(( HEY!! Xarugost nem fogod te megölni amíg a "Társak"ban szerepel!!!))

((nem írod át a címet? :) csak mert a fogadónak AKKORA szerepe azért nincs benne, de még kikerekedhet belöle valami... alapból baromságot akartam írni - a sok leeroy-os szöveg után :D - de mostmár inkább nem írom be... pedig poén lett volna :roll:
A többieket pedig akkor megkérném, hogy ne offoljanak, s tegyék zárójelbe a baromságokat ;)))

Demonspirit a gnom aki a fogadó tulajdonosa volt és majdnem ő is bent égett hallott a fura szörnyről,ezért visszatért kegyetlen módon elpusztított tulajdonához.Az úton talált hullából levett egy kis nyálat mely a szörnyé volt. Ennek segítségével már könnyedén megidézhette a szörnyet,ezt meg is tette.
A szörny az idézés hatására hirtelen megjelent és az idézőjére támadt ahogy közelebb ért hirtelen megállt és nem mozdult.A gnóm több órát gondolkozott mi lehet ez,végre ezekre jutott:-Valószinűnek tartom,hogy ez a szörny itt jött létre mégpedig úgy,hogy a helyetes szakácsom Sitting Bull és a felhunterem nem jutott ki mivel messze voltak az ajtótól,rádásul futás közben elhagytam a soul shard-os táskám is,így a sárkány mágikus tüze a kristályokbó kiszabaditotta a lelkeket és a bent lévő lelkek a két testben egyesülve létre hozták ezt a szörnyet.

Próbálta irányítani a szörnyet,de nem ment neki.Szerencséjére a felhuntere leke nem engette a többinek,hogy bántsák őt.Most már tudta,hogy ezt a szörnyet csak annak a sárkánynak a vérével aki elpusztította a fogadót és az élőholtak királynőjének lelkével lehet elpusztítani,de a sárkányt nehéz lesz megtalálni,a királynőt pedig nehéz lesz megölni mivel Undercityben van erős védelem alatt.

Demonspirit visszatért Ironforge-ba és csapatot próbál szerevezni a feladat teljesítésére,de erre csak a legbátrabbak alkalmasak.

(gondoltam ha már így megváltoztattátok az írásom én is írok valamit kritizáció nem kell aki akar csatlakozhat a témához)

Leroy, Leeroy koppintása is épp arrafelé járt. ő is ugyanolyan lúzer volt mint névrokona. Mikor meglátta a démont, jól belevágott. csakhogy az visszapattant és saját magát vágta kupán vele. Éppen ezért feltette magára a szent vízbuborékot, és elkezdete megidézni a szent fényt. az meg is jelent csakhogy mivel mint emlitettem luzer volt belenézett és megvakult. miután megvakult beleesett a gödörbe amiből a démon kijött, kitörte a nyakát (buboré lejárt) és meghalt.

Shadowskin a boszorkánymesterek gyöngye épp visszafelé tartott Barrens pusztaságából (ahol tesztelte új hordaellenes felszerelését) és arra gondolt nemsoká megérkezik az elfek városába (mindig is utálta a hegyesfülüek népét, pökhendi banda). Egyszer csak útközben megpillantotta egy fogadó füstölgő romjait, amiből egy hatalmas démon tápászkodott elő. „Aha gondolta itt a lehetőség, hogy törlesszek az faimádók nagyképű népének, elfogom a démont és kicsit elszórakozok Astanaarban, meglátjuk ki is a magasabbrendű”. A gondolatot tett követte és belekezdett a démon bebörtönzésének rituáléjába, habár ekkor már kezdett kételkedni a dolog sikerében, látván, hogy ez a jószág közelebbről nézve nem egy közönséges démoni teremtmény, de mivel nem szokása feladni, amibe belekezdett folytatta a varázst. Hát nem működött, már kezdett felkészülni a nagyon gyors menekülésre vagy a csöppet sem lassú halálra, mikor egy páncélos bolond megtámadta leendő gyilkosát. „hehe ez az ostoba pont kapóra jött, elterelte a figyelmet rólam, hiába na a fénybolondoknak is megvan a maguk haszna.”. Míg a szerencsétlent lemészárolták sikerült megidézni démonlovát, amivel kereketoldott. Eztán felmerült benn a gondolat „meg kellene keresni az aranyérme fogadót, azt mondják az sokkal szórakoztatóbb hely mint ez a romhalmaz itt”. Lehet egyszer még oda is ellátogat.

((gondoltam szerepelek kicsit a fogadok vilagaban, de az Arany Ermebe nem merek irni :D , ennek meg mar a kezdete sem volt egy szazegyes igy nem sokat rontottam rajta.))

((vöháháháááá pont ideillik egy ötletem :P))

Az ember nekiugrott a hatalmas lénynek, és páncélja-melyet gondos tisztogatott, mint a szövetségesek általában- csillogott-villogott a nap halvány sugaraiban. Egy görnyedt alak ült egy fának támasztva hátát, s épp ivott, mikor a sötét erdőben szokatlan módon éles fénysugár jutott szemébe. Hirtelen felpattant, harcra készen várva a támadást.....ami azonban nem jött, csak egy újabb fénycsóva villant át szeme előtt. A mágus megpördült , s mint a vadászkopók, megmerevedett a pontos irány felé. Felmérte a helyzetet, s gondolatok, régi csaták jutottak eszébe. A villogás nem lehetett hordás vért, hisz ilyen erősen csak a pipergőc emberek agyonfényezett pajzsai villognak. A forsaken lassan megindult az erdőben a fény felé, talárja s köpenye lobogott az enyhe szembeszélben ahogy egyre gyorsabban ugrált az ágak és gyökerek közt. Ahogy közeledett hangokat hallott. Pallos csengő hangját, mintha valami áthatolhatatlanul kemény anyagról pattana le egymás után....majd hallotta az emberi nyögéseket, ordításokat, hörgéseket. Érezte az ember bűzét, és édes vérének illatát, ám valami más -mindeddig ismeretlen- szag is keveredett hozzá. A mágus kikerülve egy hatalmas fatörzset meglátta a hangot okozó küzdelmet, s elámult attól amit látott. Egy ember küzdött egy fél méterrel fölé magasodó, szinte lehetetlenül izmos ízeltlábú csápos szörnnyel. Egyből átlátta a helyzetet ahogy a lovag kardja ismét lepattant a kemény pikkelyekről, s ugyanazt a csengő hangot hallotta, melyet idefele már annyiszor. A harcos arcán elszántság tükröződött, egészen addig, míg a szörny egy hatalmas suhintással egy méterekre lévő fáig hajította, s lassan elindult az összeesett lovag felé. A mágus tudta hogy ellensége, ám azt is, hogy ezt a rémséget nemszabadna szabadon engednie. S egy olyan hosszú varázslatba kezdett, mely végén egy lángcsóva hagyta el lendülő kezét, egyenesen a szörny melle közepén lévő lyukba. Az eredméyn váratlan volt, a szörnynek úgytűnik meg se kottyant a tűz érintése. ((Feje felett az immun felirat jelent meg)). Gyors észjárással taktikát váltott a mágus, s következőre árkán erők sorozatát küldte a bestiára, ám ismét eredménytelenül. Utolsó reményeként összeszedte minden tehetségét és a fagyos erőket hívta segítségül, melyekhez igen jól értett. A zúzmara úgytűnt befagyasztotta a rémség mellén lévő nyílást, mellyel épp a lovag fejét akarta bekebelezni. Felordított a pikkelyes lény, s megindult a törékeny mágus felé. Egymás után érték a fájdalmas jégcsapások, mind a lyukba hatolt be, egyre nagyobb fájdalmat okozva a rémségnek. A mágus szeme összeszűkült a koncentrálástól, s ekkor egy hatalmas zúzmarás szélvihar tántorította hátra a szörnyet, melyről látszott, még egy utolsó varázslat, s elpusztul.
A lovag eközben halkan mormogott, s fénycsóvák hatoltak testébe, sebei összeforrtak, ereje visszatért, s felállt. Látta a szörny és a mágus harcát, s mikor úgyérezte elérkezett a pillanat, az ítélet kalapácsát vágta bele a szörny hátába, s ezután egy hatalmas orkán elsodorta a szörnyet, melynek mind a négy lába csuklott össze egyszerre. A lovag és a mágus óvatosan közelebb ment a tetemhez, s mikor úgylátták meghalt, egymásra néztek, s tisztelettel biccentettek egymásnak. ((Ám a szörny nem halt meg :wink: )).

((Vááá, ez már gyökérség magas fokon :lol: :wink:
Még a végén lesz ebből valami! :D ))

Avelin most vette csak észre hogy egy izé emelkedett ki a földből. Ekkor egy lovag hatalmas artikulátlan LEEEEEROOOOOOY JEEENKIIIINS ordítással rávetete magát de sajnos pórul járt. Ezt látva azt mondta: Leeroy u r just stupid as hell...
De túlvilági hangon jött a válasz: Not my fault!

((na jo ez csak vicc volt...))

((LOL))