Üdvözletek jól!

Köszönöm a rövid összefoglalót a Klántalálkozó eseményeiről, Khalid! Kár, hogy nem voltam jelen, lenne hozzáfűznivalóm. Na, majd itt kifejtem. Később.

Köszönöm a tippet Neked, Rodoren, megpróbáltam amit tanácsoltál, de sajna nem működött. Végül érintkezésbe léptem a WoW csapatával, és ők kínáltak megoldást. Mivel tudom, hogy mással is megesett már ami velem, leírom a probléma orvosolását. Most.

Azért mégsem most, előbb a problémát írom le még1szer, hogy ne kelljen keresgélni, hogy mi a lótüdőt is lehet kiküszöbölni vele. Szóval az volt a gondom, hogy a karakterem nem látta egyik szövegcsatornát sem, hanem csak az éppen elhangzottakat tudta elolvasni a karakterek felett megjelenő szövegbuborékokból. Olyan volt a cucc, mintha karakterem megsüketült volna, és csak szájról tudna olvasni. Bizarr egy eset mondhatom. A gyógyszere az az, hogy letöröljük a WDB a WTF és az Interface könyvtárakat. Én nem mertem ilyen drasztikus lépésre ragadtatni magam, ezért eme könyvtárakat kivágtam, és egy, a főkönyvtárban (pl c:\) egy TMP könyvtárba raktam át őket. Azóta visszatért karakterem hallása.

Nos, ezúton is gratulálok az új tagoknak, remélem jól fogják érezni magukat közöttünk.

Az alt-ok szigorítása jó ötlet. Én egyelőre nem is akarok másik karakterrel játszani, bár már megkreáltam törpömet, szegény még mindig várja, hogy elindítsam. A klánba viszont nem lépnék vele, nagyon nehéz lehet kijátszani az alt karaktert, számon tartani, hogy miről tud az eredeti, és miről nem tudhat az alt, és fordítva, és ezeket is kijátszani, szóval brrr. :lol:

Az összetartás tényleg problémás egy dolog. Mikor belépek a klánba, általában a sokkal magasabb szintű testvérek köszönnek nekem vissza egyáltalán (tisztelet a kivételnek), és sokan úgy lépnek be, és lépnek ki, hogy nem is veszik a fáradtságok, hogy tudassák társaikat a jelenlétükről. Erről már akartam írni, hogy egy közösség vagyunk, és ha a közösség egy tagja csatlakozik hozzánk, belép a játékba, annak illene köszönnie. Ez az én egyéni véleményem, de kicsit furcsa olyan társakkal együttműködni, akiknek létezéséről csak azért tudok, mert rajta vannak a taglistán. A karakterem eddig süket volt, sokan meg némák lennének? :wink:

Tervezem valamikor DM újboli meghódítását, elvileg csütörtök magasságában. Ha valaki szeretne csatlakozni hozzám, szívesen látom csapatomban, a játékban majd megbeszéljük, hogy mikor lenne jó a legtöbbünknek. Én már végigvittem egyszer Deadminest, szóval ez részemről csak farmolás, no meg karakterem hallotta, hogy ezek a gonoszságosságok, akik ott vannak, visszanyerték életüket valamely eltévelyedett istenségnek hála, szóval leginkább azok jelentkezését várom, akik még nem voltak lent a bűnös bányákban, és szintjük miatt segítségre szorulnak. Ha nem lesznek ilyenek, akkor én sem megyek le, hanem folytatom a spider's silk kutatást. Ilyen körülményesen sem ajánlott senki segítséget, ugye? :wink:

Azt hiszem, itt abbafejezem most magam, a játékban majd találkozunk, várom a deadmines-os leveleket.

U.i.: Hehe, megint én kezdtem el egy új oldalt :lol:

Sziasztok!

OOC: Csak egy kis módosítás. 3 új tag van: Picur, Tilos és Andlos (nightelf - jómagam)

Üdvözletem:

A találkozón történtek röviden:
Felvettünk két új tagot, Tilost, a gnóm boszorkánymestert, és egy éjelfet, akinek a neve perpillanat nem jut eszembe, de majd megnézem és leírom.
Volt szó az altokról, szabályba foglaltuk, hogy altja játékosnak csak 50. szint után lehet, és csak az is csak akkor, ha az alt legalább 20. szintű.
És próbáljatok kicsit jobban összetartani! Keressétek fel hasonló szintű céhtáraitakat, és kalandozzatok együtt, higyétek el, társaságban élvezetesebb!

Lehet, hogy véletlenül leválsztottad magad az összes csatornáról... :D
Próbálkozz a /join paranccsal.

Üdv Testvéreim!

Mint azt ma a játékban említettem volt, gombok támadtak a wow-val gépemen. Nevezetesen csak a szövegbuborékokat, és az azokban leírtakat látom, a General Chat, a Kláncsatorna, a ROTSM, és az összes többi csatorna rejtve van előlem. Ha valaki tudja ennek az okát, az megírhatná :wink:

Miről volt szó a klántalin? Ezt is írja le pár szóban valaki a kedvemért! Köszi!!

Csongusz
(Carta)

Üdv újra mindenkinek! Bizonyára észrevettétek (ugye?... :) ), hogy egy ideje nem írok a fórumba. Ez azért volt, mert nemrég fejlesztettem analóg vonalról ADSL-re, és az átállás finoman szólva nem volt zökkenőmentes.
Nem is volt még időm mindent végigolvasni, de igyekszem minél előbb pótolni a lemaradást.
Most viszont itt vagyok, és ezennel itt a fórumon szeretném megkérni a vezetőséget, hogy vegyenek fel a klánba. Ellenben a karakteremnél ez nem egészen úgy megy, hogy szépen beballag a vasárnap esti gyűlésre, és tisztelettel megkéri a klánt, hogy legyenek már olyan jók és vegyék fel őt, ugyanis ez motiváció nélkül nála nemigen megy.
Ráadásul én imádom kijátszani a karakterem (nézzétek csak meg az előtörténetét), ha tetszik, kocka RP-s vagyok, ezért szeretném, ha Soukidant egy szerepjáték keretén belül vennétek fel. Ezzel kapcsolatban majd megerőltetem magam és kitatálok egy jó történetet, de egyedül nehéz, így kérem a kilencek tanácsának segítségét. Felötlött bennem, hogy a felvételem az RP küldetéseitek egy mellékszála lehetne, így azt hiszem, elég hiteles lenne a történet.
Fontoljátok meg a dolgot, ha döntöttetek, kérlek, mielőbb tudassátok velem.

Nnnno, kedves klán...most egy ideig nem leszek, majd valamikor jövök...(lehet hogy vasárnap délután leszek, de valószínűleg csak kedden...) Sok sikert mindenkinek addigis...és Mancs, ha addigra nem leszel 60, mérges leszek :D

Üdv Testvéreim!

Megint Stormwind könyvtárában ülök, megint sorokat vések egy papirosra. Tegnap éjjel fontos esemény történt velem, amit most megosztok Veletek, ha nem bánjátok. Az ezüst gyertyatartó a könyvtárban még mindig tetszik, de ma is erős leszek; nem emelem el. Lássátok hát, mit írok:

"Tegnap este gondoltam egy nagyot, és arra jutottam, ideje VanCleef fejével lábtengóznom Westfall kietlen pusztaságán. Éppen Ironforge-ban voltam, és világunk kozmikus hálózatán megkérdeztem régi jó barátomat, Nadort, hogy velem tart-é? Igent mondott, bár őt nem hajtotta bosszúvágy, mint engem, és nem tartozott szolgálatot tenni a retteget banditavezér rejtekhelyén, a Deadmines nevű barlangrendszerben. Megbeszéltük, hogy Stormwindben találkozunk, nekem utam ugyanis oda vezetett. Átrepültem hát szülővárosomba, jóbarátom elé meg elzarándokoltam a föld alatti vasút állomására. Természetesen hiába. Ő is madárháton tette meg az utat Ironforge-ból.

Visszatértem hát a madarászemberhez, és onnan madárháton megindultunk Westfallba. Azaz, csak én indultam. Nador adminisztrációs problémák miatt gyalog volt kénytelen jönni. Sentinel Hill-ről elé mentem a határra, majd együtt indultunk el Moonbrook lepusztult városába. Egy aljadék áruló ugyanis korábban elmondta, hogy hol van a Rejtekhely bejárata, sőt, meg is mutatta. Emlékeztem a helyszínre, így könnyen megtaláltuk. Arra jutottunk, hogy ketten nem leszünk elegen VanCleef legyilkolására, mert hallottuk, hogy sokan őrzik a gyáva kutyát. Hát, csapatot kerestünk.

Nem volt egyszerű a dolgunk, de csak találtunk egy társat egy gnóm harcos személyében. Milyen kicsi a világ, e harcosnak egyszer nagy szolgálatot tettem Wetlands mocsaraiban, így nem volt nehéz segítségét kérnünk. Mint mondta, valaki megkérte, hogy intézzen el helyette némi számadást a defiasokkal, szóval a mi segítségünk meg kapóra jött neki. Nador hűséges macskáján, Phantomon kívül még csatlakozott csapatunkhoz egy mágus, és egy druida is. Volt, ki gyógyítson minket tehát. Lemerészkedtünk a Bányákba.

Eleinte könnyű volt a dolgunk, néhány kisemmizett defias munkás állt csak ellen nekünk, ők sem sokáig. Némi keresgélés után egy mágiskus kapuhoz jutottunk, elhatároztuk, hogy belépünk. Ezen áthaladva szintén bányászokat leltünk, már féltünk is, hogy rossz helyre tévedtünk, de aztán egy-két elit harcos is megjelent, akiket mágusok óvtak. Láttuk, hogy mégis jó irányt követünk, lemészároltuk hát ezeket az eliteket. Nem volt könnyű a dolgunk, csapatunk druidája gyakran gyógyított minket, de azért lekűzdöttük az akadályokat, amiket eme álnokságosságok támasztottak. Eljutottunk egy ajtóhoz. Egy nagy kövér ogre őrizte, szerencsére súlya akkora volt, hogy alig tudott mozogni. Mikor leomlott végre, azt hittük, a föld reng, féltünk, higy ránk omlik a bánya. Pedig csak a dagi remegtette meg a talajt.

Beléptünk a kapun, goblinokat leltünk mögötte. Meg egy hatalmas gépszörnyet, amit az egyik goblin irányított. Én puskámmal megsebeztem, és felingereltem a teremben ólálkodó goblinokat, kik ránk is rohantak, szerencsére egyesével, így halomba aprítottuk őket. Legvégül a gépszörnyet ostromoltuk meg. Hát, gyakran hittem a harc közben azt, hogy megtérek isteneimhez, de végül csak lekűzdöttük a fűrészmancsú nyavalyást. Pihenőt tartottunk, varázshasználóink kimerültek ugyanis. A druida szólt, hogy ne én harcoljak az első sorban, hiszen egy zsivány nem ellenfél ezeknek a teremtményeknek, így hát ne én védjem csapatunk gyógyítóját. Nador barátom viszont mondta neki, hogy én vagyok a csapatból a legjobb harcos, mire a druida gnóm társunkra mutatott, egy szó nélkül. Ezzel nem is kelhettünk versenyre, valóban ő volt a legjobb harcos közüllünk, lévén a harc a szakmája. Végül én döntöttem el a dolgot, mert mondtam társaimnak, hogy kettőnk közül az én rangom a magasabb (pedig csak tizedes vagyok), szóval én is az első vonalban fogok harcolni, ezzel nem keltek vitába.
*
Túljutván a gépszörnyön egy csigavonalban lejtő folyosóra jutottunk, ami egy goblin mérnökök által uralt területre vezetett. Őket nem gondoltuk komoly ellenfélnek, hiszen a mérnökség mégsem fegyverforgató szakma, de természetesen tévedtünk. Eme lények kis gólemeket uszítottak ránk, amik vicces kis teremtmények, de rém veszélyesek is voltak. Komolyan mondom, ha festményen látom ezeket a kis totyogó gólemmaketteket, halálra röhögöm magam rajtuk. Így viszont nem röhögtem, de így is haláli volt a dolog.

Nem szaporítom a szót, egy ajtót ágyúval lőttünk szilánkjaira, és amögött, egy föld alatti barlangban ott volt VanCleef hajója. Kalózok őrizték, mind elit harcosok voltak, csakúgy, mint eddigi ellenfeleink. Néhányuknak volt madara, és a széptollú dögök szintén beszálltak a harcba, persze nem a mi oldalunkon. Levertük a kalózokat, és a madarakat is, mikor a hajó rámpáján egy tauren dübörgött le. Ilyet még életemben nem láttam, a mi nyelvünkön ordította, hogy most aztán igazán dühös ránk, a rámpa árnyéka meg megelevenedett, és kalózok bontakoztak ki mögülle. Ilyen kemény harcban régen volt részem, tudtuk, életünkért harcolunk most. Végül a tauren menekülőre fogta a dolgok, midőn látta, hogy testőrei egymás után véreznek ki pengéink által szakított sebeikből, de már késő volt neki is, több sebből folyt vére, elesett, és kilehelte bűnös lelkét. El kellett ismernünk, kemény harcos volt.

Feljutottunk a hajóra. Volt rajt' pár kalóz, nem okozott gondott megölésük, de a felső fedélzeten meglepett minket a hajó kapitánya testőreivel. Nem tudom, hogy hogyan történhetett, biztos a támadás hirtelensége volt az oka, de lelkünk kiszakadt testünkből.

Mindannyian kaptunk egy lehetőséget az istenektől, hogy még egy próbát tegyünk, hát visszatértünk a barlangba. Néhény őrjáratozó kalóz megpróbált meglepni minket, máig sem tudom, hogy hogyan nem vettük észre őket, mikor először elfoglaltuk Deadmines-t, de nem akadályozhatták meg csapatunk előrenyomulását. A hajó fedélzetére lépve én egy régi zsivány trükkhöz folyamodtam, és elkábítottam a kapitány egyik testőrét. Huszonöt másodperce maradt társaimnak, hogy a másik testőrt, és a kapitányt harcképtelenné tegyék, természetesen hathatós közreműködésemmel. Sajos zsivány tervez, társa perverz. A harcos túl korán támadta meg az elkábított testőrt, ki felocsúdott kábulatából, és ereje teljében vetette bele magát a harcba. Szerencsére eme kis baki ellenére legyűrtük őket. Rendeztük sorainkat, és beléptünk VanCleef kajütjébe.

A haramiavezért sok elit testőr védte, kilátástalannak tűnt harcunk, de az Istenek megsegítettek minket, és sikerült az egyik testőrt legyűrnünk. Ez nem tett jót moráljuknak, látszott, elkeseredetté válnak, és felbomlott stratégiájuk. Egyre könnyebben gyűrtük le a testőröket, a kalózvezér maradt - stilszerűen - utoljára. Kemény harc vette kezdetét, sok dolga akadt a druidánknak, de VanCleef feje csak lekerült a nyakáról. Régi bajtársaimért álltam bosszút tegnap éjjel, és megelégedéssel töltött el, hogy küldetésem bevégeztetett. Régi búvóhelyünkre viszem ezt a fejet, és egy évig meg még egy napig fog díszelegni bejáratunk felett, intvén minden defiast, hogy kerüljön el minket a jövőben. Halott társaimat ezzel nem hozhatom vissza, de lelkük legalább megnyugvást nyer. Legfőbb ideje már.

Este imádkoztam társaimért, kik áldozatává estek régen tapasztalatlanságunknak, és nagyobb békében magammal,mint valaha, nyugodni tértem."

*: Éjjel kettő felé már félálomban voltam, nem biztos, hogy a gépszörny után jöttek a mérnökök, lehet, hogy felcseréli elgyötört emlékezetem az eseményeket, ezért az esetleges hibáért elnézést kérek az Olvasótól.

Csongusz
(Carta)