Érdekesnek találtam, gondoltam lefordítom. A Wow Insideren jelent meg Anne Stickney cikke, amelyben találgatásokon és spekulációkon keresztül próbál választ találni a legalapvetőbb kérdésre: miért is vagyunk a világon (Azerothon).

Egyszer volt, hogy a Titánoknak nevezett istenszerű lények rendje az Azerothnak nevezett kicsi, jelentéktelen bolygóra érkezett és újraformálták annak világát. Miután távoztak, a bolygót a Régi Isteneknek nevezett rosszindulatú teremtmények foglalták el – a káosz és a rombolás teremtményei. A Titánok, mikor visszatértek a kicsiny bolygóra, elszörnyülködtek attól, ami itt történt, és felléptek a Régi Istenek és azok elementál hadnagyaival szemben, ami a legrémesebb háború volt, amit a bolygó valaha is látott. De ahelyett, hogy elpusztították volna a Régi Isteneket, a Titánok kénytelenek voltak a bolygó belsejébe börtönözni őket.

Őröket rendeltek a törékeny világ védelmére – sárkányaspektusokat, hogy az élet, a föld, a mágia, az idő és a természet felségterületeit felügyeljék. Új őrzőket hoztak létre, akik a Régi Istenek börtöneit vigyázták. Egy mágikus energiaforrást alkottak, amit az Örvénylő Ürességhez (Twisting Nether) kötöttek – az Örökkévalóság Kútját. És megelégedve munkájukkal, a Titánok ismét távoztak. Azóta a törékeny bolygó egyetlen lakója sem találkozott velük; a történelem és a legendák részét képezik, de soha nem tértek vissza.

Miért? Azeroth minden kérdése közül ez a legnagyobb talány. Miért börtönözték be a Titánok a Régi Isteneket ahelyett, hogy a startvonaltól újrakezdték volna? Az általános teória szerint túlságosan szerették ahhoz a bolygót, hogy újraformálják, így csak biztonsági védőerőket hagytak hátra, akik mégis ezt tennék, ha a Régi Istenek ismét elszabadulnának. Szóval miért nem kezdték mégis ezzel? Miért hagytak így a világot? Még fontosabb – miért vagyunk itt?

Ebben a mai különkiadásban puszta spekulációkkal próbálunk meg utánajárni, hogy miért történt így. Az események valóban megtörténtek Azeroth történelme során, de az ezekből levont konklúzió csupán egy teória és kéretik nem kész tényként kezelni.




Azeroth nem a kezdete és nem a vége a Titánok munkájának. Kifürkészhetetlenül régóta formáltak újra világokat a Titánok, miközben az univerzumban vándoroltak és ahhoz hasonló rendű világokat hoztak létre, mint Azeroth. A Titánokat a Pantheon irányította, amely hat Titánból állt: Aman’Thul a vezető, Eonar az Életkötő (Lifebinder), Norgannon, a mágia és a titkok őrzője, Khaz’goroth a hegyek és földek formálója, Golganneth a villámló és Sargeras, a Pantheon bajnoka és védője.

Sargeras volt a Titán seregek vezetője, feladata az volt, hogy semmisítsen meg minden fenyegetést, amely a Titánok tervét veszélyeztetheti az univerzum rendjével kapcsolatban. Mindennel szembeszállt, amely veszélyeztette a rendet – elsősorban az Örvénylő Üresség ősszülött démonjaival, a puszta gonoszság félelmetes megtestesítőivel. Ez a küldetés évezredekre szólt volna, de ahogy az idő telt, valami történt Sargeras-szal. Miközben mindeme gonoszsággal szembenézett és tanúja volt mesterkedéseiknek, Sargeras elkezdett azon tűnődni, hogy a Titánok munkája valaha is elkészül-e, és kétségbeesett.

Végül is úgy tűnt, hogy mindegy, hogy merre mennek a Titánok, a gonosz mindenhol jelen van. És ahogy mérlegelte ezt a lehetőséget, arra a felismerésre jutott, hogy talán a rend, amelyet a Titánok megpróbálnak átültetni az univerzumba, nagyobbrészt ostoba cselekedet. Ha az univerzum alaptermészete a káosz, a rombolás és a gonoszság, akkor miért kell a Titánoknak ezt egy újrarendezéssel megzavarniuk? Miért próbálják meg az univerzum alaptermészetét megváltoztatni? Talán a Titánoknak nincs igazuk abban, hogy rendet próbálnak hozni a világra, mikor az univerzum nem a rendre született a kezdetektől. Ahogy egyre mélyebb süllyedt depressziójában, Sargeras elhagyta a Pantheont, az őrületbe menekült, és kijelentette, hogy ha az univerzum természete kaotikus és gonosz, akkor ez lesz az, amit ő terjeszt – nem a rend. Nem a béke.

Őrültségében Sargeras azt feltételezte, hogy a gonosz igazi oka az univerzumban maguk a Titánok. Szándékosan próbálják meg megváltoztatni a dolgok alaptermészetét, és emiatt a cselekedetük miatt az univerzum fellázad ellenük, démonokat és más ördögi teremtményeket hozva létre, hogy megállítsák őket abban, hogy megváltoztassák azt, ami már eleve elrendelt. Sargeras démonok után kutatott, azok után, akiket ő maga börtönzött be – felkutatta őket és a Lángoló Légiónak nevezett hatalmas seregbe toborozta őket.




De ezek a démonok nem voltak elég intelligensek ahhoz, hogy egy sereget vezessenek. Ezért Sargeras olyan lények után kutatott, akiket rávehetett arra, hogy csatlakozzanak a céljához, és elég intelligensek ahhoz, hogy értsenek a taktikához, a ravaszsághoz és az erőhöz. Végül ezeket a vezetőket az Argus nevű távoli bolygón találta meg, egy eredarnak nevezett fajban. Argus három vezetője közül kettő hajlandó volt őt szolgálni – Kil’jaeden és Archimonde. A harmadik vezető, Velen visszautasította az ajánlatát, amely vezértársait eléggé feldühítette.

Velennek a K’ure nevű naaru révén volt egy látomása, amely elárulta neki Sargeras végső tervét. Ahelyett, hogy csatlakozott volna a gonoszhoz, Velen a naaru mellé állt, és népe a Fény szolgálója lett, tudatosan szembenállva a Lángoló Légióval és annak céljával. Velen és népe elmenekült, később draenei-nek, vagy „száműzötteknek” nevezték magukat.

Ezalatt a Pantheon Titánjai kiválasztották Sargeras utódát, Aggramart, a korábbi hadnagyot. Bár szomorkodtak Sargeras távozásán, folytatták missziójukat – rendet teremteni a bolygókon. És az egyik bolygó, amellyel Sargeras távozása után találkoztak, Azeroth volt.

A Titánok visszatérése Azerothra háborút eredményezett a Titánok és a Régi Istenek között – háború a rend és a káosz között. C’Thun próféciája alapján ebből a háborúból eredeztetjük az egyetlen, általunk ismert Titán-halált. Egy névtelen Titán esett el egy Régi Isten kezétől, habár úgy tűnt, hogy a Régi Isten maga is meghalt. Ez azonban valótlannak bizonyult évezredekkel később, amikor C’Thun fellázadt és Ahn’Qiraj első háborújában az éjelfek ellen harcolt.

A Titánoknak végül sikerült a Régi Istenek fölé kerekedniük, de felfedezték, hogy a Régi Istenek olyan mélyen kötődnek Azerothhoz, hogy a világ és a Régi Istenek végzete mindörökre összefonódik. Ha elpusztítják a Régi Isteneket, úgy Azeroth is megszűnne létezni. Ahelyett, hogy újraformálták volna a világot, a Titánok védőőrőket állítottak – az Aspektusokat, a titánszerű felügyelőket, Uldum, Ulduar és Uldaman erődjét – és létrehozták az Örökkévalóság Kútját.

Úgy tűnik, hogy a listán lévő dolgoknak mind megvan az értelme. Az Aspektusok azok felett a különböző területek felett őrködnek, amelyekre maguk a Titánok is specializálódtak. Az erődöket azért hozták létre, hogy a történelmet, valamint az Öreg Isteneket őrizzék, és ha fellázad egy Régi Isten, előidézzék a bolygó újrateremtését. Azonban a harmadik eszközük az, amit nem tudok megmagyarázni és ahonnan ez a spekuláció elindul. Miért hozták létre az Örökkévalóság Kútját? Miért hoztak létre egy elképzelhetetlen erővel rendelkező forrást egy olyan bolygón, amelyet elárasztottak a Régi Istenek?

Nézzük meg, hogy mi történt az Örökkévalóság Kútjával – az éjelfek felfedezték erejét, vagy talán abból alakultak ki. Egy idő után az éjelfek olyan módon kezdték használni a Kutat, ahogy a Titánok biztos nem akarták volna. A korlátlan mágiahasználat felkeltette a Sötét Titán, a Lángoló Légió vezetőjének, Sargerasnak a figyelmét. A Kút léte miatt figyelt fel Azerothra egyáltalán a Lángoló Légió. Szóval miért hozták létre?

Mert a Titánok azt akarták, hogy Sargeras Azerothra jöjjön.




Mi nem egy bolygónyi hős vagyunk, szuper-intelligens teremtmények, akiket jóindulatú lények végleges sikerükként hoztak volna létre. Mi a biológiai hadviselés Titán változata vagyunk, apró, jelentéktelen lények bolygója, amelyet azért hoztak létre, alakítottak ki és neveltek fel, hogy legyőzze az univerzum valaha volt legnagyobb gonoszát – a Lángoló Légiót és ami fontosabb, annak vezetőjét, Sargerast.

Oka volt annak, hogy a Titánok nem formálták egész egyszerűen újra Azerothot, és az ok C’Thun próféciájában rejlik. Az egyetlen megörökített példája annak, hogy egy Régi Isten kezétől halt meg egy Titán. Ez nem értelmezhető úgy, hogy az egyetlen lény, amely képes lehet elpusztítani Sargerast, az egykori Titánt, egy Régi Isten, vagy egy olyan világ hősei, akik megtalálják a módját, hogy hogyan győzzék le ezt a Régi Istent? És mi lenne jobb megoldás azért, hogy meglepjék ezzel az egykori Titánt, mint az, hogy folytatják a munkájukat – a világok formálását –, miközben létrehoznak egy, vagy talán két világot a rendteremtésen kívüli más céllal? Sargeras soha nem sejtené meg.

Oka kell, hogy legyen, amiért létrehozták az Örökkévalóság Kútját egy alig észrevehető bolygón: hogy egyszer felkeltsék vele Sargeras figyelmét. Meg kellett vívnunk az Ősök Háborúját (War of the Ancients); ez volt a kiképzésünk kezdete. Azzal, hogy legyőztük a Lángoló Légió ügynökeit, kezdtük megismerni az ellenséget, és elkezdtünk jobban felkészülni a jövőbeni konfliktusokra.

És ezek a konfliktusok azóta is folyamatosan jönnek. Azeroth történelme során a Lángoló Légió időről-időre újra feltámad. És mi minden egyes alkalommal visszaszorítjuk őket. Ez nem egy totális győzelem, de ez a módja annak, hogy titokban képezzük magunkat, és megtanuljunk visszavágni. Létrehoztuk Tirisfal Tanácsát (Council of Tirisfal), az Őrzőt (Guardian), és megtaláltuk a módját, hogy elpusztítsuk a Sötét Portált. Csatáztunk a Lángoló Légió seregével, a másik világról származó orkokkal és legyőztük őket. És nemcsak legyőztük őket, hanem betelepítettük őket Azerothra, és azóta csatlakoztak hozzánk a Lángoló Légió elleni harcban.

A Harmadik Háború során a Szövetség szövetkezett a Hordával annak érdekében, hogy legyőzzék Sargeras egyik vezérét. Később, a Külső Földeken (Outlands) ugyanezt tették, hogy legyőzzék Kil’jaedent. Azonban egyik eredart sem töröltük el végleg; pusztán visszaszorítottuk őket az Örvénylő Ürességbe. Minden alkalommal, amikor a Lángoló Légió Azerothra támad, a bolygó visszaszorítja őket. Minden egyes alkalommal.

És ezek között a harcok közepette Azeroth lakosai lassan felfigyeltek a Régi Istenek jelenlétére. A törpök különös hajlama, hogy történelmi információkat ássanak ki, többet feltárt a Régi Istenekről, mint amennyit előtte feltételeztünk volna – azt, hogy a Régi Istenek annyira kötődnek Azeroth-hoz, hogy elpusztításuk a bolygó elpusztítását is eredményezi.

Ettől függetlenül továbbra is győzedelmeskedni akarunk ezek fölött az ellenségek fölött. A Régi Istenek szövetségeseit elpusztítottuk Silithusban. Északszirten (Northrend) foggal-körömmel harcoltunk a Yogg-Saronnal szövetkezett Nerubianok ellen. És amikor ránk nehezedett a nyomás és felfedeztük, hogy az egyik titánszerű őrző, Loken, az egyik Régi Isten akarata alá került, elpusztítottuk őt. Ez a pusztítás egy jelet küldött a Titánok felé, és válaszuk Algalon a Megfigyelő volt.

Algalon küldetése előre elrendezettnek tűnt – azért küldték, hogy megfigyelje a világot, felderítse, hogy van-e bármilyen mozgolódása a Régi Isteneknek, és ha korrupcióval találkozik, a bolygót újra kell formálni. De ugyanezt megtehették volna évezredekkel ezelőtt, amikor a Titánok először felfedezték a Régi Istenek befolyását, és ezt beleépítették Azeroth szerkezetébe. Szóval miért vártak mostanáig?




Talán Algalon célja nem Azeroth elpusztítása volt. Talán a küldetése az volt, hogy elmondhassa, hogy pontosan mi történt a bolygó lakosaival, a piciny fegyverekkel, akiket a Titánok annyi évezreddel ezelőtt elültettek. Algalon reakciója a legyőzése után inkább azt sugallta, hogy sokkal kevesebb idő alatt jutottunk el sokkal messzebbre, mint ahogy azt a Titánok várták tőlünk:

Több világot is láttam, amely megfürdött a Készítők lángjában. Lakói egyetlen nyögés nélkül elhamvadtak. Egész bolygórendszerek születnek meg és emelkednek fel, amíg a ti halandó szívetek egyet ver. De mindezek ellenére az én saját szívem mentes az érzelmektől… az empátiától. Én… nem… érzek… SEMMIT! Millió-millió élet veszik kárba. Mind magukban hordozták azt a kitartást, amit ti? Szerették annyira az életet, mint ti?

Talán a tökéletlenségetek ruház fel titeket a szabad akaratotokkal. Ez biztosítja, hogy kitartotok a kozmikus kiszámítottsággal szemben. Ti győzelmet arattok ott, ahol a Titánok tökéletes teremtményei csődöt mondanak.

Algalon Azerothon maradt, feltehetően azért, hogy megfigyelje és megértse, hogy mi teszi Azerothot annyira mássá a többi Titán-munkához képest. De talán egy más ok miatt is hátramaradt – hogy őrködjön felettünk, megfigyeljen minket és jelentést tegyen a Titánoknak. Hogy értesítse őket arról, hogy teremtményeik Azerothon erősebbek lettek, mint azt eredetileg tervezték. Hogy a Régi Isteneket, akik egy Titán haláláért felelnek, legyőzték – lassan, nem békés módon, de mindig legyőzik őket.

Látni fogjuk a Titánok eljövetelét Azerothra? Talán egy nap majd igen. De elkezdtem kételkedni abban, hogy a Titánok majd akkor bukkannak fel, amikor éppen meg kell menteni minket a Régi Istenektől. Az is ugyanígy előfordulhat, hogy amikor a Titánok felbukkannak, akkor ők kérik a mi segítségünket azért, hogy legyőzhessék a legnagyobb veszélyt jelentő lényt – Sargerast.

És az is előfordulhat, hogy mi vagyunk az egyedüli lények ebben az univerzumban, akik képesek lesznek erre.

Remélem tetszett, és még nincs elegetek belőlem