Újabb három kép

Köszönöm, hogy összefoglaltad...remélem hamarosan megoldódik a gépgondom, és tudok menni...már csak egy újraindítás és kiderül, hogy sikerült-e a problémát kivégezni...ha nem, akkor nem tudom, mit csinálhatok...
(úgyhogy akkor valószínűleg gyűlésen sem leszek, meg jövő hét elején sem bizonytalan ideig...)
Remélem a legjobbakat.

Először is újdonsült klántagként szeretnék mindenkit üdvözölni. Jó érzés közétek tartozni.
Most pedig Kyrn kérésére összefoglalnám néhány szóban, hogy mi történt a tegnapi Rp eseményen.
Szóval a csapat tegnap Auberdine fogadójában gyülekezett, élükön Melangorral. Melangort egy furcsa idegen várta, akivel pár négyszemközt váltott szó után a csapat elé álltak, s Melangor mindenkine bemutatta a jövevényt. Soukidan Darkmoonnak hívták, s úgy tűnt, a druida nagy jelentőséget tulajdonít neki a küldetésben. Elmondta, hogy útjuk végcélja Teldrassil, s egy bizonyos Metosz mesterrel kell beszélniük. Csakhogy Melangor már régóta száműzetésben él, s ezért csak Ru'theran falváig kísérhette a kalandozókat, innen pedig Soukidannak jutott a vezető szerepe.
A vadonban Soukidan hirtelen elfül kezdett beszélni, s ezentúl cakis elf nyelven volt hajalandó megszólalni, az elfek pedig igyekeztek tolmácsolni a szavait.
Pár perces keresés után ráakadtak egy Sunara nevű lányra, aki, mint kiderült, Metosz lánya volt. Sunara éppúgy nem ismerte a külvilágot, mint a közös nyelvet, de Soukidan szerencsére szót értett vele, s sikerült rávennie, hogy apjához vezesse a kis csapatot.
Miután elérték Metoszt, Soukidan elmondta neki, hogy egy álmot látott, melyben a Hold elsötétült, s kilenc csillag fénylett fel körülötte, melyek egyenként aláhulltak, s Metosz kezében gyűltek össze.
A nagy druida elmondta, hogy az álom szerint nagy veszély leselkedik a klán vezetőire, a Kilencek Tanácsára, s hogy a csillagok lehullása egy régi legendára Elune Könnyeire utal. Azt is elárulta, hogy Soukidan álomlátása quel'dorei hagyaték, s hogy a legokosabb az lenne, ha a klán sorai közé fogadná őt. Szavai hatottak, s Soukidan kisvártatva már a klánhoz tartozott.
Mikor visszafelé vették az irányt, Sunara megkérte a csapatot, hogy mutassa meg az utat a legközelebbi városig. Soukidan megpróbálta meggyőzni őt, hogy a külvilágaban csak szenvedés várja, de szavai hasztalonok maradtak.
Sajnos Sunara rövidesen megtapasztalhatta, miről beszélt a vadász. A fiatal elf alighogy kitette a lábát az Örök Erdőkből, találkozott Melangorral, aki, mint kiderült, régi szerelme volt. A lány hamarosnan megtudta, hogy Melangor elfelejtette őt, s szíve már másé. Soukidan felejánlotta Sunaranak, hogy visszakíséri Teldrassilba, de a lány semmit sem hallva visszarohant a rengetegbe, s azóta nem hallatott magáról. Pedig nem tett mást, mint a külső világ határára lépett, s életét máris beszennyezte a szenvedés.

Nos, röviden ennyi volna, ha valami nem világos, kérdezzetek bátran.

Engem hagyhattok meghalni, úgysincs sok értelme élnem...
Mellesleg valaki kevésbé ködösen/nagyvonalakban is elmondhatná hogy mi történt...

Üdv Mindenkinek!

Először is szeretném megköszönni, hogy aki ONLINE volt mind eljött az RP küldetésre!!! A ma esti nem volt "hagyományos" értelemben vett küldetés, hiszen gyakorlatilag alig kellett csinálni valamit. Azonban, kezdetét vette a komoly játék, innentől kezdve ugyanis a KILENCEK élete veszélyben van...Remélem nem volt túl ködös a történet, és sikerült a lényeget leszürni! Hamarosan folytatjuk.

Melangor

Éljenek a rühes mocskos vírusok, amik megakadályoztak abban, hogy részt vegyek az RP küldin...
Valaki elmeséli nekem, hogy mi történt benne?
Jahh egyébként a Net-Worm.Win32.Mytob vírussal mindenki vigyázzon mert igen egy szopatós dolog...
Amúgy rájöttem hogy mostmár büszke lehetek angoltudásomra...egy angol csajszival RPztünk Auberdineben, erre valaki benyögte kb hogy "lol mintha 2 npc beszélgetne"...persze mi ezeket a gnóm szavakat nem értettük, és jól leszidtuk a tudatlan ifjoncot hogy mifelénk nem szokás ily ismeretlen nyelveket használni...ejj, ez a mai fiatalság...

Szeretném tudatni Testvéreimmel, hogy tanulmányaimat más irányban folytatom.

Ezentúl "sajnos" csak, holy-discipline irányban fejlesztem tovább tanulmányaimat!

Andlos életének eddigi mérföldkövei:

............ egy árvaházban ébredtem öntudatomra, ahol csak egy voltam a sok elhagyott vagy elárvult lurkó között. Vér szerinti apámról és anyámról máig nem tudok semmit, csak a nevelőim meséltek nekem egy paplovagról, aki rámtalált egy horda által feldúlt és kifosztott faluban.

Gyermekkorom viszonylagos nyugalomban, de nem teljes unalomban telt. A sok „névtelen” és fajtájú ifjonc közt sosem volt igazi harmónia és rendszeres volt a nevelőktől kapott testi fenyítés is. Néhány társammal megszöktünk az árvházból és a gondtalan élet reményében, kalandra vágyva vágtunk neki hegynek-völgynek, folyónak-tengernek. Csavargásunk során talákoztunk kedves és segítőkész emberekkel, de akadt bőven olyan is, aki lebecsült és kihasznált minket. Sok év telt el így, melynek során a mindennapi betevőt és javainkat adományokból vagy lopásokból teremtettük meg.

Történt egy napon, hogy egy furcsa utázó karolt fel minket. Arra gondoltunk hogy ez is biztos csak pár napig tart aztán megint a vadont és az utcákat rójuk. Ez esetben nem így történt. Mexiq (így hívták a fura alakot), több hónapon át képzett minket. Olvastunk, harcoltunk, trükköket tanultunk, melyek nem okoztak nehézséget 3 fiatal csavargónak. Idealáis kis rablóbandává alakultunk és mire szakállunk serdült képzett orrgyilkos és besurranó tolvaj lett belőlünk. Évek teltek el „szorgos munkával” és nem éltünk rosszul, de valahol úgy éreztem hogy valami megfogalmazhatalan dolog hiányzik az életemből..........

Egy sötét éjszakán, egy magányos fólyó parti házba surrantunk be, amit napok óta figyeltünk a zsákmány felbecslése végett. Az akcióba viszont becsúszott egy kis hiba. Az egyetlen házban tartózkodó és távolról elég korosnak ítélt gazda tetten ért minket. Két társam menekülését még láttam (az ablakon át a háborgó folyóba ugrottak), de aztán elsötétült a világ. Amikor (leütésem után), megkötözve magamhoz tértem, az öreg felvilágosított helyzetemről. A börtönt vagy kemény ház körüli minkát választhattam. A második lehetőség mellett döntöttem. Roger con Warwick (egy viszzavonult csatákban edzett veterán) nagyon keményen megdolgoztatott, de idővel tisztelni kezdtem– vagy csak rácsoldálkoztam egy másik világra – nem is tudom. A lényeg hogy már önszánatmból töltöttem vele az időt. Egy fülledt és álmatlan éjszakán, hosszas beszélgetés közben kiderült, hogy fiatal korában sok olyan feldúlt települést látott, ahol magányos csecsemők sírtak halott szüleik mellett. Ő maga is segített csecsemőkön, azáltal, hogy nem hagyta őket megfagyni vagy éhen halni. Persze a vége legtöbbször az árvaház.....

Egyre jobban hiányzott a vadon és barátaim ezért egy ködös hajnalon csendben elosontam. Egy magamfajta elf nem tud egy helyben maradni sokáig és a vérem is hajtott. Nem telt el sok idő, de úgy éreztem meg kell látogatom az öreget. Érkezésemkor a halálos ágyán feküdt és békésen töltötte utolsó óráit. Fegyvereit már rég széthordták a távolabbi rokonai, de egy pár könyvet rámhagyott. Az egyik saját keze munkája. A címe: Egy paplovag naplója (mindent tartalmaz az ismert világokról, népekről, akikkel valaha találkozott, térképmellékletek stb)

Valami azóta sem hagy nyugodni, a nevelőim története megtalálásomról, az öreg meséje azon az éjszakán és ez a napló, ezzel a címmel.............. nem is tudom