Ők a mi csendestársaink :wink:
Velem is megesett már, hogy két o-betű nyomás között 5-tel többen lettünk csak senki sem köszönt be... lehet nem mernek még beszélni :wink:

„Kedves olvasó!

Az nevet, aki először üt… nagy igazság! Különösen, ha egy gnóm harcosról van szó… Míg az, hogy szégyen a futás, de bolond, aki állja az ütleget már nem teljesen. Ez a harcmezőn szerzett bölcsességem. Ugyanis beléptem a seregbe! Ahhoz képest, hogy csak most léptem vissza – korábban a gnóm hadtestnél hadnagy voltam – hamar megkaptam az őrmesteri rangot. Egy ordibálni szerető ember volt a toborzó tiszt, és arról kiabált, hogy valami Samu bácsinak szüksége van rád is… Nem tudom ki lehet ez a Samu, de a képét megmutatták: egy ősz, szakállas pasas, idióta tornyos kalapban. Biztos valami nagykutya lehet a stormwindi seregben, mert gyakran hivatkoznak rá.
A sereg egyébként egyszerű, mint egy pofon – ha valamit nem értesz, felpofoznak – csak hangosan kell kiabálni, hogy: Igenis uram!
Ebben minden benne van… aztán, ha megtaláltad a csizmádban a marsallbotot, akkor jöhetnek az összetett mondatok, és már mások kiabálják vissza, hogy: Igenis uram! De elhatároztam, hogy a seregben csak akkor fogok karriert csinálni, ha még két vizsgámon túl leszek. Akkor kezdődik majd az igazi bevetés!
Inváziós tevékenységet folytat a klánunk is. Milho lett a hadvezér, ő a csapatmozgásaink mögötti agytröszt. Vagyis ő az ész, nála kell reklamálni, ha valami balul üt ki. Egyenlőre barrens kopár síkságait próbáltuk lerohanni. Hogy úgy mondjam… khm… mérsékelt sikerrel. De a morál az kiváló! A következő nagy foglaló akciónkat még homály fedi, egyrészt, hogy addig is fejlődjünk, másrészt a hordás kémek nehogy rájöjjenek mire készülünk. De lehet még Milho sem tudja, hogy mi lesz az, hehe.
Peregnek a napok, lassan szállingózva hullnak egyre messzebb a feledésbe, akár őszi fák sárguló levelei. Alig-alig jut idő górcső alá venni egyet-egyet és megemlékezni róla, mielőtt még a fejemből emlékének utolsó darabkája is kihullik. A jelen tükör, mikor múlttá lesz szilánkokra hasad, minél régebbi, annál kisebb darabokra, nem láthatjuk többé az egészet, csak a szilánkok – emlékeink – által mutatott részeket. Ha mozgalmas a gnóm élete, nehéz mindent csokorba gyűjtve a vitrinbe zárni… a lényeges eseményekre szorítkozhat csak minden naplóíró. Arról nem is szólva, hogy gyorsabban forog az agy, mint ahogy serceg a toll, így olyasmi is kimaradhat, amit amúgy papírra vetne a gnóm. Persze még a butább népek agya is gyorsabban jár – leszámítva talán a trollokat – mint a kezük. De a gnómokra ez különösen igaz!
A filozofálást félretéve térjünk vissza a kézzel megragadható –ezen esetben fenékkel megülhető – dolgokhoz! Rengeteg derékszíjszorító intézkedés, uzsorakamatok, mészárlós küldetések, két behajtó-fiús állás, egy tucat vadászidény és két város, egy földalatti – Uldaman – és egy felszíni – Zul’farak – többszörki kifosztása után végre összekuporgattam annyit, hogy vehessek egy régóta vágyott robocsirkét! Vége a lihegős caplatásnak, futkározásnak – amit híresen utálok – ezentúl a géplábak szaladjanak helyettem! Mikor végre összejött az összeg – hála Peltar harminc, illetve Xalina hat aranyának – felöltöttem a legjobb – és egyetlen – öltönyömet, amit még Rionnah varrt nekem. Egyébként az öltöny körül egy kis versengés alakult ki, hogy ki varrja… Rionnah, vagy Milho? Én persze jobban bíztam klánvezérünk női ujjacskáiban. Egyébként is mókás elképzelni Milhot, a nagy varázslót, amint esténként a kandalló előtt kötöget… de Slayerin biztos értékeli, hogy ilyen házias. Már csak mosni, főzni meg vasalni kell megtanulnia és jöhet a házasság! Csak arra lennék kíváncsi honnan tudhatta Rio a méretem…
Szóval az öltönyömben elindultam a gépcsirke-farmhoz, hogy megszemlézzem a választékot. Üde volt az este, a csillagok is mosolygósnak tűntek nagy jókedvemben. Szerencsére választékban nem volt hiány, még a legújabb fejlesztésű, gigacsikre-xxx2000es modellből is tartottak párat! Bejelentkeztem tesztvezetésre és mondhatom úgy száguld, hogy a keleti szél sem ér a nyomába! Persze az én kicsiny vagyonom talán az egy tizedét teszi ki annak, amennyibe egy ilyen luxus járgány kerül! Prémes ülés, italautomata, sugármeghajtás… ez mind alapfelszerelés! Kicsit szomorkodtam is, hogy nekem az életben nem lesz ennyi pénzem! Visszatértem hát a közönséges nép-gépcsirkéhez.
A következő nagy dilemma a szín kiválasztása volt. Végül –Xalina javaslatára is – a kékre festett modell mellett döntöttem, az megy a hajamhoz, meg a szakállamhoz. Az is kékes ugyanis. Bár nem annyira, mint Kékhajnak – elég beszédes neve van – de ő persze elf. Leszámoltam a gépcsirke árát, befizettem egy gyorstalpaló kresztanfolyamra és már csirkegoltunk ill. cicagoltunk – persze versenyt – is vissza a városba.
Új szokás a klánunkban a patronálás. Az egésznek a lényege, hogy egy-két tagra egy másik a szokottnál jobban ügyel, ezzel is segítve előrejutását az életben. Némi agyalás után Picurt fogadtam a szárnyaim alá – remélem elégedett lesz – részben mert gnóm – és mi gnómok tartsunk össze ugyebár – részben mert még csinos is! Tőle tudtam meg, hogy én is csinos vagyok, hehe! Amire persze Tilos – egy kis jelentéktelen gnómocska – egyből féltékeny lett. Ismertem egy alakot, azt Tilos az Á-nak hívták… lehet rokonok? Na mindegy is! Picurral folytatott beszélgetéseim során békültem ki Goldennel – ezért a korábban leírt szidalmazó írásomat töröltem, mert már szent a béke, hehe – ők jól megértik egymást, mind a ketten varázslók. Mi gnómok amúgy is kevesen vagyunk, jobb ha összefogunk!
Az én patrónám meg Rionnah, ami megtisztelő – meg jó közel lenni a felső vezetéshez, hehe – igaz más is ajánlotta, hogy szívesen patronálna, de Rio volt az első.
Idő közben egy újabb tudomány oltárán is elkezdtem áldozni: még pedig a történelmén! Az orvoslás és a mérnökség mellett ez már a harmadik, amit űzök, ha nem számítom a bányászatot. Melnagorral folytattam ugyanis egy – igen kellemes – eszmecserét és kiderült, hogy már benne is felmerült az ötlet, hogy össze kéne gyűjteni a világban kallódó ismereteket. Így aztán nekiálltam jegyzetelni. Hogy az elején kezdjem el elsőnek a teremtés mítoszait, illetve a fajok eredetét taglaló tekercsek után kajtattam. Sajnos egybe még nem gyűjtötte ezeket senki, ezért több helyen is kutatnom kellett… és nem mind olyan kellemes mint Stormwind könyvtára – ahol épp ücsörgök! A múltkori klángyűlésen tartottam is egy rövidke előadást… mérsékelt sikerrel. Sajnos klánunk java nem csak, hogy nem tud a történelemről, de nem is érdekli különösebben, így – a neveket mellőzöm, jó Vadász? – horkolás, közbekiabálás stb. stb. szakította meg a monológomat. De azok kedvéért akiket érdekel – egyesek ugyanis felkértek erre – és azokért, akik nem lehettek jelen megosztom itt is.

Hogy ki, vagy mi teremtette a világot, arról a tudománynak halványlila gőze sincsen. Annyi bizonyos, hogy a titánok azok az isteni hatalommal felruházott lények, akik tovább vitték a teremtést. Az ő eredetüket is homály fedi, csak annyi bizonyos, hogy az általunk ismert lények közül ők a leghatalmasabbak. A titánok neveit nem ismerjük, az egyetlen kivétel Sargeras, aki egykor a világok őre volt, ma pedig a világok pusztítója, a démonok ura. A világokat járva formálták azok arculatát és teremtettek új fajokat. Így jutottak el Azerothra is. Azeroth azonban ekkor sem volt már lakatlan, az Ősi Isteneknek nevezett entitások uralták, akik nem kívántak lemondani birtokukról. Azeroth akkoriban még egészen máshogy festett, flórájáról és faunájáról csak megkövesedett maradványokból következtethetünk. Valószínű azonban, hogy akkoriban egy egységes földrész volt. Mai formáját közel 10000 évvel ezelőtt nyerte el, akkor szakadt ketté a kontinens, amiben nagy szerepe volt Sargerasnak és az elfeknek is, de ezt majd máskor. Az ősi istenekről sem tudunk szinte semmit, egyesek szerint a trollok egyiküket imádták, akit Haakar néven neveznek. Harcba szálltak a titánok ellen, leghatalmasabb elementál szolgáikat küldték ellenük. A küzdelem a titánok győzelmével ért véget, az ősi istenek elenyésztek, a négy elementál urat pedig bebörtönözték. A pletykák szerint egyikük, Ragnaros, a tűzúr a feketeacél törpjeinek áskálódása miatt felébredt… fohászkodjunk, hogy ez ne legyen igaz!
Feltehetően már akkor is éltek sárkányok, és egyes nézetek szerint léteztek, vagy hamarosan létrejöttek a taurenek és a trollok is, valamint egy mára szinte kipusztult faj, az aratnidok, a póklények. A sárkányok, a titánok távozása után a világ őrizőivé léptek elő. Ezen fajok – feltehetően - a legősibbek a világunkon – igen, még az elfeknél is jóval öregebbek.
A törpéket maguk a titánok teremtették, az óriásokkal együtt, hogy segítségükre legyenek. A törpék akkor még persze egészen mások voltak! Jóval magasabbak, testüket valóban szikla alkotta és halhatatlanok voltak. A titánok távozása után azonban hosszú időre álomba merültek, felébredtükkor pedig elvesztették ezen tulajdonságaikat. Már a régi idők emlékéül csak a kőbőr nevű faji képességük maradt. A törpök több klánra oszlanak, a legjelentősebb csoportjuk Ironforge királyságában él, Bronzszakáll uralma alatt. Egy másik a Hinerlandsen található, közülük kerülnek ki a grifflovasok, a harmadig kitaszított klán a feketeacél törpjei, földalatti városuk nem éppen turista marasztaló hely.
A gnómok a törpékből alakultak ki, feltehetően az eltérő környezet hatására. A nagy háború végéig Gomerganban éltek, ma Ironforge nyújt menedéket a megmaradt gnómoknak.
A trollok első ismert birodalmát Gurubashi császárság néven jegyezzük, ez a hatalmas birodalom a ma emberek által uralt kontinens javát uralta. A központja valahol Stranglethorn völgyében lehetett, itt a mai napig jelentős létszámú troll populáció él. Itt található a Gurubashi aréna is, a trollok letűnt birodalmának emléke. A császárság bukását nem tudni mi okozta pontosan, vegetálása sokáig eltartott, de benne lehetett istenük – az egyik állítólagos ősi isten – Haakar keze is. Akkoriban még négy troll faj élt, ma ezek közül hármat ismerünk. A negyedik teljesen kiveszett, illetve átalakult…
A trollok negyedik faja – ismeretlen okokból – elhagyta a császárságot, és a kontinens közepén telepedett le. Itt volt az Örökkévalóság Kútja, ami a mágia és az élet forrása volt világunkban. Ez még a titánok adománya volt – mára ez a hely az óceán fenekére süllyedt, fölötte gigantikus örvény található. A Kút közelében a trollok az erős mágia hatására átalakultak, belőlük lettek az éjjelfek. A két faj között máig felfedezhetőek a testi hasonlóságok. Bőrük és szőrzetük színe többnyire a kék valamely árnyalata, fülük hósszú és csúcsos. Jóval magasabbak két méternél, szemfoguk pedig hegyes, bár ez utóbbi az elfeknél visszafejlődött a trollok agyaraihoz képest.
Az elfek Elune-t, a Holdat imádják. Érdekes hasonlóság, hogy a Hold – bár más néven – a taurenek hitvilágában is jelentős szerepet kap. A taurenek másik istensége a Földanya vagy a föld szelleme… a Hold és a Föld gyermeke pedig Cenarius, maga a természet. Cenarius leszármazottjai a kentaurok és a driádok. Az bizonyos, hogy az elfek teremtéséhez semmi köze nem volt, csak később került velük kapcsolatba. Cenariustól származik a druidizmus útja, ezt mind az elfek, mind a taurenek követik. Valószínűleg a taurenek voltak az elsők, de mára inkább az elfek védjegye.
Az elfek az után kezdték a druidizmust követni, hogy kivált a fajból a magukat nemesen születettnek nevező csoport. Belőlük lettek a nagák és a nemeselfek. Ekkoriban robbant fel a kontinens közepe az Örökkévalóság Kútjával együtt, de ez egy másik történet. A nemeselfek a keleti kontinensre költöztek, a nagák pedig a tenger fenekére.
A taurenek pedig –részben a kentaurokkal vívott háború miatt – a sámánizmust kezdték el követni inkább.
Az emberek a legkésőbbi jövevények egyike, eredetük bizonytalan. Talán a majmokból fejlődtek ki. Ez azonban még további kutatásra szorul.
Pusztán érdekesség, hogy a gnollok, bár mára szinte teljesen jelentéktelenek lettek, de a törpökkel nagyjából egykorú faj.
Az orkok eredetéről legfeljebb egy ork tudna nyilatkozni, a szövetség nagyon keveset tud és még kevesebbet foglalkozik ezzel. Annyi bizonyos, hogy egy másik világ szülöttei, onnan egy mágikus kapun át érkeztek a mi világunkba.
Az élőhalottak egy mágikus betegség hatására jöttek létre, ami az embereket támadta meg, de szerintem más fajok is elvileg elkaphatnák… de emberek estek áldozatul a kórnak legtöbben, ezért az élőhalottak többsége elrothadt emberre hasonlít. Az élőhalottak is két csoportra oszlanak, a népesebb a keleti kontinens északi részén található elsősorban, vezetőjük Ner’Zul. Ők irtották ki azon a területen őshonos póklényeket – pókembereknek nem lehet nevezni őket, mert semmi emberi vonásuk nincs. A másik, szakadár csoportosulás a hordával kötött szövetséget, vezetőjük pedig egy elf őrszem, egyetlen jelentős városuk Undercity.

Hű! A körmömre égett a munka! Mindjárt zárják a könyvtárat… A további gondolatok a fejemben rekedtek, de ha lesz időm még folytatom. Most viszont nyomás! Még akarok kortyolni egyet a Borharapóban lefekvés előtt…”

oki javítom :wink:

"...De van, hogy egy jó billentyűzet többet segít, mint egy éles kard. (Milyen megkapó hasonlat. Vajon rímelve is menne? Lesz mivel szórakoznom, ha nem tudok elaludni). "

egy ötlet:

Ahol a kard elvásik silányul
A billentyűt fogadd fel garde dame-ul :lol:

ui: sajnos nem nagyon megy a francia szal fogalmam sincs, hogy írják helyesen, hogy "gardedám"
:wink:

Rangok, tisztelet stb:
Ha már a tiszteletnél tartunk akár azt is beszámíthatnánk, hogy kinek mekkora a pvp-rangja, hisz ha az illetőnek nagyobb, mint neked, akkor elvileg a feleteseddel beszélsz :wink:
másfelől viszont senki ne éljen vissza semilyen rangjával! Én legalábbis nehezen állom meg a csipkelődést, ha "beszólnak". Nyilván van egy határ, amit nem lehet átlépni... és az sem mellékes, hogy mi miatt szól le valaki. Ha a vezetés megszólja x-et, hogy vétett egy szabály ellen, akkor jogos az elvárás, hogy tatrsa ezt tiszteletben. Ellenben, hogy a megjegyzés a csipkelődés része, akkor természetes, hogy a karaktere vérmérséklete szerint reagál mindenki.
A figyelmeztetéseket (legyenek bármilyenek) elsőkörben tegyük levélben. Ez szerintem RP-sebb és "rendesebb" a taggal szemben.
Tudom, hogy Kvantum nem a tisztelet mintaképe - egyszerűen nem fér bele a karakterbe, hogy ne legyen kicsit okoskodó, meg kötekedő és kissé hirtelen - de mivel még senki nem figyelmeztetett, hogy nagyon tiszteletlen lettem volna... ezért ott folytatom ahol eddig :lol: reszkessetek előre :twisted:
Na kb ennyi... remélem értehtő voltam nagyjából :wink: