legyőzték Hagarát, a Stormbindert és az ő Twilight seregét, a hősök Wyrmrestbe vitték a Focusing Irist, ahol megvédték az Aspektusokat Deathwing fegyvertárjának utolsó eszközétől, a falánk energia-vámpír Ultraxiontól, a legnagyobb twilight sárkánytól. Deathwing alig úszta meg Thrall első támadását az immár teljes erővel felruházott Dragon Soullal, és elmenekült a csatatérről. Azonban ez alkalommal nem hagyhatták, hogy elmeneküljön, mivel féltek attól, hogy később ismét visszatérhet – egyszer és mindenkorra végezniük kellett vele.

Miután a Skyfire fedélzetére szálltak, a halandó hősök egyesített seregei az Aspektusokkal (és persze Thrallal) üldözőbe vették a sárkányt, azonban Warmaster Blackhorn lesből rájuk támadt, ami a legkülönösebb időzítésnek tetszik a történelem során (tipp a Warmasternek: ha legközelebb is akkor tetszik megtámadni az Aspektusokat, amikor azok épp a Dragon Soullal vannak felfegyverkezve, számítson rá, hogy az esélyek nem önnek állnak). Balckhornnak és szolgáinak sikerült leállítaniuk a Skyfire motorjait és a fedélzeten csatába bonyolódniuk, azonban ez sem akadályozta meg az Alliance léghajót attól, hogy végül felszálljon és néhány hőst Deathwing hátára dobjon, ahol azok elkezdték felszedni az elementium páncél darabjait annak érdekében, hogy Thrall közvetlenül Deathwing bőrére támadhasson a Dragon Soullal. Thrall ütése közvetlenül a mellkasánál érte a Halál Aspektusát, amelytől a Maelstromba zuhant, és egy pillanatig úgy tűnt, az ütés és a zuhanás együttesen végzett vele.

Egy pillanatig



Azonban az Old Godok által még jobban mutálódott sárkány feltámadt a Maelstrom habjai közül, és  úgy tűnt, hogy a lény egyetlen célja, hogy az Old Godoktól ellopott erejével egy olyan titán varázslatot hajtson végre, amely teljesen szétnyitná a Maelstromot, és elpusztítaná mindazt a munkát, amit a World Pillar biztosításába fektettek a hősök. Többé nem rejtette álcák mögé valódi célját: halálában Deathwing magával kívánta rántani egész Azerothot. A világ hősei kénytelenek voltak ismét szembeszállni ezzel a szörnyeteggel, és a végén az ő támadásuk adott elég időt az Aspektusoknak arra, hogy a Dragon Soul segítségével felnagyíthassák saját erejüket ahhoz, hogy végleg elpusztítsák egykori fivérüket – és ezzel mindörökre elveszítség a Titánoktól kapott ajándékaikat. Így virradt fel a Halandók Kora, amely véget vetett az Aspektusok erejének.

Ezzel a Cataclysm története véget ért. Habár néhány mellékszálról nem történt említés most, azokat a következő alkalommal fejtem ki részletesebben, amikor  megnézzük, hogy milyen út vezetett el minket Deathwing halálától Pandaria partjáig.

Akiket részletesebben is érdekelne, hogy pontosan mi is volt Deathwing célja, és hogyan is győzték le a halandók, azok az alábbi linkeken olvashatnak róla:
- A sárkányok és az egyetlen ellenség
- A Sárkány Lelke: 1. rész, 2. rész