Kicsit talán személyesebb hangvételű írás a Szövetség egyik kiváló katonájáról és az ő életútjáról.

Ó kapitány, kapitányom!

Emlékszel még az első találkozásunkra? Ott, azon a hajón kezdődött a mi közös történetünk. Én, az ifjú kalandor, aki már Északszirtet (Northrend) is megjárta, és te, Viharvárad kapitánya. Emlékszel, hogy miért is indultunk útnak? A Kataklizma során felszínre került egy sziget, amelyért harcot vívtunk a Hordával. Te már részt vettél korábban is a harcokban, míg én – bevallom – a kaland kedvéért csaptam fel zsoldosként a seregbe. De már akkor lenyűgözött az, ahogyan hűvös nyugalommal képes voltál egyszerre lelkesíteni és lecsillapítani a kedélyeket! Ma is hallom, ahogy biztatod őket:




- Katonák! Az a sziget ott a horizonton lesz a végcélunk. Ott fogjuk teljesíteni kötelességünket a királyunkért, Viharváradért (Stormwind) és népünkért... Minden egyes orkkal, akit ma meg fogtok ölni, dicsőséget szereztek nekik és az előttetek harcoló katonáknak. Pokolsikoly (Hellscream) a legjobb embereit küldte azért, hogy elfoglalják ezt a szigetet. Gondoskodunk róla, hogy egyikőjük se térhessen haza. Ma Pokolsikoly megtanulja azt a leckét, amelyet Thrall elfelejtett megtanítani neki: hogy Viharvárad sosem esik el!

Ó kapitány, kapitányom!

De sose értük el azt a szigetet. A hatalmas tengeri szörny, Ozumat megragadta a hajónkat, és mi hirtelen ott találtuk magunkat a tengerben, nagákkal körülvéve. De te nem estél kétségbe, hanem igyekeztél embereidnek egy viszonylag biztonságos menedéket keresni, ahol kellően összeszedhetik magukat a nagákkal való megütközés előtt. A nagák azonban rajtunk ütöttek, és téged embereiddel együtt elhurcoltak, hogy rabszolgaként dolgoztassanak titeket Nespirah testében.

Szerencsések voltatok, hogy az Earthen Ring segítségével rátok bukkantunk. De az Earthen Ring is szerencsés volt, hogy ilyen emberre bukkant, mint te, aki hajlandó voltál velük együttműködni, még úgy is, hogy az Earthen Ring sorai között taurenek és orkok is voltak. Nagy szó volt ez az akkor kibontakozó háború idején! Emlékszel, hogy hogyan segítettünk közösen Nespirahnak, hogy megszabaduljon a nagáktól?

Aztán megint megütköztünk a nagákkal, de súlyos vereséget szenvedtünk. Elvesztettük akkori felettesedet, Dvorek admirálist is, és te lettél hirtelen az első számú vezető. Te igyekeztél továbbra is higgadt maradni, és embereid épségét a szemed előtt tartani. Végül sikerült kapcsolatot teremteni a felszínnel, így azok, akiket túlságosan is megviseltek az események, épségben hazatérhettek Viharváradba.



Te azonban bátor önként jelentkezőkkel együtt a nagák nyomába eredtél, és én veled tartottam. Meg kellett akadályoznunk, hogy a nagák átvegyék az uralmat a vízelementálok ura, Neptulon birodalmában, a Hullámok Trónján (Throne of Tides). Miközben igyekeztünk megvédeni a birodalmat, Ozumat elragadta közülünk a sámán Erunakot, aki irányította az akciót. Te azonban nem voltál hajlandó ebbe belenyugodni, és utánuk vetetted magad. Azt hittem, akkor látlak utoljára élve! De apró csapatommal, amelyet a megmentésetekre toboroztam, rád találtunk Neptulon birodalmában, és közös erővel végül kiszabadítottuk Erunakot. Dicsőséges nap volt az mindkettőnk számára.

Ó kapitány, kapitányom!

Aztán egy időre az élet elsodort minket egymástól. Én, a kalandor, tovább folytattam vándorló életemet, igyekeztem magam továbbra sem kivonni a veszélyek alól, míg téged hazatérted után hősként ünnepeltek, és előléptettek. Immár admirális voltál, befolyásos és magasrangú tisztje a Szövetségnek. Varian Wrynn király úgy bízott benned, hogy rád bízta legféltettebb kincsét, a fiát, Anduin herceget. Nem a te hibád volt, hogy a Vanguard hajótörést szenvedett az akkor felfedezett Pandaria partjainál.

Szerencsédre rád találtam a hozenek táborában. Emlékszel, a jinyuk kiváló harcosával, a Bátor Karasshival voltatok fogolytársak. Ő volt az, aki felajánlotta, hogy elvisz téged a falujába, Gyöngyuszonyba (Pearlfin), ahol sikeresen meggyógyítottak téged, különben belehaltál volna a hozenekkel való harcban szerzett sérüléseidbe. De erős szervezeted túlélte a sérüléseket.

Ahogyan azt is túlélted, hogy a Szövetség magadra hagyott Pandarián pár SI:7 ügynökkel és velem. Igyekeztél ebben a helyzetben is a legtöbbet tenni királyodért és népedért. A segítségeddel új szövetségeseket szereztünk ezen az ismeretlen kontinensen: a jinyukat. Magad képezted ki őket a hozenekkel szembeni harcra, felhasználva sok-sok évi tapasztalatodat, míg én Anduin herceg után kutattam. De tudtad, hogy amikor szükséged lesz rám, elég lesz szólnod és én megyek. Így ott voltam, amikor a jinyukat a hozenek ellen vezetted a Kígyó Szívénél (Serpent's Heart). Csakhogy Pandaria mindentől eltért, amit addig láttunk. Se te, se Nazgrim tábornok nem sejthettétek, hogy mi fog történni, hogy kiszabadítjátok a Kétség Sha-ját, amely átveszi az uralmat a Jáde Kígyó Temploma felett.

Ó kapitány, kapitányom!

Legközelebb a Kun-Lai Orom lábánál fekvő Binan falvában találtam rád, ahol a Jáde Kígyó Szobránál szerzett sérüléseidből lábadoztál ellenségeddel, Nazgrimmal együtt. Bár te magad nem voltál még olyan fizikai állapotban, hogy elhagyd a kicsiny falut, így is igyekeztél hasznossá tenni magad és információkat gyűjteni a Szövetség számára arról, hogy hol találhatunk esetleges szövetségeseket. És amint lábra álltál, rögtön a Nyugatiszéli Pihenőhöz (Westwind Rest) utaztál, hogy egy előőrsöt építsél ki a Szövetség számára.



És természetesen ott voltál Wrynn király oldalán az Oroszlán Kikötőjénél (Lion's Landing), ahol te irányítottad az embereket a király parancsára. És együtt imádkoztunk az ifjú hercegért, miután Garrosh leütötte. Az a támadás még téged, a sokat látott katonát is megrendített. Együtt fogadtuk meg, hogy ezért bosszút állunk Garroshon. És igen, mindketten ott voltunk Orgrimmar ostrománál, hogy hozzájáruljunk a Garrosh elleni győzelemhez!

Ó kapitány, kapitányom!

Milyen nagy volt az örömöm, amikor meghallottam, hogy te is átjöttél a Sötét Kapun át Draenorra, és az Arakki Ormok (Spires of Arakk) helyőrségének parancsnoka lettél! Hogy végre egy ismerős arcot látok, akivel annyi csatát és kalandot éltem át! Az első dolgom volt, hogy elindultam hozzád, hogy egy kicsit elfeledhessem ezt a vidéket, ezeket a furcsa eseményeket és egy jó pohár bor felett nosztalgiázzunk a régi időkön.



De ahogy közeledtem a helyőrséged felé, éreztem, hogy baj van. Méghozzá igen nagy. A helyőrségedet sűrű köd lepte be, orromat a halál bűze csapta meg, és várnéped tagjai egytől-egyig szellemek voltak. Szörnyű félelem járta át a szívemet. Ha a várnéped halott, akkor mi lehet veled? Megtaláltam a parancsnokaidat, akik még halálukban is hűségesek voltak hozzád, de nem tudták, hogy merre lehetsz. Csak annyit mondtak, hogy árulás történt, és magad kívántad elintézni az árulót.

Még reménykedtem. Reménykedtem abban, hogy igen, legyőzted az árulót, hogy te nem vagy a szellemek közt. Hogy nem lehet az, hogy téged, aki mindig csak az embereid épségét és biztonságát tartottad szem előtt, az egyik embered árult volna el. De minden reményem elszállt, amikor megláttalak ott a farmház mögött. Azonban nem volt idő bánkódni. Ki kellett, hogy szabadítsalak abból a különös szerkezetből, amelyben az áruló Ephial fogva tartott téged, még mielőtt gonosz szolgája, a Soulscythe felfalt volna téged is. Minden erőmet és dühömet beleadtam a harcba, hogy még egyszer utoljára, de megmenthessem a szellemed, ha már tégedet nem tudtalak.




És aztán ott álltunk egymással szemben. Te rám néztél, kezet nyújtottál és bánatos mosollyal azt mondtad:

- Mint egyik parancsnok a másiknak... köszönöm neked. Olyan sok mindenen mentünk együtt keresztül, nem igaz? Vashj'ir... a Jáde Rengeteg, az Oroszlán Kikötője... Igazán megtisztelő, hogy a te oldaladon fejezhetem be az utazásomat.

Ó kapitány, kapitányom!

És most itt ülök Southportban az emlékműved előtt és nem találom a szavakat. Kezemben a naplód, és próbálom megemészteni az ott leírtakat. Hogy milyen értékes vendéged volt neked! Wrathion, a fekete sárkány keresett nálad menedéket az ogrék elől, és bár éjjel-nappal figyeltetted, ő mégis szállítmányokat ígért neked Madame Goyától a fogadód számára! Hogy ő maga is felhívta a figyelmedet Ephial gyanús viselkedésére, ugyanakkor lefizette az őreidet, akiket az őrzésére rendeltél, hogy figyeljenek ki téged! És hogy azalatt tört ki a káosz, amíg te Gurgthock meghívására Nagrandba utaztál. Vajon hova tűnhetett Wrathion, és egyáltalán mi célja volt a látogatásának nálad?

Ígérem, drága barátom, hogy igyekszek mindent kideríteni azzal kapcsolatban, hogy hogy történhetett éppen veled ilyen árulás.



„Taylor Admirális tiszteletére

Taylor Admirális a Szövetség igaz hőse volt. Számtalan hőstettét, amelyet népe szolgálatában a csatamezőkön véghez vitt, sose felejtjük el.
Bátran útra kelt, hogy ezek között az ormok között hozzon létre egy helyőrséget draenori hadjáratunk során, azonban saját emberei végeztek vele időnek előtte.
Nyugodjon békében”

Ó kapitány, kapitányom!