* Lassan lépked a könyvtár felé Stormwind városában. Kora reggel van, az emberek vagy alszanak, vagy munkába mennek. Néhány városlakó üdvözli a számára ismerősnek tűnő alakot, ki büszkén, magát kihúzva léptet a város árnyas utcáin. A könyvtárba lépve bólint a könyvtáros felé, ki hasonlóképpen köszönti őt; nem ismeretlenek egymásnak. Egyenesen az egyik polchoz megy, egy vaskos kötetet emel le róla. A körötte lévő asztalok egyikéhez viszi a könyvet, leül. Az ezüst gyertyatartót szokása szerint hosszan vizsgálja, sóvárogva felsóhajt, mielőtt írni kezd. *

"Üdv Néktek, Testvéreim!

Ismét a Könyvtárban ülök, és írok betű után betűt, sor után sort. Hiába, ha az ember zsiványából kikívánkozik mondandója, akkor meg kell, hogy ossza testvéreivel. Nézegetem ezt a gyertyatartót. Fogok venni ilyet. Öregszem tán, hogy nem elemelni akarom, hanem megvenni? Na nem. Csak arról van szó, hogy könyvtárunk tiszteletet parancsol még nekem is...

Tegnap este csatamezőn jártam. El kell keserítsem Kyrn testvéremet, nem maradtam ott. Biztos lehetsz benne, hogy kacagok, miközben ezt írom, remélem, nem rontja nagyon írásom szépségét. Na, de visszatérve a tegnapi nap eseményeire. Jeleztem csatlakozási szándékomat Ironforge árnyas (és éppen ezért nekem tetsző) városában csatára, és hosszú várakozás után a tettek mezejére is léphettem. A csatamezőre teleportáltak. Észrevettem, hogy a csata már régen elkezdődött. Megkérdeztem egy társamat, és ebben ő is megerősített. Kértem felvételemet a harcolók sorába, de semmilyen választ nem kaptam. Gondoltam, a többiek elfoglaltak, segítenem illene nekik, hát bázisunkról a csatamezőre léptettem. De ekkorra már el is vesztettük a csatát, ellenfelünk megszerezte harmadik zászlónkat is, míg mi egyet sem.

Nem szegte kedvemet ez az esemény, a következő csatába is jelentkeztem. Mondhatom, nagy volt az összevisszaság. Akik csapatot alkottak, azok nem ismerték az ilyenkor használatos varázsigéket, ezért volt, aki nem tudott egy csapatbe jelentkezni. Két, össze nem hangolt csapattá váltunk tehát. Nem szívesen emlékszem ezekre a percekre testvéreim, szégyene volt csapatunknak, szégyene a szövetségnek. Páran, kik tapasztaltabbak vagyunk e téren, nem értettük, hogy mi miért történik, miért a legtapasztalatlanabbak irányítják a csapatot, kik hibát hibára halmoznak. Ekkor döntöttem el, hogy ideje kipróbálnom magam igazán a csatatéren. Jeleztem társaimnak, hogy következő alkalommal én alakítom meg a csapatot, ebbe bele is egyeztek. Szerencsére az előző napokban egy testvérem elárulta a varázsigéket nekem, szóval nem kellett attól félnem, hogy úgy járunk, mint ez alkalommal. Nador barátom is jelezte, csatalakozna hozzánk. Örömmel nyugtáztam ezt a tényt. Az emlékek ilyen rövid idő alatt is megfakultak, csak arra emlékszem ebből a csatából, hogy bizony egyetlen zászlót sem szereztünk meg, mire ellenfelünk begyűjtötte tőlünk mindhármat.

A harmadik csatára tehát én alkottam meg csapatunkat. Sajnos nagyon lassan csatlakozott hozzánk társaink jórésze, mire megbeszéltük a stratégiát, jelentkezek a védők, a támadók és a harcosok, sok idő múlt el. A csatatérre induló csapatot megállítottam. Tudtam, az ellenség ennyi idő alatt már a közelünkben van, ha most szétszéledünk, két -, vagy háromfelé válunk, elveszítjük máris első zászlónkat. Ráadásul emberhátrányban voltunk, nyolc testvér állott szemben tíz hordással. Szerencsére nem csalódtam számításaimban, az ellenség betört erődünkbe, de szétforgácsoltuk erejét, a zászlót nem tudták megszerezni. Ekkor viszont nagy hibát követtem el, töredék csapatommal támadni indultam. Nem bizonyult bölcs döntésnek, hatan lehettünk volna nyolc támadó ellen, ráadásul zászlóvivőink is megkezdték a behatolást az ellenség táborába, négyen maradtunk hát. Felőröltek minket, és semmi sem állhatta útjukat bázisunkig. Az emberhátrány dacára majd' húsz perbe telt, míg megszerezték első zászlónkat. Ekkor csatlakozott csapatunkhoz még egy fő, és később a tizedik társunk is megérkezett.

Eddigre azonban az ellenség megszerezte második zászlónkat is. Rájöttem, hogy egyik társunk nem törődik a csapatjátékkal, hanem folyamatosan az ellenfél zászlaját támadja. Egyedül nem volt esélye természetesen. Felálltam erődünk homlokzatán a falra, onnan tekintettem le a csatamezőre. Nagy pillanatom volt ez. Álltam a vár fokán, ezredszer is próbálgattam magamban az ellenség erejét, a mi képességeinket. Majd kiadtam a parancsot. Kell segítség zászlóvivőnknek, hát rendeltem mellé egy gyógyítót. Sajnos nem voltunk jól eleresztve belőlük, de egyikük megindult. Ekkor viszont félelem hasított szívembe, és iszonyat: Az ellenség hadereje az alagútunk felé tört! Nem volt vesztegetni való idő. Utolsó zászlónk forgott kockán. Lerohantam a vár alatti domboldalon, miközben értesítettem csapatunkat a bajról, és mindenkit a zászló termébe rendeltem. Mikor beléptem én is oda, akkora kavarodást láttam, amihez hasonlót még sohasem. Egymás után próbálták elszedni zászlónkat, tudták, hogy utolsó zászlónkról van szó. Szerencsére testvéreim is nagyon tudták ezt. Mindenki kihozta magából a legjobbat, a hordások ennél még a mészárszéken sem járhattak volna rosszabul. A taurenek számára ismerős lehet ez a hasonlat. Mire észbe kaptak, megszereztük első zászlójukat.

A következőért magam mentem. A zászló közelébe érve láttam, hogy nem harcolhatok védelmükkel. Beosontam a bázisukra, de onnan se ki, se beljebb. Segítség kellett hát. Egy zsivány szegődött mellém. Felkaptam a zászlót, rohantam vele, ahogy csak bírtam. Sajnos nem sokáig, egy portyázó hordás csapat karmaiba futottunk. Visszaszerezték a zászlót. Menet közben hallgattam csapattársaim beszédét, így hallottam azt is, hogy milyen kemény ostromokat áll ki védelmünk. Pár búzdító szót mormogtam nekik. Nador barátom nagyon eredményes volt, az ellenség sok tagjának vérét ontották ki a puskájából kilőtt golyók, meg hű társának, Phantomnak a fogai. Mindenki hősiesen helyt állt, így nem lepődtem meg, mikor szokásos zászlóvivőnk megszerezte, és bázisunkra hozta a hordások második zászlaját. Ekkor már bizton tudtam: megnyerjük a csatát.

Az ellenség is érezte, hogy szorul a hurok. Folyamatos ostrom alá vették erődünket, szinte percenként katák fel zászlónkat, hogy aztán elhulljanak Nador, Phantom és a többi védő golyózáporától, pengecsapásaitól. Zsivány társammal elindultunk a zászlóért újfent. Megint sikerül megragadnom a nyavalyást, és futnom vele. Sajnos bázisunk közelében ismét leterítettek minket. Következő kísérletemnél hallottam, hogy megint elszedték zászlónkat. Nador hangjából felismertem, hogy most komolyabb a helyzet, mnt eddig. Mnt kiderült, jól sejtettem, a temető környékén várta, hogy a minket támogató szellem visszaküldje testébe a lelkét. Jónéhányszor vártam én is, hogy testet ölthessek ismét e csata folyamán...A zászlót cipelve láttam, hogy felém fut az ellenfél zászlóvivője. Szemen szúrtam, hogy a többiek utolérhessék, és levadászhassák, ami sikerült is. De ezt már sajnos temetőnk kapujából nézhettem végig.

Alig tértem magamhoz, mikor megláttam társunkat, ki eddig is sokszor megszerezte a zászlót, és az előző kettőt is behozta nekünk, hogy jön az utolsó zászlajukkal. Rohantam védelmére, már bent jártunk a bázisunkon, mikor észrevettem, hogy ott csapda vár majd minket. Mindenkit utasítottam hát a zászlóterem védelmére. Itt elkeseredett harc folyt, szerencsére az erősítés megérkezett, és társunk a harmadik zászlót is meglengetve, megnyerte nekünk a csatát.

Sokat jelentett nekem az a másfél óra, míg tartott a csata. Jó csapatban sikerült harcolnom, Testvéreim, és összhangban. És kicsit talán én is segítettem, hogy eredményt értünk el...

* Feláll az asztal mellől, és visszateszi a könyvet a helyére. Pár szót vált halkan a könyvtárossal, majd néhány ezüstpénzt ad neki. Visszamegy az asztalhoz, és felveszi a gyertyatartót. Zsebébe helyezi, arcán nyugodt mosollyal. Felcsapja fejét, és büszkén kilép a könyvtárból*

Nos.Akkor mindenki, aki jelen volt, leírhatja ide az álláspontját erről a dologról ;)

Az újoncok nevében pedig köszönet a segítő kezekért és egyéb felajánlásokért. (Így működik egy elit közösség)

Meg lehet meg kerdezni azokat is akik epp jelen voltak, voltak paran.....

Bölcs vagy testvér. Ezért javasoltam én is a tárgyalást.....meglátjuk

Egyébiránt hogyha Napfivért látja valaki a játékban, irányítsa a fórumra, hogy fejtse ki itt is a dolgot...szeretem mindkét oldalát ismerni egy vitának...

Nos nekem a munkam miatt eleg problemas, hogy mikor jatszok eppen, ezert azt kerem, ha valakinek segitseg kellene akkor reggel 6-tol 8,45ig megtalal. En ilyenkor Picur szoktam latni. Neki szivesen segitek.

Igazad van! Vasárnap úgy gondolom kell majd egy tárgyalást is tartanunk is ha bizonyítást nyer a vétek akkor lapátra a bűnössel. Én úgy érzem, hogy akiket eddig ismerek (alig több mint egy 7) az alapján kijelenthetem, hogy ez egy ELITE klán. Nem érdekel ha kevesen maradunk, de utálom a belülről bomlasztó elemeket, mert azok tényleg nem férnek bele egy elit csapatba. Kár hogy nem voltam jelen amikor az eset történt. Ezért is jönnek létre klánok/guildek/családok = kiemelt közösség............uff

Én pedig Minira patrónusa lettem...s Xalinát szeretném még megkörnyékezni, csak kb amikor ő fent van akkor én nem vagyok...és fordítva...na, egyszer majdcsak összejön :)
De természetesen nekem is bárki szólhat...még Uldamanba is lemegyek segíteni...(ez tőlem nagy szó, sokan tudhatjátok hogy mennyire gyűlölöm azt a helyet :P )

Egyébként milyen új magyar klánról volt szó?
"ha tőlünk segítséget kér valaki akkor mi csak szembeköpjük" <- na EZT még rohadtul nem vettem észre...szerintem a klánban csak olyanok vannak, akik nem tagadnák meg mástól a segítséget...úgyhogy nem tudom, hogy az illető melyik klánban van, de ebben biztosan nem...bár azért szeretném hallani a dolgot az ő oldaláról is, úgyhogy ha olvassa a fórumot akkor igazán leírhatná...

Udv klantagok

Egy problemarol szeretnek beszelni ami ma reggel merult fel.
Nos valamikor reggel megerkezett napfiver (direkt neveben a kisbetu) es beszamolt nekunk erdekes stilusban egy uj magyar klan letrejotterol. A stilusat hallva megkerdeztem tolle, ez nem egy burkolt klantoborzas? Erre a vallasz csak annyi volt: persze, hogy nem es egy gunyos nevetes. Eztan mi akik ott voltunk kifejtettuk, mi mennyire jol erezzuk itt magunkat, stb. A valasza erre eleg meglepo volt, kijelenttete: ha tollunk segitseget ker valaki akkor mi csak szembekopjuk, eztan pedig: mi azt kepzeljuk magunkrol hogy elitek vagyunk pedig nagyonis nem, stb...
Tudom, hogy sokan nem szeretnek engem itt es en sem szivlelek par embert DE azt nem turom hogy a kozosseget amibe tartozom igy ocsaroljak. Megkerdeztem az illetot hogy akkor minek van itt, erre a valsz csak szemelyeskedes es sertegete volt(na ebben jo vagyok ugyhogy nemhiszem, hogy adosa maradtam, volna:) ). Ami meglepett meg az volt, hogy Kvantumon kivul senki nem szolalt fel a klan vedelmeben csak ilyeneket mondtak: ne egymast bantsuk, kuzdjunk a horda elllen ne egymas ellen, stb....
Elnezest, hogy ez ily hosszura sikeredetett, de az ilyen gerinctelenseg (sajat tagunk toboroz egy mas klannak koztunk) picit felhaboritott.

Tisztelettel