Melyik másik néppel is kezdhetnénk meg a Horda bemutatását, mint az alapító orkokkal? Történelmük elég hosszú, így két részre taglalva mutatom be, ma egészen addig, amíg az összes ork el nem hagyta Draenort és véget ért a Második Háború. Jó szórakozást!

Élnek olyan lények, akik megtestesítik az abszolút, jóvátehetetlen gonoszt ezen a világon. Ugyanakkor, függetlenül attól, hogy néhány szegletben mit mondanak, ezeket a lényeket NEM orkoknak hívják. Nem gyűlülik az életet, nem magasztalják fel a kegyetlenséget és a csalárdságot, mint a Lángoló Légió vezetői. Igen, elég brutálisak tudnak lenni, és ne akarjatok a rossz oldalukkal megismerkedni, hacsak nem vagytok nagyon jó kardforgatók és nem áll rendelkezésetekre egy kisebb sereg (meg egy-két mágus). Igen, amikor megölik a családotokat és a házatokat a földdel teszik egyenlővé, megértem, hogy a nevük káromkodásnak hangzik. Ugyanakkor nézzünk szembe a tényekkel: az orkok nem azzal múlatják minden percüket, hogy a kínzások újfajta módjain gondolkoznak, vagy hogy hogyan okozzanak nektek minél nagyobb gyötrelmeket. Ha így lenne, talán nem lennének ilyen veszélyesek.

 

 

Oké, tudom, hogy senki se fog hallgatni rám. De ez eddig se állított meg, szóval beszéljünk most az orkokról. Hol is kezdjem? Úgy gondolom, az egész egy mocsárban kezdődött egy messzi-messzi világban. Egy elveszett világ napsütötte lápjaiból másztak elő Draenor homályából az első orkok és kezdetleges menedékeket építettek, valamint oszlopokat emeltek a szellemek tiszteletére. Draenor nyári rétjein, ahol gőz bukkant fel a virágok és páfrányok alkotta vad élővilág közötti hasadékokból, az orkok a napon süttették magukat a szellemeket követve, szelíd kunyhóikban szemlélve a világot. (Itt egy kis kreatív szabadságot engedtem meg magamnak).

 

Nem ismerjük az ork történelem kezdetét. Draenoron az első orkok egyszerű mesterségeket űztek: építészet, mezőgazdaság és bányászat. Felfedezték a sámánizmus kettős tradícióját, hogy választ adjanak a világ nagy rejtélyeire, és a klán-rendszert, hogy kormányozzák az életüket. Emellett a hitük alapja még az ősök tisztelete és nagyrabecsülése volt.

 

A tudomásom erről az időről elég hézagos, de összeraktam pár mítoszt és történetet, amit az évek folyamán az orkoktól hallottam.

 

Éppenséggel nem is olyan sok évtizeddel ezelőtt, Ner’zhul, az ork sámán hagyta, hogy a démon Kil’jaeden felhasználja őt arra, hogy a vérjszomjat és a kegyetlenséget szétterjessze az ork klánok között. (Természetesen elsősorban Kil’jaeden ötlete volt, hogy Azeroth ellen orkokat használjanak azért, hogy meggyengítsék Azeroth védelmét a Lángoló Légió második inváziója előtt.) Kil’jaeden arra is rávette Ner’zhult, hogy az orkok támadják meg a draeneieket. A két nép számtalan alkalommal csapott össze, de soha egyik se tudott a másik fölé kerekedni.

 

Ner’zhul azonban megtagadta az utolsó lépést. Ellenállt Kil’jaeden parancsának, hogy démonvért igyanak az orkok (az ugyanis démoni erővel ruházta volna fel az őket), és ezzel teljesen átadják magukat a halál és a háború útjának. (Ner’zhul később csúnyán megfizetett az ellenszegülésért.) Ner’zhul érezte, hogy ha ilyen dolgokban engedelmeskedik Kil’jaedennek, akkor örökre a gyűlölet rabszolgájává válnának az orkok. Feldühödve és felingerülve Ner’zhul ellenállásától, Kil’jaeden az öreg sámán ambíciózus tanítványa, Gul’dan felé fordult. Az engedelmességéért cserébe Kil’jaeden elmondhatatlan hatalmat ígért neki. Gul’dan beleegyezett és belemerülve a démoni mágiába, a leghatalmasabb halandó boszorkánymesterré vált a történelemben. Az arcane mágiát megtanította a többi klánnak is és arra törekedett, hogy felszámolja az orkok sámánisztikus hagyományait.

 

Kil’jaeden segített Gul’dannak létrehozni az Árnyék Tanácsot (Shadow Council), egy titkos szervezetet, ami a klánokat manipulálta és a boszorkánymesterek mágiáját terjeszette egész Draenoron. Feketekéz (Blackhand), Gul’dan és az Árnyék Tanács irányítása alatt az orkok újra megtámadták a draeneieket. Az orkok támadása lehengerlő volt, különösen miután Gul’dan és a többi boszorkánymester démonokat idézett, hogy harcoljanak a draeneiek ellen. Szintén ebben az időben történt, hogy az orkok kinevezték Feketekezet a Horda első Hadfőnökévé (Warchief).Az orkok és a draeneiket közötti utolsó csata előtt minden ork (kivéve Durotan és a Hófarkas (Frostwolf) klán) ivott a hatalmas veremúr (pit lord) Mannoroth a Pusztító véréből. Gyűlölet és vérszomj – és hatalmas erő – borította el az orkokat. Démon-táplálta dühük megpecsételte a draeneiek sorsát. Ahogy a háború elmúlt, Kil’jaeden, megelégedve mesterkedéseinek eredményével, megszüntette a további együttműködést a Hordával. A draeneiek legyőzésével az orkoknak már nem volt kivel harcolniuk. Végül egymás ellen fordultak. Megfosztva mindenfajta kihívástól és bármilyen démoni irányítástól, Gul’dan hamarosan észrevette, hogy a Horda önmagát pusztítja.

 

Az orkok szerencséjére egy másik kívülről jött erő is kapcsolatba lépett Gul’dannal. Ő volt Medivh az Őrző, habár ekkor éppen Sargeras szelleme uralkodott rajta. Medivh megmutatta Gul’dannak az utat Azerothra. Gul’dan látta benne a lehetőséget, amivel legalább ideiglenesen kielégíthette az emberei vérjszomját, és meghódíthatott és uralma alá hajthatott egy másik világot. Medivh/Sargeras létrehozta az első Sötét Portált; és az orkok, újra egy közös cél alatt egyesülve, keresztülmentek rajta.

 

És így megkezdődött az Első Háború. Feketekéz Viharvárad (Stormwind) közelében toborozta össze seregét. Az emberek védői felkészületlenek voltak. Habár egy csapatnyi hős lelassította az inváziót azzal, hogy megölték Medivhet, de az Első Háború az orkok megerősödésével ért véget, Viharvárad királysága határozottan a Horda zsákmánya lett, Lane Király meghalt és az emberek a tengeren keresztül észak felé hajóztak el.

 

Néha eltöprengek rajta, hogy mi a különbség az Első és a Második Háború között. Eltekintve a Viharvárad meghódítása és Lordaeron elleni támadás között eltelt két évtől, nem volt túl hosszú béke és igazából esély sem volt a békére. Azok, akik követként mentek Gul’danhoz a béke ügyében, élőhalott gúnytárgyként tértek vissza az embereik közé. Arrogáns brutalitás. Még a szövetséges Medivh halála ellenére is hitte, hogy nincs erő Azerothon, amely megállíthatná. És így a Horda hajókat épített és követték az embereket északra, megkezdve a Második Háborút.

 

Nem tudom, hogy mi zajlik az olyan lények fejében, mint Gul’dan. Ha nem lett volna annyira öntelt, nem hiszem, hogy lett volna erő, amely megakadályozhatta volna Lordaeron elfoglalását, még a Szövetség összes elf ereje és emberi értéke sem (és a törp zsenialitás sem). De Gul’dant egyszerűen nem érdekelte a Horda; őt csak az érdekelte, hogy neki minél több ereje legyen.

 

Gul’dan és néhány hozzá hű ork klán elhagyta a Hordát. A boszorkánymester egy szigetcsoporton keresztül betört a démon Sargeras sírjába, hogy így az ereje az istenekével vetekedjen. Végzetpöröly Orgrim (Orgrim Doomhammer) ezt már nem tűrhette. Hogy megbüntesse a csökönyös orkokat drága árulásukért, Végzetpöröly elküldte a csapatait, hogy öljék meg Gul’dant és a renegátokat hozzák vissza. A vakmerőségéért Gul’dant darabokra tépték a megőrült démonok, akiket szabadjára eresztett. A vezetőjük halálával az áruló orkok hamar elestek Végzetpöröly feldühödött légiójával szemben. Habár az ellenállás lenyomták, a Horda képtelen volt visszafoglalni az ez idő alatt elvesztett területeit. Gul’dan árulása nem csupán reményt jelentett a Szövetség számára, de elég időt adott az újraszerveződésre és a megtorlásra. Lord Lothar, látva, hogy a Horda belülről szétesett, összegyűjtötte a maradék erőit és délre szorította Végzetpörölyt, vissza egészen Viharvárad széttört hátországáig. Itt a Szövetség erői csapdába csalták a hátráló Hordát Feketeszikla Ormának (Blackrock Spire) vulkanikus erődjében. Lothar és Végzetpöröly találkoztak a csatamezőn és Végzetpöröly megölte az ember lordot. Ugyanakkor Lothar halála egy nagyon erős haragot gerjesztett a Szövetség seregében; leverték Végzetpöröly seregét és visszaszorították a Hordát Gyászmocsárba (Swamp of Sorrows), ahol a Stötét Portál volt. Az orkok a felmentő sereget várták Draenorról, az azonban soha nem érkezett meg.

 

A Szövetség nem bánt kíméletesen a Horda túlélőivel. Összebilincselték őket, amíg ki nem fogytak a béklyók láncaiból, és internáló táborokba masíroztatták őket. A háború tragédiával végződött a Horda számára, de a legrosszabb még hátra volt.

 

Draenoron, Ner’zhul, még mindig a Kil’jaedennel kötött alkun feldühödve, egy olyan erőt keresett, amellyel kijátszhatta a Lángoló Légiót. Látva Gul’dan „sikerét” a Sötét Portállal, a sámán rájött, hogy ő maga is tud új portálokat nyitni, és olyan helyre vezetheti a népét, ahol a Lángoló Légió nem fogja háborgatni őket. Nem volt ez egy rossz ötlet, de Ner’zhul nem rendelkezett sem Gul’dan tudásával, sem képességeivel. Az, hogy több mint egy portált nyitottak Draenoron, egy mágikus instabilitást eredményezett, amely elemeire törte szét a világot. Vulkánok emelkedett ki a lángoló földből, amelyek füstöt és lávát eresztettek ki a világ minden részére. A vad viharokból tengerek emelkedtek ki, amelyek széttörték a partszakaszt. Felismerve, hogy a világuknak végük, Ner’zhul két legjobb tábornoka, Pokolsikoly Grom (Grom Hellscream) és Hóttszem Kilrogg (Kilrogg Deadeye) otthagyták urukat, és összegyűjtve annyi orkot, amennyit csak tudtak, keresztülvezették őket a Sötét Portálon Azeroth megkérdőjelezhető biztonságába, még mielőtt Draenor egy hatalmas rombolásban, ami az egész Kavargó Űrt is megrázta, elpusztult.

 

Sajnos Ner’zhul és az ő Árnyékhold klánjának (Shadowmoon clan) boszorkánymesterei szintén túlélték a kataklizmát. Egy másik portálon elhagyták a bolygót és éppen Kil’jaeden nem bocsátó karmai közé kerültek, aki még mindig haragudott a sámánra, amiért évekkel korábban dacolt vele. Ner’zhult és a követőit megkínozta, összetörte és Northrend Lidérckirályává (Lich King) és a követőivé változtatta őket. Aztán ők létrehozták a Falkát (Scourge).

 

Ha bármi sötétség is van a lelkemben, azt mind arra fordítanám, hogy egyszer megbüntessen Kil’jaedent azért a szörnyűségért, amit létrehozott.

(Forrás: Wow RPG Horde Player's Guide 132-134.p.)