(Mivel néha itt-ott látok RP-ről nyilatkozni embereket, ezért gondoltam felteszem ezt a hasznos cikket. -- Megjegyzés: egy kis önismereti leckének is hasznos lehet, szóval nem csak RP-seknek ajánlom.)

Hősi hibák, hősi erények
(by Edanna -The Sha'tar
Fordítás: én. )

Bevezetés:
Játszottál már olyan játékkal, ahol választhattál valamiféle előnyt a karakterednek némi XP veszteség árán? Vagy valamiféle hátrányt, ami gyengíti bónusz XP-ért?

Jó.

Mert a hősi hibáknak és hősi erényeknek ehhez semmi köze.

Először is, az RP-ben a hősi hibák és hősi erények nem adnak sem harci, sem társaságbeli előnyt, sem misztikus bónuszokat vagy büntetést, amit a többi játékosnak is ugyanúgy le kell kezelnie. Az egyetlen céljuk, hogy inspirálják és segítsék a szerepjátékosokat, hogy kialakítsák a karaktereiket.

Mi az az erény?

Az erény a karakter személyiségét meghatározó tulajdonság, belső erő, vagy egy képesség, ami segít neki legyőzni a megannyi akadályt, amibe ütközik útja során. Az erény isteni rangra emelheti a karaktert, nehéz idők igazi hősévé teheti őt.
Egyes hősök óriási bátorságot gyűjthetnek, amikor szükség van rá. Mások hazugságok homályán látnak át. Van, akinek a puszta jelenléte képes érzelmeket csitítani, és megnyugtatni az elmét. Megint mások csupán szerencsések.


Mi az a hiba?

A hiba szintén meghatározó tulajdonság, de negatív. Lehet „hátrányra” gondolni, de a hiba és a hátrány között az a különbség, hogy a hibából nem kapunk bónuszt.
A hősi hibával drámai, sőt, akár tragikus karaktert is játszhatunk. Amikor a karakter elbukik és veszít, annak általában a hiba az oka. Akár büszkeségről, hiúságról, vagy eltévelyedett lojalitásról legyen szó, a karakter a maga fejére hozza a bajt.
Viszont ezek még mindig hősi hibák. A karakter lehet irigy, kéjelgő, vagy fösvény, de ettől még nem lesz automatikusan gonosz – az csak rajtunk, játékosokon múlik! Gondoljuk csak végig: ki szeretne egy megalomániás albínóval utazni – vagy beszélgetni - aki kiskutyákat és csecsemőket gyilkol?

Mi nem igaz a hibákról?

Nem szuperképességek, nem godmod képességek, és nem is garantálnak semmit RP szempontból. Egy parancsnokoló karakter nem nyeri meg rögtön egy sereg tiszteletét, és szolgálatát, egy éles elméjű karakter nem látja át ránézésre mások személyiségét és problémáit, egy szerencsés karakter nem lesz sebezhetetlen a szerencse miatt, egy bátor karakter nem lesz teljesen immunis a félelemre RP-ben, (PvX-ben meg főleg).
Kezeljük őket hát magokként, amik megfelelő nevelés által remek RP-vé fejlődnek.


Akkor mire jók az erények és a hibák?

Ha választunk egy erényt és egy hibát, akkor célszerűen az lesz a legnagyobb hatással a karakter viselkedésére.
Minden más tulajdonsága másodlagos lesz, nem lesznek annyira hangsúlyosak, a többi hibája csak fura szokás. Csak a karakter színesebbé tételében lesz szerepük, nem elsődleges hajtóerőkként szolgálnak.

Hány hibája és erénye legyen egy karakternek?

Túl sok mind a kettőből tönkre teheti a stílust. A kezdőknek érdemes egy erényt, vagy egy hibát választania.
Ha úgy érezzük, hogy jöhet a kihívás, lehet próbálkozni olyan karakterrel, aki erényekkel és hibákkal is rendelkezik, vagy az egyikből többel.


Nem lesz attól egysíkú a karakter?

Az erény és hiba elsődleges, de nem egyetlen tulajdonsága a karakter személyiségének. Ha hagyjuk, hogy az elsődleges tulajdonság elnyomja a többit, akkor igen, a karakter egysíkú lesz. Egy fanatikus, aki másról nem is beszél, csak az imádott istenségéről, és a kötelességéről érdekes lehet egy ideig (kb. 5 perc), de aztán unalmassá válik, ha tovább folytatja.
A legjobb, ha csak haladunk az árral, a karakterötlettel a fejünkben, és hagyjuk, hogy a részletek a történettel fejlődjenek ki.
A sokszor használt karakter-gyémánttal is próbálkozhatunk.

A gyémánt teteje a karakter elsődleges tulajdonsága, ami nélkülözhetetlen a személyiségéhez, és az életszemléletéhez. Az alsó csúcs mindig ellentétes tulajdonság a tetővel (ha a tető hiba, akkor a csúcs erény, és vica versa). Ez azért van, mert akármennyire is tökéletlen és szerencsétlen egy hős, kell neki jó tulajdonság. Ugyanakkor a legmakulátlanabb hősök sem szentek, a legkevesebb vaj nélkül a fülük mögött. Ennek ellenére az alsó csúcs csak minimálisan alakítja az RP-t, és csak akkor kerül elő, ha a körülmények megkövetelik.
A gyémánt középső pontjai azért vannak, hogy a karakter még inkább kitűnjön a többiek közül az elsődleges tulajdonsággal. A játékos dönti el, hogy használjon-e több erényt, vagy több hibát. Felfoghatjuk így is: ha a tetőn lévő elsődleges tulajdonság a fő fogás, akkor a többi csak fűszerezés, ami a szakács ízlését tükrözi – vagy a játékosét.

Erények és hibák

Hibák

Állhatatos: Simán végrehajtasz megkérdőjelezhető dolgokat, ha nemes célt szolgálnak. Kutyaharapást szőrével, mondhatni. A cél szentesíti az eszközt, de ez a fajta gondolkodás elidegenít azoktól, akik támogatnának, ha tisztább módszereket alkalmaznál.

Arrogáns: Azt hiszed, jobb vagy, mint mások. A Te ruháid a legdivatosabbak, a Te kardod a legélesebb, a Te páncélod a legfényesebb, a Te ötleteid a legjobbak és mindenkinek tudnia kell, hogy mennyivel jobb vagy!

Balszerencsés: Nem szörnyű a szerencséd, mert akkor már halott volnál. De a szerencse inkább másokkal történik. Fogd fel így: ha vakszerencsére lenne szükséged, hogy kimássz egy helyzetből... legalább még látsz.

Bosszúszomjas: Haragszol egy bizonyos lényfajtára, szervezetre, fajra vagy egyénre. Talán megölték a családodat, felgyújtották a falvadat vagy kigúnyoltak gyerekkorodban. Egy dolog biztos: megfizetnek mindenért!

Buja: Állandóan a szoknyát vadászod. Egy jó nő (vagy helyes férfi, ízléstől függ) ellenállhatatlan vágyat kelt benned.

Büszke: Na nehogy már szánjanak! Ha csak picit is adománynak gyanítasz egy ajándékot, vagy ajánlatot, visszautasítod.

Dicsekvő:
Nagyképű vagy. Mindenkinek elhenceged az elért eredményeidet és lenézed az ellenfeleidet. Amikor a lábad előtt hevernek kegyelemért könyörögve, akkor aztán elengedhetetlenül fontos, hogy elmondd a felsőbbrendűségedről szóló monológod.
RP: Folyton az elért eredményeidről mesélsz. A legyőzött ellenfelektől tárgyakat gyűjtesz, hogy aztán társaságban mutogasd őket, gyakran gúnyosan és arcátlanul. Minden ütést személyes sértésként élsz meg, és amikor az ellenfelednek sikerül egy lenyűgöző manőver, nagy hangot adsz a megvetésednek.

Döntésképtelen: Gondot okoz a nehéz és a gyors döntések meghozatala. Hogyha olyan helyzetbe kerülsz, hogy vagy az ellenfeled nyomába eredsz, vagy a szerelmedet mented meg, addig fogsz agyalni a helyzeten, míg a körülmények nem kényszerítenek valamelyikre.

Forrófejű: Mindenki folyton kötekszik veled! Robbanékony vagy, és a sértés legkisebb jelére, vagy ha nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy akartad, támadsz.
RP: Tőmondatokban beszélsz. Amikor harc közeleg, azonnal a legjobb varázslataid és képességeidet használod, hogy óriási csapást mérj minél hamarabb, és kiengedd magadból a dühöd.

Gyáva: Mondjuk inkább, hogy túlteng benned az „önmegkímélő érzék”. Nem szereted veszélyeztetni a testi épségedet, akkor sem, ha körülmények kényszerítenek rá.

Hedonista: Szereted az örömöket, és jól érezni magad – kissé nagyon is. Szereted a jó ételeket, a jó borokat, a luxus viseletet és nincs is jobb dolog annál, mintha a szabadidődben a barátaiddal élvezheted ezeket.

Hiú: Imádod és csodálod a szépséget, azért élsz, hogy óvd és tökéletesítsd – de nem akármilyen szépséget. Az egyetlen szépség, ami megérdemli az imádatot, a sajátod.
RP: Mindig legyen nálad fésű és zsebtükör, vagy – ha magas szinten szeretnéd művelni – egy egész táska kozmetikum. Használd őket gyakran. Kérdezz meg másokat, hogy mit gondolnak a kinézetedről. Ha elcsúfítással fenyegetőznek, a határozottságod valószínűleg elillan.

Hős-szerelmes: Ámor rajtad gyakorol, folyton folyvást szerelembe esel – és ráadásul folyton a rossz karakterekbe, pld. olyanok lányába, akiktől futni kéne, vagy helyes SI:7 ügynökökbe.

Irigy: Valamiért mindenkinek jobban megy, mint neked. Fényesebb a páncéljuk, jobbak a játékaik, és több a pénzük. A legkisebb dolgokra irigykedsz.

Ítélkező: Hamar véleményt formálsz, és lassan változtatsz rajtuk. Másokat a megjelenésük vagy sztereotípiák szerint ítélsz meg. Egy ork, nem számít, mennyire úriember, csakis kegyetlen vadállat lehet, ami téged illet. Egy fekete bőrt viselő ember csakis tolvaj és csaló lehet, és egy nő kivágott blúzban nyílván prostituált.

Kitartó: Nagyon nehezen hagysz el egy barátot, még akkor is, ha csak segítségért kéne menni. Azt meg mindenki felejtse el, hogy egy társat otthagysz meghalni. Egy vezetőhöz is teljesen lojális lehetsz, bármennyire is rosszul bánik veled, mennyire helytelen, vagy mennyire súlyos helyzetekbe hoz.

Konzervatív: Határozottan hiszel benne, hogy a régi módszerek a legjobbak. A hagyományos rendszer mindent véd, ami nemes és fontos, és bármilyen változás csak káoszt és pusztítást hozhat.
RP: A kijárt és igaz utakat többre értékeled az új ötleteknél. Már működtek korábban, és nem hagyod el őket új irányvonalak miatt, amik vagy működnek, vagy nem. A rendet és a stabilitást szereted, ami kiszámíthatóvá tesz.
Rosszabb esetben a régi és hagyományos utakról való eltérésnek a gondolata is irracionális félelemmel tölt el. Végül is ha nem bízhatunk meg a rituálékban, amit időtlen idők óta gyakoroltunk, akkor miben bízhatunk?

Könyörtelen: A híresztelés ellenére nagyon is ismersz kegyelmet. Csak nem szívesen gyakorlod, sosem. Inkább addig ütöd a dolgokat, amíg mozognak.
RP: A Forrófejű karakterrel ellentétben rideg, számító módon harcolsz. Míg a Forrófejű beugrik egy tucat ellenfél közé, hogy gyorsan végezzen velük, te inkább úgy használod a képességeidet, hogy minél több fájdalmat és traumát okozzanak a sérülések helyett – vagy mellett.

Lusta: Bármi munkád is van mára, tedd meg holnapután! Így lesz két szabadnapod. Vagy egy időcsavar miatt, vagy csak így születtél, de nagyon lassan cselekszel.

Makacs: Ritkán gondolod meg magad. Ha egyszer elhatároztál valamit, véghezviszed, következményektől függetlenül. Próbálhatnak meggyőzni, de általában lepereg rólad, mint a falra hányt borsó.

Meggondolatlan: Az előtted bezáruló ajtó félfájára még azért ráteszed a mancsod. Ha sikolyt hallasz egy sötét sikátorban, nyomozni mész, nem számít, milyen veszélyes. Nem vagy buta, de a kíváncsiságod gyakran túl nagy késztető erő.

Megrögzött hazudozó: Nagyon is értékeled az igazságot. Olyannyira, hogy vigyázol, hogy a lehető legkevesebbszer kelljen továbbadni. Így a drága, fényes igazságnak minden darabját gondosan lefeded hazugságok, fél-igazságok és enigmák védő rétegeivel…

Nagyra vágyó: Hatalomra vágysz. A pénz jó, de amit igazán meg akarsz szerezni, az a hatalom, legyen az mágikus, hadi, társasági befolyás, vagy más. Talán éppen egy rizikósabb próbálkozásba fogsz, hogy elérd a hatalom formáját, amire vágysz; talán akkor fognak megállítani.
RP: Beszélsz a terveidről és a vágyaidról – hangosan! Állandóan befolyásos/erős humanoidokkal barátkozol, még akkoris, ha amúgy ki nem állhatod őket. A sikeres küldetéssel járó pénzbeli hatalom jó, de inkább hírnévre és politikai szívességekre vágsz.
 
Naiv: Agyilag egy csillogó szemű gyermek vagy, aki nem hiszi, hogy valaki valaha is hazudhat neki, vagy átverheti. Végül is a humanoidok legbelül jók, ugye?
RP: Társaságban halmozod a baklövéseket a korlátolt életszemléleted miatt. Mások tudatosan taktikáznak, te meg elefánt vagy a porcelánboltban. Ennek ellenére a szíved a helyén van, és a naivitásod egyfajta bájt kölcsönöz neked.

Öntelt: Mindenre képes vagy. Egész Azerothot bevehetnéd egymagad, csak épp még nem találtál rá okot. És az a gonosz varázslat éppen csak csiklandoz.

Pénzéhes: A pénzre mindig felcsillan a szemed. Minél több, annál jobb, amíg használható.

Szórakozott: A figyelmed olykor-olykor elkalandozik. A gondolataid oly gyorsan száguldanak, hogy nehezedre esik a valóságra koncentrálni.

Túlbuzgó: Csak szélsőséges véleményed lehet. Minden hited sziklaszilárd, mintha az életed múlna rajta. Te nem csak utálsz, hanem szenvedélyesen gyűlölsz.

Vakmerő: Veszélyes mutatványok hoznak igazán elemedbe. Simán kockára teszed a vagyonod, hírneved, egészséged, és még az életed is csupán az adrenalinlöketért.
RP: Kinyitod az ajtót akkor is, ha valószínűleg csapda, belekötsz abba a nagy, gonosz tekintetű alakba, óriási tüskés vállassal, belerohansz az ellenfelek tömegébe, pedig senki sincs még kész („Goddamit, Leeroy!”), megiszod a bájitalt akkor is, ha valószínűleg méreg, felveszed a nyakláncot, ami valószínűleg átkozott.


-- Első körben ennyi, majd folyatom az erényekkel, ill. ha van érdeklődés, a gonoszokra is rátérek.