Az ígéret szép szó, ha megtartják...
Szóval ott hagytuk abba, hogy Bolvarnak bizonyíték kell, amelyetWindsor nem tud felmutatni, így úgy tűnik, ez a történet zsákutcába jutott...

Csakhogy, miközben a Feketeszikla Mélységben próbáltak a hősök eljutni Windsorhoz, az egyik őr zsebéből egy apró cetli hullott ki. A rajta lévő szöveget ugyan nehezen lehetett olvasni, de néhány szó kivehető volt:

... édes irónia...
... a szétesett Szövetség elbukása...
... ha nem lett volna Haragkohó Generális (General Angerforge) igyekezete, talán soha nem fedeztük volna fel a mintát a kódtöréshez...
... Argelmach már majdnem végzett Windsor üzenetének dekódolásával. A mi urunk hamarosan felkel a mélyből és elpusztít mindent, ami marad...
- Dagran Thaurissan Császár

Miután a többi hős elment jelenteni Maxvellnek, hogy Windsor nem tud segíteni, az az ifjú, aki megtalálta a cetlit, óvatosan odament a marsallhoz megmutatni a felfedezését. Windsor szerint így talán van még remény, hiszen úgy tűnik, hogy az általa összegyűjtött információt két Sötétvas tartja magánál: az egyik Haragkohó Generális, a másik Argelmach, a gólemúr. Az ő legyőzésükkel vissza lehetne szerezni a kívánt bizonyítékokat.

Így a Szövetség bátor hősei még beljebb nyomultak Feketeszikla Mélységben, hogy legyőzzék a Manufaktúrában járkáló Argelmachot, valamint a Nyugati Helyőrségben állomásozó Haragkohó Generálist. Megölésük után átkutatva a zsebeiket, meg is találták náluk Windsor elveszett információit. A letargiájából immár újjáéledt Windsor nem akart tovább börtönében maradni: a hősökkel együtt ő is elhagyta a Mélységet, hogy minél előbb Viharváradba mehessen. Maxvell tájékoztatása szerint szabadítóival ott akar találkozni, és szembe akar szállni a bizonyítékok birtokában Bolvarral és... Lady Prestorral.
Reginald Windsor a kapuban várta a hősöket. Elmondása szerint gyorsan kell cselekedni, hiszen semmi kétség, Lady Prestor valójában nem más, mint Onyxia, Halálszárny (Deathwing) lánya, az Orom (Spire) diktátorának, Nefariannak az ikertestvére. Így is túl sok időt veszített Viharvárad már, hsizen valószínűleg Bolvart is a bábujaként mozgatta.

Ahogy Reginald és segítő csapata feltűnt a bejáratnál, Lady Katrana Prestor máris kiáltott a város őreinek:
- Öljétek meg! Öljétek meg ezt a semmirekellő bűnözőt és társait!
A kapuban álló tábornok, Marcus Jonathan először finoman próbálta visszafordítani őket: - Reginald, te is tudod, hogy nem engedhetlek be.
- Azt kell tenned, amit jónak gondolsz – válaszolta Windsor. – Együtt szolgáltunk Turalyon alatt. Ő tett minket azokká a férfiakká, akik ma vagyunk. Tévedett vajon velem kapcsolatban? Valóban azt hiszed, hogy az a szándékom, hogy ártsak a Szövetségnek? Meggyaláznám hőseinket? Az, hogy feltartasz, nem a jó döntés, Marcus – folytatta.
Marcus gondolkodóba esett a hallottaktól.



- Szégyellem magam, öreg barátom. Nem tudom, hogy eddig mit tettem. Nem te vagy az, aki szégyent hoznál a legendák hőseire, hanem én. Én és a többi korrupt politikus. Akik az életünket üres ígéretekkel, vég nélküli hazugságokkal töltik meg. Mi hoztunk szégyent az őseinkre. Szégyent azokra, akiket elvesztettünk… bocsáss meg nekem, Reginald.
Reginald Windsor meghatódott:
- Drága barátom, te megtisztelted őket éber figyelmeddel. Rendíthetetlen vagy hűségedben. Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ha kell, meghoznád ugyanazt a nagy áldozatot a népedért, amelyet bármely hősünk meghozott. És most, itt az ideje, hogy a Lady uralkodásának véget vessünk, Marcus. Lépj hátrább, barátom.

Marcus Jonathan Generális hátrább lépett, hogy utat engedjen barátjának és csapatának.
- Álljatok hátrább! Nem látjátok, hogy hősök járnak közöttünk? Engedjétek át őket. Reginald Windsornak nem eshet baja, sértetlenül mehessen keresztül – kiáltotta az őröknek. Utoljára még odaszólt barátjának: - Menj, Reginald. A Fény vezesse kezedet!
Windsor a hősökkel együtt immár sértetlenül haladhatott tova. Amerre mentek, a katonák éltették őket és vigyáztak rájuk:
- A Fény legyen Önnel, Uram!
- Csak porszemek vagyunk az Ön lába nyomában…
- Utat nekik!
- Egy elő legenda…

Mielőtt azonban beléptek volna az erődbe, Windsor megállt és társaihoz fordult:
- Csak bátran, barátaim. A hüllők mindig vadul csapkodnak. Ezt teszi a kétségbeesés. A sárkány egy udvari álca mögött rejtőzik. A táblák feltárják, hogy ki is ő valójában… Ha az, amit láttam, igaz, akkor én nem élem túl ezt a csatát, barátaim. Nektek kell befejezni azt, amit én elkezdtem. Készen álltok rá?
- Készen állunk! – kiáltották a hősök. – Vessünk véget a színjátéknak!
Windsor bólintott, így beléptek a hallba. Mielőtt még Lady Katrana Prestor észrevehette volna őket, a marsall odaosont az ifjú királyhoz, Anduinhoz.
- Felséged fusson, ameddig bír. A hölgy ugyanis nem az, akinek látszik…
A mellettük álló Bolvar is odasúgta: - A biztonsági csarnokba menjen felséged.
A fiatal Anduin Wrynn a biztonsági csarnokhoz futott és eltűnt mögötte.

Miután más nem maradt a közelbe, Reginald Windsor a közelben álló hölgyhöz lépett:
- A színjátéknak vége, Lady Prestor. Vagy inkább szólítsam az igazi nevén… Onyxia…
Lady Katrana Prestor azonban csak nevetett:
- Bebörtönöztetlek és megkínoztatlak hazaárulásért, Windsor. Örömmel fogom nézni, ahogy meghozzák a bűnösségedet megállapító ítéletet, amellyel kötél általi halálra ítélnek… És amikor erőtlen tested az akasztófán himbálózik, boldogan gondolok arra, hogy egy újabb őrültet küldtünk a halálba. Végülis milyen bizonyítékaid vannak? Vagy azt vártad, hogy csak idejösz, egy nemesre rámutatsz és sértetlenül távozhatsz?
- Nem menekülsz meg a végzetedtől, Onyxia. Mindez előre meg volt írva – Karazhan hatalmas csarnokaiból egy látomás formájában.
- A Sötétvas törpök úgy gondolták, hogy azokat a táblákat kódolták, ezért dekódolni kell őket – folytatta Windsor. – Azonban ez nem valamilyen kód volt, hanem az ősi sárkányok nyelve. Hallgass, sárkány. Hagyjuk, hogy az igazság kisugározzon ezeken a csarnokokon keresztül.
Ezzel Windsor elkezdte olvasni a táblák tartalmát. Ismeretlen, soha nem hallott hangok visszhangoztak a jelenlévők elméjében. Bolvar Fordragon Főúr zihált.
A hangok hatására azonban Prestor levetette álarcát és felfedte valós személyiségét… Lady Onyxiát.
- Különös – szólat meg a sárkány. – Windsor, és ebben a látomásban te túléled mindezt? Csak azért kérdezlek, mert csak egy dolog van, amit tehetek, és amit tenni fogok, az a te halálod lesz. Itt és most.



Az időközben felocsúdott Bolvar Fordragon így kiáltott a hősöknek:
- Sárkány a trónteremben! Őrök! Őrök! Öljétek meg a szörnyet!
- Ne engedjétek megszökni! – kiáltotta Windsor.
Azonban már késő volt. Miután halálos sebet ejtett Windsoron, Onyxia elteleportált Viharváradból. A Királyi Gárda tagjai lassan kezdtek felocsódni a bűvöletből. Bolvar medálja pedig a harc hevében összetört.
A csata végeztével Bolvar és a hősök a földön fekvő és még lélegző Windsorhoz rohantak. A főúr a haldokló mellett sírt:
- Reginald… én… én nagyon sajnálom.
- Bol… Bolvar… a medál… használd.
Ezek voltak a bátor és nagyszerű katona utolsó szavai.

Bolvar az összetört medálra nézett:
- A benne lévő varázslatot újra kell gyújtani. A sárkány szemének egybe kell forrnia. Windsor önfeláldozása felszabadította királyságunkat, de Onyxia és az ő fajtájának fenyegetése továbbra is fennmaradt. Ez a medál tartotta foglyul a testemet és az elmémet. Ugyanakkor ez biztosított nekem belépést Onyxia saját elméjébe – a titkaiba. Habár a látomások most már elég zavarosak, azért egy-két dologra emlékszem. Ahhoz, hogy egy új kulcsot csináljatok, szükségetek lesz egy másik sárkányfajra is, aki hajlandó nektek segíteni, mivel az ő vére is kelleni fog hozzá.

A hősök elhatározták, hogy folytatják a rájuk bízott küldetést. Reginald Windsor halála nem maradhat bosszú és értelem nélkül! Azonban olyan sárkányt találni, aki szóba áll velük, meglehetősen nehéz vállalkozásnak tűnt Azerothon. Azonban egy ilyen sárkányt ismertek. Télforrásban (Winterspring) élt egy nemes elf nő, akiről az a hír járta, hogy ő valójában a kék sárkánynemzetség védője, és szívesen él a halandók között, hogy tanulmányozhassa társadalmaikat. Ezt a nőt Haleh-nek hívták.



A hősök fel is kutatták őt Télforrásban, és igazuk volt: Haleh egy kék sárkány, aki örömmel segített nekik abban, hogy legyőzhessék a feketesárkányok anyakirálynőjét, Onyxiát. Elmondta, hogy valójában egy erős fekete sárkány vérére van szükségük, hogy a medált megjavítsák. Ő egy ilyet ismert, Drakkisath Tábornokot, aki Nefarian sárkányseregének vezetője volt, és Feketeszikla Oromban található. Az ő megölésével és vérével végre helyreállítható volt a Sárkánytűz Amulet, amely egyben a kulcsot jelentett Onyxia fekhelyéhez Porlepte-mocsárban (Dustwallow Marsh).

Onyxia végső legyőzése azonban már egy másik történet…

Következő alkalommal megismerkedünk azzal, hogy a Sárkánytűz Amuletet hogyan sikerült a Hordának megszerezni. Bár van még a tarsolyomban egys-más és lesz is, kíváncsi vagyok, hogy számotokra melyek azok a történetek, questchainek, amelyek a legjobban tetszettek a játékban (lehet régi, lehet új). Ezek lehetnek viccesek, meghatóak, rémisztőek egyaránt. Pusztán kíváncsiság (na jó, lehet, hogy néhányat meg is írok)