 |
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries. wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu |
 |
Gnomeregan Exile
Nincs mit :) . Remélem, azért a fórumon maradsz attól még, hogy nem játszol.
Defias Thief
Köszi. Igyekeztem szépet írni. Nagyon a szívemhez nőtt ez a kis boci. :)
Gnomeregan Exile
Szép történet, bár igen szomorú. Megvilágít néhány problémát, amiért már én sem játszom hónapok óta. Kérdés, hány ilyennek kell még megtörténnie, hogy a Blizzard rájöjjön, nagyon rossz irányba mennek?
Defias Thief
Hát... karakterek háttértörténetei... A következő kis szöszenet amit WoW-os pályafutásom "záróakordjaként" irtam talán befér még ide. Remélem tetszik, én így búcsuztam ettől a játéktól.
Ma elbúcsuztam Drotaktól. Ahogy azt kell... Először is "hazahoztam" Thuder Bluff-ba egy utolsó sétára a tavacska körül, majd gondoltam meglátogatom a "Shrine of the Fallen Warrior"-t, hogy ott szavaljam el utolsó imámat a harc istenének. De miközben a nagy Barrens füves lankái felett szálltam egy bérkiméra hátán megpillantotam, hogy valaki segítséget kér Wailing Caverns kipucolására. Több se kelett nekem, amint odaértem Crossroadhoz előkaptam kedvenc hátasomat [egy nagy fekete raptort] és odavágátáztam hogy segítsek játékostársaimnak. Közben pedig arra gondoltam hogy ez volt az első és most ez az utolsó insta amiben vagyok. Nagyon fura de mégis jó érzés volt. Mikor végeztünk, leültem egy kicsit harcostársaimmal csevegni kiket egy vér elf vadász és egy élőhalott boszorkánymester személyében ismerhettem meg. Igaz, jóval a szintem alatt voltak [nem úgy, játékbeli szint] de sokal jobb fejek is mint a maximum szinten található nagyképű bunkók. Beszélgettem kicsit velük [angolul!] Megkérdezték miért hagyom abba, mit fogok csinálni és nagyon elszontyolódtak mikor elbűcsuztam tőlük. Furcsa érzés az utlsó játékkal töltöt nap utolsó percében ojan dolgot szerezni amiket az elmult hónapokban képtelen voltam: barátokat. Rá is jöttem, hogy amíg az embert nem csapja meg a "fejlődés szele" nem is válik önzővé, még valamennyire nyitott és kedves is. Pont mint én voltam... Talán még egy kicsit vagyok is... De mindegy. Elköszöntem és egy pár arannyi adomány átadása után távoztam újdonsült bajtársaimtól. Mégis kell egy kis segítség a kezdeteknél. Végülis kezdeti célom felé vettem az irányt tehát ahoz a sírkőhöz ahol az orkok egyik legnemesebb harcosa nyugszik. Amint felértem a hegyre a pillantásom az oltár szerű, fegyverekkel körültűzdelt építményre vetődött és az előtte tornyosuló hatalmas angyalszerű alakra ki a harcos végső nyughejének védelmezője. Nem is engedett túl közel, cska épp ojan távolságra hogy lerakhassam a fegyverem a többi hadászati rememkű mellé és tárdenálva elmotyogjam utolsó imámat a harc isteneihez. Ahogy itt térdeltem eszembe jutottak a régi szép napok... azok amikor még nem kelett mindeféle epic tárgyakra hajtani... amikor még nem kelett napi nyolc órás kockulás ahoz hogy elérj valamit... és azokra amikor még együt kalandoztunk a legjobb barátommal... Csodás volt. Végül nagy levegőt vettem, lassan kifújtam magam és lehunyt szemmel az "Exit game" gombra katintottam. Most utoljára. De még mielött elsötétedett a képernyő bepötyögtem hogy "Bye World of Warcraft... for ever..." És eltűnt szemem elől a végtelenbe nyúló hatalmas puszták megnyugtató képe, hajamat nem borzolta töbé a piszkos nyári szellő, patám nem érhette többé a szikkadt talaj kiégett füvét. Vége volt.
Viszlát Drotak, legyél jó kis tauren! Hadd legyek büszke rád "Great warrior of Mulgore, blessed protector of the Nature"! Hiányozni fogsz barátom.
Hüpphüpp. :cry:
of the Shattered Sun
Bocs a késői hsz-ért.
Az írásban a harchoz annyit fűznék hozzá, hogy kicsit nekem imbának tűnt Rottenfury. :) Elsősorban a mágusnőből néztem volna ki többet. Ha már itt tartunk,
(Amellett, hogy keze :D ) szerintem kis logikai ellentmondás van abban, hogy elejtette a botját, ÉS elkezdett varázsolni. A mágusoknak szükségük van a varázsbotokra/pálcákra a varázsláshoz, mint a harcosoknak a kardhoz - vagy legalábbis erőt ad nekik, ebbe most nem menjünk bele. Röviden, szvsz egy 'de' jobban beillene, vagy akár egy egész magyarázat, hogy 'nem kapta fel a botját'. Egyébként nem jön vissza, hogy miért is ejtette el ő a botját, hiszen nem rá támadtak.
Na, miután ezt sikeresen túlmagyaráztam, még pár dolog. :)
A hangulattal kapcsolatban azt írnám, mint Rodoren, de olyan jól úgysem tudnám megfogalmazni. :)
Helyesírás szempontjából csak két dolgot emelnék ki:
szörnyet
Meg valahol, azt hiszem, még az első felében a 'mind' helyett 'mint' volt.
Egyébként várjuk a folytatást. :)
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Scarlet Crusader
tényleg :oops: :oops: :oops:
Cenarion Defender
A kétkezes kardot, csak már valami újat akartam belevinni talán nem illik oda. Bár az hogy az a reneszánsz korban volt kifejezés, még itt elfér a metro, meg a robot csirke mellett.. :D
Amúgy köszi a leírást hát megpróbálok majd vmi "színt' vinni bele. Bár az se jó ha egyik történet hirtelen hangulatot vált a leírások miatt.
Gnomeregan Exile
Noshát, ha már a múltkori történethez nem sikerült hozzászólnom (pedig elolvastam), legalább ehhez intézek pár szót.
Nem sokat. Igazából kevés újdonsággal szolgálhatok, mivel Cranky a két fejezettel ezelőtt kijelölt csapásvonalat követi. Ami feltűnt, hogy egyre élesebben elkülönülő epizódokra tagolódik a történet, amiben nem tudom, mennyi a szándékosság. Ez jelenthet jót is, rosszat is, ezt most még nehéz eldönteni.
A szerkezeti felépítés körülbelül rendben van, korrekt (habár nem túl hosszú) bevezetéssel találkozhatunk, amit egy teljesen lineáris, ellenben tisztességesen megszerkesztett cselekmény követ. Igaz, a fordulatok nincsenek előkészítve (Varimathras és Salfne) és ezt meg is sínyli a hangulat, de ne legyünk telhetetlenek. Ezzel szemben bízatató jel thomas gazda belépése a történetbe, már az előbbi szempontból.
A következő lépcsőfok volna elhagyni az unalmas leírásokat, és egy kis színt vinni a vászonra. Ahogy olvasgatom a történetet az élőholtakról, eszembe jut néhány kép, amit papírra lehetne vetni. Például az éjjeli Undercity, amit Cranky az ez előtti fejezeben említett. Nem tudtam nem elképzelni a koszos tárnákat, és a hömpölygő szennyvizet az utcák árkaiban. A mocskos, bolhás dikót, amire Rottenfury lefekszik. A szoborként strázsáló őtöket, akik a lámpaoltás utáni sötétségbe döfik tekintetüket. A hisztérikus sikolyokat, amiket az élőholtak hallatnak álmukban. A bűzt. A mocskot. A nedvességet. A hideget...
Tessék színt vinni arra a vászonra. Akkor lehet megélni a történetet.
Mellesleg pedig: gratula az újabb fejezethez és jó munkát a következőhöz! :wink:
ui.: A pallos a magyar pallost jelenti, vagy a reneszánsz kétkezest?
Cenarion Defender
Olvasd át megint figyelmesen :wink:
4en voltak.
Scarlet Crusader
Nem 3an voltak :?: 4et ütöttek le